Könyvhét 2017!!

Már vagy két éve nem voltam könyvhéten, szimplán azért, mert nem nagyon volt olyan könyv, amit szerettem volna megvenni, dedikáltatni meg pláne nem akarok semmit sem, pláne sorba állni órákat. (akiknél meg nem kell sorba állni, azokhoz még annyira se szerettem volna oda menni, amúgy kicsit sajnáltam azokat az írókat, akiket nem is ismerek, mert feltehetően nem zsánerembe vágókat írnak. Nos, őket sajnáltam, mert tényleg ott vannak, kimennek, és kb. senki nem megy hozzájuk. Csak ott üldögélnek, és várják, hátha egy-egy embernek mégis kedve lesz dedikáltatni velük IS).

 De idén úgy esett, hogy bár terveim szerint Nem mentem volna fel, a könyvhétre, mégis felmentem, méghozzá csütörtökön. Úgyhogy kipipálhatom, hogy életemben először voltam, ott a nyitó napon, életemben először közelítettem meg a Népligetből a Vörösmarty teret és buszoztam AniTigerrel, és még sok mást is.

 Nos, tehát csütörtökön reggel – délelőtt felszálltunk a buszra, mert éppenséggel az az egyszerűbb, mert a Máv éppen vonatpótlózik meg mindenféle, és amúgy is feltehetően a Déli messzebb van a Vörösmarty Tértől, mint a Népliget. Szerintem amúgy életemben először voltam a Népligetben, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy valaha voltam ott. De nem kizárt! Az utazás zökkenőmentes volt, egy ellenőrrel, és én tisztességgel végigmondtam, hogy közalkalmazottit kérek, és hazafelé még írtak is a papíromra!

 Mivel amúgy is olyan köröző típus vagyok, amikor kiértük és AniTiger azt kérdezte merre, mondtam, hogy amerre akar :D Igazándiból a lényeg az, hogy mindent lássunk és amúgy is mindenki tudja, hogy egy kör megtételével nem feded le úgysem azt, hogy „láttam mindent”. A terv amúgy az volt, hogy első körben semmit sem veszünk, csak felmérjük a készleteket. Ez egészen az Elte standjáig ki is tartott, amikor a megnézzük átcsapott az „AniTiger, ez megvan nekem?” kérdéskőrbe, mert, hogy ha már nekem nincs okos telefonom (bár kezdeményezik több oldalról, hogy legyen), akkor, legalább akinek van, az nézze már meg nekem. Természetesen, ha már eddig üres volt a táskám (A Flexet cipeltem hátha olvasok), akkor rögtön vegyünk egy kemény kötetes 640 oldalas könyvet, hogy végig húzza majd a hátam :D Farkas Ildikó – Szerdahelyi István – Umemura Yuko – Wintermantel Péter (szerk.): Tanulmányok a magyar-japán kapcsolatok történetéből igen, ő jött velem, egy ezresért. Amúgy borzalmasan nagy visszatartó erő, hogy idén el kell olvasnom, és az is, hogy végtére is, ha nem most akarom olvasni, majd megveszi a könyvtár. Ez a legtöbb könyvnél működött, ennél nem. Mert sejtésem szerint nem veszi meg a könyvtár (pláne ilyen olcsóért), mert vehet ezer másikat, amit mások is olvasnának, nem csak én. Tehát őt bezsebeltem, és keringtünk tovább.

 Első körben, a General Pressnél nézelődve jöttünk rá arra, hogy gyorsan menjünk arrébb. Amikor is egy fura fazon elkezdett bámulni és magában beszélni, és fura dolgokat motyogott, hogy Jeffi nézi a könyvet meg ilyenek. A Jeffit a pólómról nézte le, mert ez volt ráírva (ex libris és a molyos nevem). Úgyhogy aztán feltehetően így maradtunk le a zsákbabálnáról meg mindenféle ilyesmiről, ami abban a körben ott a környéken volt.

 Rengeteg könyvet tapiztunk meg, mondván más nem legalább nézegessük. Az Agave standjánál ott voltam legalább háromszor és gondolkodtam, hogy megvegyem, vagy ne vegyem, meg amit szeretnék. De végül nem vettem meg, mert úgyis megveszi a könyvtár(Ezekiel Boone: Kirajzás, Veres Attila: Odakint sötétebb könyvét néztem amúgy).

A Geopen szépirodalmi zsákbamacskáját viszont kipróbáltam, nos kíváncsi leszek, mert fülszöveg alapján ez nem az én zsánerem :D Benedict Wells: Beck utolsó nyara

Az Animushoz viszont ténylegesen visszamentünk legalább hatszor. Amikor is AniTiger volt olyan kis mocsok aranyos, hogy lazán kivette a Hp 8-at és a Hp 5 legújabb kiadását az 1+1=1.000 Ft-s dobozból. Úgyhogy addig jártunk oda, míg nem szerváltam magamnak is egy Hp8-at, úgy vagyok vele, hogy 500 forintot mindenképpen megért, ha meg mégsem, akkor majd keresek új gazdát neki.

 Amúgy egész nap a Delta Vision fb és molyos profilját bámultuk, hogy tudjuk, hogy vajon megnyertük-e a Túlontúlt vagy sem. Mert, hogy hamarosan születésnapom lesz, és hát a csajok úgy döntöttek ott jó akció van, hát megveszik, ha nem nyerem meg. Este ötkor még mindig nem volt sorsolás, úgyhogy megvette AniTiger, meg vett magának is egy Túlontúlt meg egy Papírtigrist, és pluszba jött ugyebár a szülinapi Túlontúl. Én beálltam a sorba egy Peter F. Hamilton: Eltékozolt ifjúság –gal, mert egyrészt a borítója jó, és szép és a fülszöveg is nagyon tetszik, úgyhogy várom, hogy olvashassam, és így választhattunk még egy könyvet Brandon Sanderson: Tűzlény –nyel gazdagodott. A sztorit csak azért mesélem el, mert aztán hazaérve, lefeküdtem aludni, és arra ébredtem, hogy írt AniTiger, hogy nem hiszi el, hogy megnyertem a Túlontúlt, és aztán alatta ott volt a Delta Vision levele, hogy nyertem :D Úgyhogy most feltehetően lesz két Túlontúlom is :D

A könyvhéten találkoztam @Vegazussal, meg még pár emberrel, akiknek nem tudom a nevüket, mert pocsék a névmemóriám. Vegazus előnye, hogy több ideig együtt voltunk és könnyen megjegyezhető a neve, és hogy online is sokszor látom leírva :D

Összességében: élmény volt, jó volt, és valahogy hiányzott az, hogy így ketten keringjünk összevissza cél nélkül :D Kellemes volt, no!!