Lapról - lapra

 Köszönet a könyvért Andrunak, aki elindította a molyos utazókönyvet.  A könyv felénél, már sejtettem, hogy nem lesz a kedvenc könyvem, AniTigernek talán mondtam is, hogy csodálom, ha a könyv túllendül a három csillagon az ötből. És sajnos nem lendült át, sőt a vége felé erősen gondolkodtam azon, hogy akkor az a három, legyen csak kettő és fél. És meg is mondom, hogy miért.  Az alap ötlet és koncepcióval nincsen baj. Egy egyedi mágikus rendszert kapunk, ami amúgy meglehetősen tetszetős is. Erre simán megadtam volna az öt csillagot is. A mágia kialakulásáról viszont a sorozat első részében relatíve semmit sem tudunk, csak elejtett elméleteket arról, hogy hamarosan várható a varázslók új nemzedéke, melyet az internet, a fókuszált életvitel, és a pocsék lét fog kitermelni. Kapunk ízelítőt, de relatíve nem tudjuk pontosan, hogyan lesz valakiből varázsló. Csak azt, hogy bárki azzá válhat. Tudom, hogy ez egy sorozat, bár amikor elkezdtem olvasni a könyvet, még nem tudtam. Fura, hogy a

Úgy döntöttem, hogy összeállítok egy max. 20-as listát arról, hogy mit akarok nyáron olvasni. Azaz mit tervezek olvasni. Jelenleg a listán 16 könyv szerepel, de ebben még nincsen benne a Túlontúl amivel jelenleg nem rendelkezem, illetve a Lángvető (Megrendült királyságok 1.), sem, ami elméletileg érkezik hamarosan. És nincs belekalkulálva, hogy mi az, amit még a nyári időszak előtt a munkahelyem beszerez és „most akarom” kategória. Csak mert írtam fel párat magamnak is. Tudom, hogy 4 hely van kb. még a listán (oké...kettő, mert kettőt biztosan tudok). Tehát jelenleg 16 könyv van rajta: Cat Lavoie: Váratlan nyaralás Elizabeth Gilbert: Big Magic Ian Whates (szerk.): Legendák J. Goldenlane: Csillagok szikrái J. Goldenlane: Holdnak árnyéka J. Goldenlane: Napnak fénye J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek Jeff VanderMeer: Borne John Dougill: Japán titkos keresztényeinek nyomában Josh Malerman: Ház a tó mélyén Martin

Már vagy két éve nem voltam könyvhéten, szimplán azért, mert nem nagyon volt olyan könyv, amit szerettem volna megvenni, dedikáltatni meg pláne nem akarok semmit sem, pláne sorba állni órákat. (akiknél meg nem kell sorba állni, azokhoz még annyira se szerettem volna oda menni, amúgy kicsit sajnáltam azokat az írókat, akiket nem is ismerek, mert feltehetően nem zsánerembe vágókat írnak. Nos, őket sajnáltam, mert tényleg ott vannak, kimennek, és kb. senki nem megy hozzájuk. Csak ott üldögélnek, és várják, hátha egy-egy embernek mégis kedve lesz dedikáltatni velük IS).  De idén úgy esett, hogy bár terveim szerint Nem mentem volna fel, a könyvhétre, mégis felmentem, méghozzá csütörtökön. Úgyhogy kipipálhatom, hogy életemben először voltam, ott a nyitó napon, életemben először közelítettem meg a Népligetből a Vörösmarty teret és buszoztam AniTigerrel, és még sok mást is.  Nos, tehát csütörtökön reggel – délelőtt felszálltunk a buszra, mert éppenséggel az az egyszerűbb, mert a Máv épp

  A könyvet a megjelenés után szerettem volna rögtön megkaparintani, de idén nem igazán veszek könyvet. Ha veszek is annak nyomós oka van, vagy éppenséggel másnak veszem ajándékba. A Hygge olyan könyv volt, amit mindenképpen kézbe akartam venni, annak ellenére, hogy akkor még nem is sejtettem, hogy nem csak a borító szép, hanem úgy a könyv összhatása is olyan, amire egyszerűen azt mondja az ember, hogy gyönyörű. Igen, tapizhatók a minták az elején! Igen, telis-teli van guszta vagy éppen borzalmasan hangulatos képekkel! És igen, ez egy tökéletesen kivitelezett könyv, amit imádtam lapozni, olvasni, vagy csak nézegetni is. Már attól is nagyon hygge lettem.  De akkor a bel tartalomról. Olvasás közben és utána is eszembe jutott, hogy fogom a cókmókom és elköltözöm Dániába! Annak ellenére, hogy semmit, vagy csak keveset tudok az országról. De kedvet kaptam arra, hogy egy ideig ott éljek.  Az író, maga egy boldogságkutató intézetben dolgozik (21. század, úgy látszik erre is kell már in