Ugrás a fő tartalomra

Robert Maurer: Kaizen

A könyv alcíme az, hogy Változz félelem nélkül! Részben amúgy igaz a könyvre, hogy erről szól, de azt hiszem sokkal találóbb lett volna, hogy Változz fokozatosan! Vagy valami hasonló dolog, bár tény, hogy elég hatásvadász ez a félelem nélküliség! Ha ez kell, hogy felhívja a figyelmet a könyvre, akkor lelkem rajta, hát legyen.

Miért is olvastam el, ezt a könyvet?
Részben azért, mert szeretem az önfejlesztő, önsegélyező könyveket. Annak ellenére, hogy egy időben rühelltem minden ilyet.
Részben, mert kis alakú és rövidnek tűnt, és szimpatikus volt.
Részben azért, mert menő a borítója, tetszett és a fülszöveg is megfogott.
Részben, mert a fülszövegben benne volt, hogy Japán. Ami amúgy kiderült, hogy ez egy Amerikai elmélet, csak a japánok 1. jobban csinálják, 2. kitaláltak rá egy önálló kifejezést, amivel lett egy frappáns megnevezése a : éld az életedet fokozatosan, kis lépésekben haladj, ne innovatív nagyokba, próbálj észrevétlenül haladni a dolgokkal, hogy nehogy berezelj a nagy változástól, és ez így nem fog téged gátolni -nak :D Most merje bárki azt mondani, hogy a kaizen nem menőbb kifejezés… és mennyivel rövidebb!!


Tehát a könyv a kezembe került, és neki is ugrottam, majd a felénél tartottam egy ...egy hetes szünetet, míg Karácsony, meg újév volt. Aztán tegnap nekiugrottam, hogy befejezem, csak aztán nagyon Éjszaka lett. Így mára jutott az utolsó pár fejezet. De azt hiszem, ennek a könyvnek kifejezetten jót tesz az, ha az ember időt hagy arra, hogy átgondolja amit olvas.

A Kaizen-t amolyan “apró lépések” kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni. A fő vonal, amit meglehetősen sokszor leír a szerző azaz, hogy hogyan változtass az életeden úgy, hogy az ne legyen számodra megerőltető, mégse trappolj egy helyben. Az elmélet szerint, az emberek, ha elhatároznak valamit, például most szilveszterkor ezer dolgot megfogadnak, azt nehéz  akkor megvalósítani, ha egyik napról a másikra akarsz nagyot változtatni. Mert van az emberben egy tudatalatti jelzőrendszer, ami ilyenkor automatikusan bepánikol, és igen hamar kiöli belőled a változtatási törekvéseidet. Főleg ha olyasmit fogadsz meg, hogy -20 kg egy év alatt, vagy hogy soha többet nem gyújtasz rá, vagy hasonló nagy kaliberű dolgokat. Viszont, a kaizent alkalmazva sikerrel járhatsz. A lényeg, ne legyen az első lépés a teljes megvonás! Fokozatosan tedd meg a dolgokat. Fokozatosan kezdj el mozogni is. Például ne azzal kezd, a “lefogyok” projektet, hogy megveszed a felszerelést, és rögtön bérletet váltasz egy edzőterembe. Hanem, hogy először csak mérd fel a képességed, hogy mit is szeretnél. Aztán menj el az edzőterembe, de csak nézd a többiek edzését, majd fokozatosan kezdj el te is edzeni. Értem amúgy a rációt benne, de a 21. század embere amúgy gyanúsan “nem ér ennyire rá”, hogy elérjen három hónap alatt az elhatározástól a kezdésig. Kíváncsi lennék, amúgy hányaknak vált be ez a roppant lassú megközelítés.
Ennek ellenére a könyv teli van érdekes dolgokkal, mind történetek, mind elmélet szintjén. Hiszem, hogy az apró lépések, apró kérdések, és az elmeformálás, amiről ír hatásos lehet, még ha nem is értek egyet minden egyes mondatával az írónak akkor is.
Mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet azoknak, akik nem zárkóznak el az “új’ szemléletektől. Kifejezetten tetszett a könyv vége, az, ahogyan a munkahelyekről ír, és az ott lévő ötletelésekről, a kaizen+munkahely kapcsolatáról. Azt hiszem ez volt a kedvenc fejezetem.

Belbecs: 4/5
Külcsín: 4/5


Fülszöveg:

Szeretnénk ​végre tartósan megszabadulni néhány kilótól? Leszokni a dohányzásról? Rendszeres testmozgást iktatni az életünkbe, és amellett ki is tartani? Javítani munkahelyi pozíciónkat, vagy sikeresebbé válni az üzleti életben? Meghittebbé és tartalmasabbá tenni az emberi kapcsolatainkat? Jobban kezelni a minket érő stresszt? Megvalósítani egy régi álmot?
Lehet, hogy több kérdésre is igennel válaszoltunk, hiszen kinek az életében ne lennének olyan területek, ahol szeretne változni vagy fejlődni? Ez azonban sokszor legalább olyan nehéznek és ijesztőnek tűnik, mint amennyire kívánatosnak, és gyakran kudarcot is vallunk a próbálkozásainkban.
A kaizen egy rendkívül gyengéd, de annál hatásosabb és elegánsabb módja a változásnak. A japán üzleti életben hosszú idő óta ismert, de ma már rengetegen alkalmazzák világszerte a magánéletükben is, hiszen még a legelfoglaltabb ember napirendjébe is beilleszthető. Filozófiájának lényege, hogy kis lépéseken keresztül érünk el valamilyen nagyobb célt. Ahelyett, hogy – mint a múltban talán már többször is megtörtént velünk – hatalmas lendülettel belevágnánk valamibe, majd hamarosan belefáradnánk, vagy az első néhány kudarc után feladnánk, ezúttal lopakodó stratégiát követünk. Kicselezzük, elaltatjuk agyunk változástól való félelmét, ami sokszor a legalapvetőbb akadályt jelenti az eredményekhez vezető úton. Éppen ezért ez a módszer akkor is működik, amikor már minden más csődöt mondott.
A kaizen azonban nemcsak abban segíthet, hogy elérjük egy-egy konkrét célunkat, de rejt magában egy ennél még komolyabb lehetőséget is: úgy helytállni az életben, hogy mindig a folyamatos javulás és fejlődés lehetőségeit keressük.


  • Könyv: Robert Maurer: Kaizen
  • Kiadó: Kulcslyuk
  • Kiadás helye: Budapest
  • Kiadás éve: 2017
  • Oldalszám: 208
  • ISBN: 9786155281471
  • Megjelenés időpontja: 2017. október 20.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é