Még nem jöttem rá, hogy a krimi az én műfajom lesz-e. Az biztos, hogy ez a könyv nem egy magas szintű krimi. Vagy én vártam tőle túl sokat? Az én fejemben úgy léteznek a krimik, hogy valaki meghal, és akkor nyomozunk. Vagy sokan meghalnak és nyomozunk. Tehát azt hiszem joggal vártam azt, hogy márpedig ebbe végre valaki haljon meg. A könyv 42%-nál halt meg! Komolyan azt hittem, hogy soha nem fog már meghalni senki, és még kád is csak a 42. százaléknál volt. Tiszta felháborodás!!
Viszont azt sem mondhatom, hogy untam, mert nem untam, csak nem értettem a krimi címkét. A “királyi” családi életről elég sok dolgot megtudtam, azaz inkább arról az ágról, akik ugyan sarjak x. ágon, de ebből pénzünk nincsen, rang van, de nem dolgozhatnak normálisan. Tehát ezt a réteget egy kicsit jobban megismertem, az 1930-as évek elején.
A főhősnőt kedveltem, bár azt éreztem a legvégén, hogy már ő is túlkombinálja az egész összeesküvés elméletet arról, hogy ki és miért akarja megölni Őt is, ha már a kellemetlen frátert kinyírták. A gyilkos kiléte amúgy elég sokáig várat magára, bár úgy vélem hamarabb tudjuk jóval Mi, hogy ki a gyilkos, mint a főhős. És szegény tényleg borzalmasan szerencsétlen alkat. És valahol vicces volt, hogy szegénynek sokáig nem esett le, hogy az, hogy ennyi szerencsétlenség éri, nem a véletlen műve.
A könyv vége volt a legizgalmasabb, amikor megszaporodtak a gyilkossági kísérletek, a véletlen balesetek, a kombinálások és az elméletek percről percre változtak. Csak az a baj, hogy a könyvnek ez kb. 1/6 -od része csak, a többiben meg úgy el teng-leng a főhős.
A mellékszereplőket úgy ahogy megismertük, Darcy lett a kedvencem annak ellenére, hogy egy suttyó azért ő is, de még mindig kevésbé suttyó a többieknél, no meg cuki a neve, és viccesen éli az életét, olyan tipikusan helyes, nincstelen pasi, aki meglehetősen könnyedén lóg be hívatlanul eseményekre, egy potya kajáért.
Tehát volt kedvencem, és a főhősnőt is szerettem, és okosnak is tartom, de a könyv elbírt volna egy kicsit kiengyensúlyozottabb történet vezetést. Mert így az első felében nagyjából semmi nem történt, aztán meghalt az ember a fürdőkádban, és a könyv 75%-nál aztán gyorsan váltakoztak az elméletek :D Ennél én többet vártam!
Minden esetre a könyv kapcsán rájöttem, hogy nem rossz ebook-ban olvasni (70%-át úgy olvastam, aztán bejött a könyvtári példány), de azt hiszem, amikor tehetem, maradok a papír alapnál.
Köszönet a könyvklubnak az élményért, mert amúgy azt hiszem Soha nem olvastam volna a könyvet, és egy kellemes kikapcsolódásnak, és uri huncutságnak megtette ;)
Belbecs és külcsín: 3,5 semmi extra, de nem rossz.
Oh igen, és ez is sorozat ;D
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne.
1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.
A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit.
Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.
Ha csatlakoznál, január 31-ig megteheted, katt.
Megjegyzések