Ugrás a fő tartalomra

A nyárról, úgy általában

Mint, gondolom mindenki észrevette, nem nagyon blogolok. Amúgy írni való sem sok van. Mármint, így belegondolva, nem sokat olvastam. Az az igazság, hogy úgy 3 napja bámulom a Szolgálólány meséje című könyvet, és annak ellenére, hogy egyrészt érdekel, másrészt nagyok a sorközök, valahogy amikor arra kerülne a sor, hogy „helloka, olvashatsz”, akkor nézek ki a fejemből. Vagy a telefonomat nyomkodom, bugyuta játékokat játszva. Amúgy kezdem őket unni, úgyhogy nem félek, hogy mostantól telefon nyomkodás lesz olvasás helyett. Csak szimplán nem csúszik a könyv. Ezért is kezdtem tegnap már bele Soma Mamagésa könyvébe. Amivel, sokkal gyorsabban haladok.
 Vannak olvasási válságos időszakok, amikor időm ugyan lenne, de kedvem nincs. Szeptember 6-13 között nyaraltam, akkor például kiolvastam egy fél könyvet (mármint a felét már előtte, felét nyaraláson), de azt is be kell vallanom, hogy 4 könyvet vittem. Nem is értem minek, mert a szálláson voltunk a legkevesebbet, annak ellenére, hogy úgy a nap nagy részében esett az eső. De olyan durván monszun szerűen, az ott élők szerint (Horvátország, Vrasa), évek óta nem láttak ekkora esőzéseket :D Tessék, ahova megyek ott víz terem ;)
A nyaralás, amúgy az eső ellenére is remek volt. Bejártunk egy csomó helyet, ahova mentünk, ott általában nem esett, csak míg elértünk oda, vagy az út egy részén. És végre fürödhettem tengerben. Aminek a vége persze az lett, hogy gyorsan amint kimentem lemosni a kezemet édes vízzel, mert a kis kiütéseimet csípte, mint az állat. De akkor is megérte, no meg kipipálható, hogy életemben először fürödtem és nem csak álltam a tengerben (tavaly csak álldogáltam benne :D). Amúgy most már cuki tengerjáró cipőm is van, ami tényleg hasznos, ha az ember kavicsos tengerben lépdel.

Múlthét pénteken már dolgoztam, gyorsan fel is töltöttem az eladó könyveket a könyvtárban, erre szombaton hoztak egy csomó ajándékkönyvet. Annyit fűznék hozzá, hogy nem emlékszem, hogy valaha ennyit hoztak volna EGYSZERRE, nem is tudtuk rendesen elpakolni, három doboz még egyelőre az asztal alatt van, ami meg ki lett pakolva átnézésre az ilyen két soros megoldásba egymás mögé, úgyhogy lesz vele meló még bőven. És akkor másodikán meg már folyóirat árusítás is kezdődik, így helyem sem lesz kipakolni… no mindegy, ez a jövő problémája lesz :D De így szerda magasságában azért már kezdek visszarázódni a munkába, úgy tűnik az allergia szezon is lassan véget ér, vagy legalább is tisztul a dolog már. Éppen ideje, nem szeretem annyira az allergia szezont :P

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é