Ugrás a fő tartalomra

Radnai Tamás: Megtalálni Japánt

 Emlékszem pár éve elkezdtem olvasni, E-bookba a Levelek Japánból-t, csak aztán sosem fejeztem be. Feltehetően nem volt hozzá hangulatom, az e-book olvasóm is új volt még és nem nagyon voltam vele kompatibilis. Lehet amúgy, hogy előveszem majd újra a könyvet és belelapozok. Így voltak dolgok már, amik nem voltak újdonságok. Valamennyire emlékeztem arra, hogy mikor mentek ki Tamásék Japánba, és hogy ott mi volt, de elég felületesen.
 Jelen kötet sem túlzottan friss. 2012 is már 6 éve volt, és a könyv történésileg ez előtt játszódik jóval. Úgyhogy nem hiszem, hogy a legideálisabb arra, ha az olvasó a jelenlegi modern japánt akarja megismerni.
 Bevallom, nekem nem ez volt a célom, bár utazás előtt vagyok, tehát azért nem ártana frissebb könyvet is a kezembe venni (tervezem), de ennek a célja inkább csak amolyan ismerkedés a japánokkal, egy magyar ember szemén keresztül. És ezt igazándiból megkaptam. Maximálisan megkaptam azt, amiért a kezembe vettem. És végre egy könyv ami:



  1. Nem isteníti a Japánokat
  2. Nem is szidja halálára őket
  3. Ami bár nagyon szubjektív, de mégis azt érzem, hogy szeretett ott lenni, és jó volt neki ott, amikor éppen ott volt.
 Mert olvastam én már Japánról könyvet, amit magyar ember írt, de az olyan szinten negatív volt, hogy attól is elvette a kedvem, hogy Japánra gondoljak, meg hogy éljek egyáltalán. Ez a kötet nem cukormázasan rózsaszín, nem mondja, hogy tökéletesek (mert nem azok), de azt sem, hogy elvetemülten rosszak. Olyan arany középút az egész.
 A szumó nekem kicsit sok volt benne, de elfogadom, hogy Radnai Tamásnak ez ennyire fontos, hogy ennyire meg akarja osztani aprólékosan a szabályokat, és szinteket az egésszel kapcsolatban. Ezt a részt sem untam, szimplán a szumót annyira nem tudom értékelni, mint ő.
 Viszont minden egyéb nagyon érdekes volt. Hogy kinek ajánlanám? Akik szeretnek távoli országokról olvasni. Akiket érdekel japán, és az ott folyó dolgok (hát mondjuk úgy 20 évvel ezelőtti dolgok :D), akik szeretnek visszaemlékezéseket olvasni, és mindezt pozitív hangulatban.

 Ezzel a könyvvel, még a tavalyi Mini-Könyvklub decemberi fordulójára lógtam igazándiból. És ez volt az utolsó könyv, amit áthoztam idénre. Innentől, mindent amit elkezdek, azt idén kezdtem el és nem tavaly valamikor. (Még a Hirosige volt ami átcsúszott nagyon erre az évre).
 Remélem idén sikerül saját tapasztalatokkal gazdagodnom, Japánról. A költőpénz már megvan, az útlevél már útban van felém, már csak egy szájsebészet áll előttem, és utána foglalom is az utat. Irány Japán!!! :))))))) ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚGGGGYYY Mennék már :D


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do
3 megjegyzés
Korábbi bejegyzések »

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é
Megjegyzés küldése
Korábbi bejegyzések »