2017. augusztus 2., szerda

Csak röviden - nyári olvasmányok 1.

Nyáron nehezen hozok össze egy-egy hosszabb blogbejegyzést (az egy oldal nálam általában a minimum, amit szeretek megtölteni, ennyi mondanivalóm körülbelül minden könyvről szokott lenni), de a meleg miatt az agyam lassabban forog, és a türelmem is végesebb, így rövidebbre fogom a bejegyzéseket. És mivel, engem személy szerint zavarna egy-egy nagyon rövid poszt, így egybe írom (másolom ki Molyról) pár értékelést, amiket mostanában olvastam :)


Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései
Kicsit retro!
Voltak benne hasznos és érdekes dolgok, de valahogy kicsit többet vártam tőle. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam. Jó volt olvasni, hogy igazándiból két dolog kell egy Átlagos Nyelvtanulónak ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelven, relatíve bármely nyelven. Ez a két dolog az idő (hogy minden nap képes legyen arra, hogy foglalkozzon vele) és a motiváció (cél, amiért meg akar tanulni adott nyelven), ha ez a két dolog adott, akkor nincs probléma, mert képes lesz elsajátítani. Persze tanárral néha könnyebb, már csak azért is, hogy valaki ellenőrizze, hogy jó-e amit írunk, tanulunk, nehogy rossz dolgok rögzüljenek.
Tartom, hogyha nem fúrták volna meg, középiskolába érkezvén az angol tanulásomat, akkor ma már stabil angol nyelvtudásom lenne. Én ugyanis azt akartam tanulni, az általános iskolai német helyett, amit sosem tudtam megszeretni. (szerintem a német egy ronda nyelv, egyszerűen semmi vonzót nem találtam abba, hogy megtanuljam), de a középiskola kezdetén, miután bejelöltük mit szeretnénk tanulni, volt szintfelmérő. Mondtam, hogy nem tudok angolul, így angol kezdőre szeretnék menni… átküldtek a német szintfelmérőre, mondjuk úgy, németül bár tanultam négy évet már előtte a tudásszintem abban sem nagyobb… de ez nem érdekelt ott senkit. Úgyhogy tessék, ha németet tanultál eddig, akkor újabb négy évig tanuld azt, hiába akarsz mást… így tanultam még négy évig németet. Ma kb. egy szinten van a két nyelvismeretem, az angolt hallom és mondjuk úgy „nem veszek el”, a német biztos előjönne, ha eltévednék egy németajkú közösségbe, de gyanús, hogy angolul próbálnám megértetni magam…
Úgyhogy időm volt, motivációm nem. Most akkor talán meglesz mind a kettő idő is motiváció is…


Jó volt olvasni a meditációról. Még mindig elég misztikusnak és elég bonyolultnak találom, ennek ellenére eltökéltem, hogy más nem, legalább megpróbálok meditálni. Remélhetőleg menni fog!
A könyvvel kapcsolatban. Meglehetősen jó összefoglalónak találom, elég tág körben érinti a meditációt, és roppant mód ügyel arra, hogy bármely vallást is képviseli az olvasó, találjon magának megfelelő dolgot. Kitér a nagyobb vallásokra, és kitér arra is, mire fókuszálj és/vagy mit mondj akkor, ha éppenséggel nem hiszel semmiben, vagy legalábbis a vallások egyike sem az, amit te követni szeretnél. Fotókkal és ábrákkal, bemutat minden pózt, igazándiból tényleg minden kezdő lökést megad ahhoz, hogy az ember azt mondhassa magában, hogy „ez nekem is menni fog”.
Ami viszont szörnyű: elgépelések. Sok. Nagyon sok. Olyan részeknél is, ahol nagyon-nagyon gáz, mert azt kell ismételgetned. És igen, a logikus gondolkodással ki lehet egyszerűen találni, hogy mi lenne ott, de ez akkor is gáz. Nem hiszem el, hogy nem futotta, már 2007-ben sem, egy szerkesztőre, vagy korrektorra vagy bárkire aki átolvassa ;(


Egy 17. századi japán költő verses útinaplója
Macuo Basó nekem, amolyan haiku nagymester szinten van. Ő volt az, aki megszeretette velem a haikukat, a költészet körülbelül egyetlen olyan ágát, amit ténylegesen szeretek olvasni. Ő tudott valamit, amit azóta kevés haiku költőben találok meg. Ha meg is találom, feltehetően ők szintén már régiek, és japánok. (De aki tud ajánlani nyugati, szerinte jó haiku-kat, az kiáltson, az eddigi próbálkozásaim borzalmasak voltak.)
Tavaly, születésnapomra megkaptam Basó útinaplóit, és bebarangolhattam vele Japánt. Az Észak ösvényei, hasonló, de mégis más, mint az előző kötet. Valahogy teljesen más a hangulat, pedig sejtésem szerint rengeteg átfedés van a két kötet között. Ami mégis más, hogy ez a kiadás, méretben sokkal kisebb, de vastagabb. És, hogy fotókkal illusztrált. A legtöbb fotó ott készült, ahol annak idején Basó is járt, így valahogy kicsit közelebbinek éreztem a dolgot. Adott egy kis extrát az, hogy láthatom, a fotós szemével, azokat a tájakat. Amik persze mára már szintén másmilyenek, és persze, feltehetően Basó sem pont így látta azokat.
De jó volt egy kicsit visszatérni Japánba, ilyenformán. Most már csak, egyetlen magyarul megjelent könyvét nem olvastam csak, Basó-nak… hmmm… na talán jövőre azt is sikerül levadászni….

A BBC Reith-előadásai

Hasznos, érthető és jó!
Teljesen korrektül van elmagyarázva mindenféle hasznos tudnivaló, a fekete lyukakról. Néhol még, mondhatni viccesen is. A rajzok aranyosak és nekem kifejezetten tetszettek. Nem vártam tőle sokkal többet, tekintve, hogy két előadás kivonata. Nekem maximálisan nyújtotta azt, amit elvártam tőle. Hogy kicsit közelebb hozza a témát hozzám, aki nem jártas az egészben, és ezt maximálisan megtette!
Vélemények:

0 megjegyzés: