Ugrás a fő tartalomra

Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások

 Ezt a könyvet én már régen kinéztem magamnak. Az eredeti árat sokalltam, így nem vettem meg. Aztán már a Könyvudvar is árulta, meglehetősen kedvezőbb áron, de a postaköltséggel sok lett volna. Utána még eszembe jutott, hogy majd sokan összeállunk és akkor nem lesz sok a postaköltség, és majd úgy hozzájutok, de végül egyik sem lett. Végül a karácsonyi Könyvudvaros nyereményjátékon nyertem meg, ezt és még három általam választott könyvet!
 Tehát igen kalandosan, de hozzá jutottam. Valamikor januárba már kézbe fogtam, hogy nekiállok, amolyan hangolódás címszóval, de nem lett belőle semmi. Most, hogy itthon lábadozom, holmi influenza gyanús vírusokkal (köhögés, fulladás, hőemelkedés), gondoltam, én naivan, hogy majd olvasok! Kedd óta vagyok itthon, megsúgom, hogy nem sokat olvastam ez idő alatt. Elejével sem erőm, sem kedvem nem volt könyvet a kezembe venni. Egyet elvittem az orvoshoz, hogy a váróba majd olvasok, de speciel örültem, hogy lélegezni tudok, így olvasás nem lett belőle.
 Csütörtökön, amikor visszamentem a dokihoz, már ezt vittem. Mert cuki a mérete, jó kézbe venni, és rövid közmondások vannak benne. Tehát nincs olyan, hogy esetlegesen megakadok az olvasásban, mert én jövök. A dokinál amúgy úgy kb. 8-an lehettek előttem, de így is 7.45- kor érkeztem és úgy 8.30 körül már eljöttem, tehát elég gyorsan ment minden. Ez idő alatt sikerült a 188 oldalból 109-et elolvasnom. Megállapítanom, hogy a közmondások minden egyes országban furák. Amúgy a magyar közmondások egyike-másika is tök értelmetlen nekem.
 Arra viszont hamar rájöttem, hogy nem normális ezt így egybe olvasni, mert egy dolgot ér el ezzel az ember. Hogy az egészet roppant unalmasnak tartja. Viszont, mivel relatíve együltő helyembe olvastam el, így az már biztos: Tematika nincsen benne. Azt hinné az ember, hogy hasonló témájú közmondásokat egymás után raknak, de nem. Párat igen, aztán eltelik  úgy 30 oldal és megint egy odavágó jön. Tehát ezt nem nevezném túl tematikusnak. A másik amire rájön, hogy vannak ismétlések. Bánom amúgy, hogy nem jelölgettem. Nem sok, de van olyan, ami a gondos átnézés ellenére is többször szerepel benne. Vagy csak kísértetiesen hasonlóak, ez is lehet.
 Ennek ellenére, ha az embert érdekli a Japán kultúra, ha érdeklik a közmondások akkor szerintem jó kis könyv. A lényeg, hogy talán ne egyszerre húzza le. Bár tény és való, hogyha egy gyorsan olvasható kötetre vágysz, ami aránylag "vastag" akkor ez annak is jó, egy óra alatt simán ki lehet olvasni :D
 A kiadás viszont gyönyörű szép. Nekem nagyon tetszik a borító, tetszik a belső kis közmondáselválasztó ábrák is, bár uncsi, hogy összesen 4-6 fajta van, tehát ismétlődnek, és hát azért 770-nél ez eléggé észrevehető. A könyv végén lévő Vihar Judit utószó viszont remek volt, tetszett az összefoglalás, bár a magyar-japán közmondásoknál felhozott példáknál nekem némelyik kicsit erőltetett vagy sántítós volt.

Dalmi Katalin – Paczolay Gyula (szerk.): Japán közmondások

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é