Irány Japán - 10 (Tokió, Kamakura)

11 . Nap - április 3.
Reggeli után egész napos szabadprogram a japán metropoliszban. Azok számára, akik még többet szeretnének felfedezni az ország kultúrájából az alábbi fakultatív programot ajánljuk:

Egész napos kirándulás Kamakurába. Busszal látogatunk el az egykori fővárosba, Kamakurába. Számos buddhista templom és szentély található a kellemes hangulatú kisvárosban. Itt csodálhatjuk meg a város jelképévé vált Nagy Buddha szobrot: a Daibutsu 12 méteres magasságával és közel 100 tonnás súlyával egyedülálló látványt nyújt. Következő állomásunk a Hasedera templom, mely a 11 arcú Kannon szobornak ad otthont. A tizenegy arcból a fő arc mellett a többi a megvilágosodás 10 lépcsőjét jelképezi. Kamakurai látogatásunk végén marad egy kis szabadidőnk a sétálóutcában nézelődni. Hazafelé megállunk Japán második legnépesebb városában, Yokohamában és belevetjük magunkat a Minato Mirai színes forgatagába.

A program ára: 29.000 Ft /fő

Szállás Tokióban.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi volt az a hely, amit a legjobban élveztem, melyik hely tetszett a legjobban. Azt hiszem Kamakura messze viszi a pálmát minden előtt. Előtte volt persze majdnem két hét aktív Japán tájnézés, és kertekben sem volt hiány sosem, sem szentélyekben, sem szobrokban, sem semmiben. De Kamakura olyan nagyon-nagyon tetszett. El tudtam volna képzelni azt, hogy csak úgy leülök valahova olvasni, vagy hogy egy egész napot elbóklászom a kertben, fel s alá. Egyszerűen csodaszép volt. Úgyhogy maximálisan megérte azt a plusz pénzt, amibe a fakultatív program került. Főleg, hogy feltehetően, ha nem lett volna valaki akivel megyek valahova, akkor ott tengtem-lengtem volna a szálloda körül egész nap. Így viszont bejártuk Kamakurát és Yokohamát, és voltunk a Japán, Kínai negyedben is.

 Nehéz kiválogatni a képeket az első Kamakurai állomásunkról. A kert gyönyörű volt, és szerintem nem voltunk zavaróan sokan. Tágas terek voltak, így relatíve nem az volt, hogy egymásba botlunk. Bőven volt idő arra, hogy körbenézelődjön az ember, de mondjuk arra már nem, ha nagyon elmélázva akar nézelődni, mert ahhoz nagy volt, az idő meg behatárolt. Az idő is remek volt, mert nem volt túlzottan meleg sem, és hala az égnek esni sem esett. Amúgy az egész ottlétemet megúsztuk eső nélkül. Egyszer csöpögött az eső, de akkor a buszban ültünk.
 A kert és szentély után átpártoltunk a Nagy Buddha szoborhoz. Ami tényleg nagy volt, és már millió képen láttam. Ennek ellenére, nekem a kert jobban bejött. Itt inkább csak gyorsan ide-oda sétáltam, megnéztem a felakasztott ereklyéket, bementem azt hiszem 20 jenért magába a szoborba (nem nagyon érte meg, szűk a hely, sokan vannak és nincs semmi izgi benn :D). Itt az árusoktól beszereztem pár cuki dolgot. Főleg mert itt már tényleg tisztában voltam azzal, hogy a tervezett összeg egy nagyobb hányada még mindig nálam van. Ennek ellenére, semmi olyat nem vettem, ami felesleges lenne. Vagy ajándékba szánt dolgokat vettem vagy hűtőmágnest, mert volt aki megkért, hogy hozzak mindenhonnan. Azért mindenhonnan nem hoztam. De itt szerintem elég hamar végignézte mindenki a látványosságokat, és szépen sorakoztunk. Amúgy meg is voltunk dicsérve, hogy a megbeszélt időre mindig ott vagyunk ahol kell lennünk. 99%-ban amúgy szerintem ezt mindenkinek sikerült teljesítenie.

A kínai negyednél volt az a pont, amikor már nagyon éhes voltam. És az a pont, ahol nincs egyetlen egy éjjel-nappali bolt sem. Azok lettek ugyanis a törzs helyeim, és ott már tudtam, hogy mitől nincs bajom. Azt biztosan tudtam, hogy kifőzdében nem eszek, hisz még a fél nap hátravan, és bár teli vagyok probiotikummal, azért nem akarok próbát tenni azzal, hogy valóban mindenre jók. Végül amúgy találtam egy ... ételárus bolt félét, ahol hármas csomagban tudtam, Japán specialitású csipszet venni. Igazándiból arra jó volt, hogy már ne akarjak éhen halni. Emellett bementünk még egy csupa bóvlit áruló igazi kínais boltba, majd még vagy háromba, és nem nagyon vettünk semmit sem. Végül találtunk egy pandás boltot, ami mindenféle pandás dolgot árult. Na OTT már tudtam venni noteszt, meg ilyen cuki dolgokat...oké két darab notesszel és egy nyalókával távoztam....de lélekben, a nem környezettudatos és minimalista énem felvásárolta a helyet. Valójában meg megcsodáltam mindent, elkönyveltem, hogy cuki dolgok voltak, és csak azzal a három dologgal távoztam, egy szatyorban, a szatyorban még három szatyorral, hátha át akarom egyesével rakni... ezt nem fogom érteni sosem, de biztos van értelme a dolognak. A kínai negyed után még elmentünk a kikötőbe, sétáltunk ott egyet, majd visszatértünk a szállásunkra. Én lepakoltam a nap közben beszerzett dolgokat, és elindultam, hogy elköltsem a pénzemet.
 Előtte felmértem persze, hogy 1. mennyi pénzem van, 2. mennyi helyem van. Mivel egybe vagyunk a bevásárlóközponttal, így pár túratárssal lementünk pár szintet és ott el is hagytuk egymást. Vettem egy banánt, ami be volt csomagolva egy zacskóba... vettem pár szárított halat, hogy biztos finom... amúgy nagy átlagban finomak voltak. Pár édességet, hogy majd kisorsoljam a blogon. Tésztát anyukámnak (soba tésztát sikerült....finom volt, abból csináltunk kínai tésztát :D). Apukámnak meg szereztem egy sört. Mindezek után átmentem az éjjel-nappaliba és megvettem a vacsorámat is.
 Egyrészt volt bennem egyféle várakozás, hogy újra repülünk másnap. Másrészt meg volt bennem, egy olyan érzés, hogy nem akarok onnan elmenni. Imádom Japánt, imádtam ott lenni és egyszerűen olyan gyorsan elszállt az egész, hogy hopp felocsúdva rájössz, hogy másnap irány haza (még ha majd 24 óra is maga az út, átszállásokkal meg mindennel). Úgyhogy úgy aludtam el, hogy tudtam, másnap elindulunk ugyan még Tokióban, de aztán vége az utazásnak :(

Tokió

Vacsi

Folyt. Köv.