Ugrás a fő tartalomra

Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!

Még, valamikor a tavalyi év közepe táján ajánlotta az egyik kolléganőm az író blogját, facebook oldalát, hogy mint Japán kedvelő biztosan szeretni fogom. Fel is iratkoztam rá, és a könyv reklámja is ott jött velem szembe. Akkor el is döntöttem, hogy ez nekem kell. Annak ellenére, hogy a követés és miegyéb nem jelenti nálam azt, hogy minden egyes posztot láttam és olvastam. Sőt, feltehetően a sok japános csoportban amiben benne vagyok fel sem tűnt ez a blog. Tekintve, átlagosan ha 1 órát fenn vagyok facebookon akkor sokat mondok.
 Ebből adódóan a könyv nekem egy remek, friss japán élménybeszámolónak mondható. Radnai Tamás könyvében, pont azt hiányoltam, amit itt megkaptam. Azt a relatíve friss képet Japánról. Ott az volt a baj, hogy eleve 2012-ben jelent meg, az is már hat éve volt, és az az előtt 20 évvel lévő élményeit mutatta be, tehát nem volt friss. Érdekes volt, de nem friss.
 Jelen kötet tavaly jelent meg (2017), és egy 2010-2017 időszakot ölel körbe. Tehát mondhatni, hogy teljesen friss és közepesen friss események sorozatát. Úgyhogy örültem, mert kellemes volt belelátni a mai Japán életébe, úgy ahogy egy magyar látja.
 Itt szintén boldog voltam, hogy az író, meglehetősen pozitív beállítottságú, ez legalábbis lejött az írásaiból. Nem ítélkezik, inkább megfigyel. Persze mindenről megvan a maga véleménye, és nem mindig (hála a jó égnek), jön le az, hogy "minden remek", de nem is azt sulykolja, hogy "minden sz*r", megmarad az arany középútnál. Meglehetősen jó írókája van, és humora. Nem egy résznél kuncogtam fel, vagy csóváltam a fejem. Kellemes volt olvasni, kellemes volt kicsit ott lenni. Már nagyon várom, hogy ott legyek :D
 Ami kicsit fájt, hogy nem nézte át túl sok ember ezt a könyvet. Elgépelések és rossz elválasztás benne maradt, ami feltehetően a blogokon totál előfordulhat, azt azért, amikor már nyomtatásba kerül, talán ki kellett volna gyomlálni. Hála az égnek, nem túl sok, talán kettőre emlékszem konkrétan (de nem tudnám megmondani, melyik oldalon, mert nem jelöltem be :P). De tudom, hogy zavart, és megakasztott az olvasásba, és elmotyogtam egy "hol a szerkesztő" kérdést.
 Talán két olyan írásrészlet volt, amivel anno találkoztam az internet bugyraiban, és már akkor is nagyon szerettem, ezeket újraolvasva olyan nosztalgikus érzésem támadt. És amit eldöntöttem, hogy most viszont már elkezdem majd visszafelé olvasni a blogját, vagy visszamegyek a legelső posztra és onnan előre, mert ott vannak képek is, egy csomó ugyebár nem került bele a kötetbe :) Én mindenkinek ajánlom ezt a könyvecskét, mert tényleg ad egy képet a mai japánról.

Az író blogja: http://maji-de.reblog.hu/

Fülszöveg:

 Madzside?! – mondja a megdöbbent japán ember, amikor olyat lát, hall, amit nem akar elhinni. Ugyanezt a reakciót belőlem is majdnem minden nap kiváltotta valami, 2010 és 2017 között, amíg Japánban éltem és dolgoztam, angol tanárként. Ha hét évet nem is, de hét napot elmesélek.

Könyv: Moór Márton: Madzside?! Ne már, Japán!
Kiadó: Underground
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 178
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786150000855


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »