Tudom, hogy ha nem most kezdtem volna el a könyvet (mármint két hete), akkor tetszett volna. Annak ellenére is, hogy nem vagyok oda az olyan történetekért, amelyeknek egy cseppnyi közük is van bármely valós háborúhoz. Valahogy sosem szerettem a valóság ezen, érthetetlen dolgairól olvasni és szörnyülködni.
Tetszett a könyv, míg olvastam, de úgy éreztem, hogy ha most elolvasom, utálni fogom. Vannak könyvek, amik csak és kizárólag adott hangulatban olvashatóak. Nekem sajnos most ehhez nem volt meg az alap hangulatom, és nem tudtam ráhangolódni a narrátorra (A Halálra), sem a történetre. De mindenképpen egyszer, valamikor majd elolvasom a könyvet, és a filmet azt hiszem hamarosan megnézem. Mert tényleg, itt csak a hangulat hiányzott, és inkább napolom az olvasását, ismételten pár hónapig-évig.
Úgy érzem a könyvklubban, ez a klasszikus irodalom olvasás nem nekem való. Ritkán olvasok szépirodalmat, és azaz igazság, hogy lehet, hogy ez nem véletlen van így. Valahogy nem megy. A szolgálólány meséje sem kötött le, és a felénél feladtam a próbálkozást, hogy valaha a végére érjek. Azt hiszem, ott is inkább a sorozat megnézésével fogom a történetet magamba szívni. Dorian Gray-t sikerült elolvasnom, de feltehetően csak azért mert Wilde már nem volt számomra ismeretlen, tudtam, hogy körülbelül mit várjak tőle, és a történetet is úgy ahogy már ismertem, így csak a régies nyelvezettel kellett megküzdenem, és azzal, hogy emiatt az egész vontatott és unalmas lesz :D. Bízom benne, hogy a szabadon választott könyvemet sikerül Decemberben elolvasnom, mert ha azt sem, akkor ez már így nagyon rossz statisztika :(
Megjegyzések