Ugrás a fő tartalomra

Bettina Lemke: Ikigai 1/2

Erről a könyvről, mindenképpen két posztot akarok írni, legalábbis a terv az, hogy legalább két poszt születik belőle. Hogy miért? Nos a könyv, mint utólag kiderült egy gyakorlati kézikönyv, ami azt jelenti, hogy teli van kitöltendő résszel. Őszinte leszek, nem nagyon rajongok azért, hogy az ember egy könyvbe belefirkáljon. Ha tudom, hogy ilyen kivitelezésű, akkor feltehetően nem vettem volna meg. Annak ellenére, hogy még nem tudom, hogy a kitöltős rész, mennyire segít hozzá az én ikigaim megtalálásában.
Tavaly januárban olvastam Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai című könyvét, így maga az Ikigai szó jelentése már ismert volt számomra. Annak idején azzal a kötettel is voltak fenntartásaim, ez itt már halmozottan jelentkezett. Ugyanis, ha nincs előképesítésed - előolvasásod - a témában, akkor ez a könyv nagyon-nagyon vázlatos, és magáról az ikigairól nem ad túl sok ismeretet. Míg az említett könyv viszont ad történelmi, földrajzi és társadalmi hátteret. Tehát szerintem a kettő együtt már egész jó lehet. Már ha majd bebizonyosodik, hogy mennyire jó-e, vagy rossz-e a kérdéssoros dolog.
 Azt a részt is elolvastam amúgy, csak a kitöltéshez nekem idő kell, olyan idő, amikor tényleg megfontoltan és átgondoltan tudok válaszolni a kérdésekre. Amit lehet blogban fogok megtenni, de lehet, csak egy füzetben és csak a végeredményt, az érzéseimet osztom meg itt.
 Amit tudni érdemes erről a könyvről, a maga 160 oldala miatt elég karcsú, ebből a 160 oldalból, úgy körülbelül 80 oldal a kitöltős rész, és az elemzéses tanácsok. A fennmaradó 80 oldal lenne az Ikigai ecsetelése, de ez a 80 oldal is borzalmasan szellősen van írva, képekkel illusztrálva. A Külcsín amúgy 5 csillag, mert kivitelezésre egy gyönyörűséget tartunk a kezünkbe. De Belbecs ügyileg már nem vagyok abban biztos, hogy 3 csillagnál feljebb megy, akkor sem, amikor kitöltöm a kérdéses részt.
 Ugyanis végig az volt az érzésem, hogy az írónő elolvasott mondjuk egy vagy két könyvet a témából, kiszedte belőle a fogalmakat, átírta egy kicsit, és írt hozzá pár kérdést, a kérdések elemzését és ennyi. Tehát nem látom azt, mint Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai könyvénél...hogy igenis utánajártak, igenis megnéztek és elolvastak mindent a témában, és ezt osztották meg az emberekkel.
 És igen az a baj, hogy bejön egy téma, és akkor mindenkinek kényszere van kiadni a témában egy újabb könyvet. Ikigai könyv is már úgy láttam, hogy három is van:

Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai 
Bettina Lemke: Ikigai
Mogi Ken: Az ikigai kis könyve

Ugyanezt láttam, a hirtelen felkapott Sinrin-joku -val is, hogy hirtelen rögtön hármat is kiadnak. Itt amúgy, szerintem én majd a HVG könyveset fogom olvasni, mert annak legalább a szerzője japán... Mindig fura, ha adott dologról nem adott nemzet embere ír, nehéz elhinni, hogy átérzi a lényeget.

De amúgy felkapós témába nem kell messze menni, a Hygge amikor kijött hirtelen kijött még 3 Hygge, majd jött a Lagom, a Sisu és társai...hirtelen mindenki a saját életérzéséről írt egy könyvet. És itt is a legelső Hyggés könyv volt az ami jó. És igen, félek, hogy az Ikigai témában is, az a legjobb ami először jött ki (ennek ellenére Mogi Ken Ikigais könyvének is fogok esélyt adni, ha meglesz a könyvtárnak, vagy éppen meg akarom venni, olyanom lesz :D)

Tehát összefoglalva, ez a könyv magában nem érzem, hogy túl sokat adna, ezt egyenlőre csak arra alapozom, hogy milyen érzéseket keltett az olvasás során. A kérdések sem győztek meg, de adok egy esélyt rá. A témában fellelhető jobb és összeszedettebb kötet, azt bátran ajánlom, annak ellenére, hogy azt se éreztem száz százaléknak.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 5/5

Szépnek szép, ez vitathatatlan, sajnos túlzottan nagy beltartalom nélkül :(
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »