Ugrás a fő tartalomra

Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Árnyak között / Hófehér ​nemzet / Vérvörös ​lélek

Sok ismerősömnél láttam már, hogy olvassák, vagy kívánságlistára rakják a képregény egyes darabjait. Sokaknál azt is láttam, hogy meglehetősen jó véleménnyel vannak róla. Ennek ellenére, sosem jutott eszembe az, hogy kölcsönkérjem. Csak aztán a képregényekről beszélgettünk Pijerrel (a kollégámmal), és felhozta, hogy ez mennyire jó lehet, hogy olvasná, de ennyi pénzt így hirtelen nem adna érte. Mindezt, miután előrendeltük a Halált. Én meg felhoztam, hogy én láttam, hogy Gabye (a barátosnőm), olvasta, de nincs meg neki, egy kérdést megér, hogy a forrása esetleg olyan-e, amivel mi is élhetünk, vagy über titkos, és nem kölcsönkapós-e a képregény gyűjtemény. Mint kiderült, teljesen elérhető számunkra is, szimplán annyi a kérés, hogy ne essen baja a köteteknek. Jelentem, Pijer vigyázott rá és egy délután alatt elolvasta őket, és én is vigyáztam rájuk, és egy délelőtt és egy délután alatt elolvastam őket...most egy harmadik embernél vannak ;)

Tehát kalandosan, de eljutott hozzám is. Nem tudtam mit várjak tőle, nem tudtam előre, hogy engem is elkap-e a hangulata, vagy csak besorolom majd, az elolvasott képregények közé. Nos elkapott, mindenképpen szeretném majd a negyedik részt is olvasni, és bátran ajánlom olyanoknak is, akik nem túlzottan képregény szerető emberek.
 Külcsín: Ezt könnyebb leírni, mint a belbecst. A rajzolás nekem nagyon tetszett, a képek részletesek, el lehet révedni felettük, sokszor át lehet lapozni és mindig felfedezünk valami újdonságot. A hangulata maga a képeknek is kissé sötét és borongós. Mind a három kötet kemény táblás és nagy alapú, ami értem, hogy szükséges, hisz a képek így lehettek megfelelő nagyságúak, viszont ebből adódóan nem éppen utazóbarát a dolog. Ha nem kellene vigyáznom a kötetekre, akkor is otthon olvasós lenne, mert egyszerűen nem az a kivitelezés, amit előkapsz a buszon és olvasod. Bár így belegondolva, jobb is, ha hagy az ember időt arra, hogy feldolgozza az olvasnivalót, és a képeket egybe. Ennek ellenére, egy minimálisan kisebb kivitelt tudtam volna díjazni, mert ezt a formátumot nehéz kézben tartani. Kell egy nagy asztal, amire lefekteted és úgy olvasod ;) De ennyi bajom van csak a kivitelezéssel, amúgy maximálisan igényes és szép.
Tehát, külcsín: 4/5

Belbecs:
Összességében a képregények, mind egy igen komoly témát feszeget és dolgoz fel. Talán az első kötet volt az egyetlen, ahol nem globális probléma volt, nem világ méretű dolog, csak olyan helyi (már amennyire a korrupció helyi..). Ha választanom kell, hogy melyik kötet tetszett a legjobban, akkor a másodikra szavaznék. Az elsőben még csak ismerkedtem a főszereplővel, és a morális elképzeléseivel, az életének darabkáival. Bevezető kötetnek teljesen jó, de azaz igazság, hogy ha a második nem ütött volna akkorát, akkor nem biztos, hogy összességében ennyire jónak érezném a dolgot.
 A második kötetben a bűntény is jóval összetettebb volt, amit ki kell nyomozni, és hát a rasszizmus már azért jóval globálisabb probléma. És állat főszereplőkkel is borzalmasan realisztikusan képes ezt visszaadni. Meg az emberi hülyeséget, amivel elvakultan hisznek olyan eszmékbe, amiket csak az ő kicsi agyukban tudnak megmagyarázni. Ez volt szerintem a három közül a legjobb rész, és a rajzolással is itt voltam a legjobban megelégedve. Egyszerűen összhangban voltak a dolgok. Bejött egy új szereplő, akit meg lehetett kedvelni (Hetit), bár néha roppant  idegesítő volt. Sokáig lehetett gondolkodni azon, hogy ki és miért rabolta el a kislányt. És a háttérben jóval több volt, mint amennyit elsőre gondoltam, és ez így nagyot ütött.
És ehhez képest sajnos a harmadik rész nekem teljes érdektelenség. Ehhez persze hozzájárul, hogy maga a hidegháború sem éppen az a téma, amit szeretek. Ez a kémkedős, elrejtős, hazaárulós dolog sem fekszik nekem annyira, mint érdeklődési kör. A rajzokkal itt sem volt probléma, és a cselekmény is pörgött rendesen, csak, nekem kicsit kusza volt.
 A történetet még úgy ahogy tudtam követni, bár a nevek, és a hasonló állatok miatt a közepe táján elvesztettem a fonalat, hogy kit öltek meg, és ha azt megölték, akkor a másik kicsoda... És igen, ezt a részt tartott legtovább elolvasnom, pont azért, mert a téma nem mozgatott meg.
Ennek ellenére, úgy érzem, hogy jó, ha ilyesmi is van képregényben, jó ha ezt kézbe veszik az emberek és olvassák, és bízom benne, hogy a sorozat kelendő lesz itt a mi kis országunkban is. Ez az a képregény sorozat, amit bátran mondanék a munkahelyemnek is, hogy talán meg kellene venni. Bár az is igaz, hogy én amúgy is szeretném, ha a könyvtárakban elérhetőek lennének a képregények. Mert igenis ez is a jelen kultúra része, és semmivel sem kevesebb, mint egy könyv. Másabb, de nem kevesebb, van olyan könyv, aminél ez jóval több értéket képvisel. Tehát remélem, hogy a Magyarországi kiadás folytatódik, és nem kaszálják el a sorozatot.
Belbecs:
Árnyak között : 4/5
Hófehér ​nemzet: 5*/5
Vérvörös ​lélek 3/5

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é