Ugrás a fő tartalomra

Filmes hétvége!

Ugyan eldöntöttem, hogy itt a három napos hétvége, és csak olvasok és olvasok, végül olvasáshoz nem jutottam annyira közel. Maradtam a film nézésnél. Úgyis annyi film várt már a várólistámon ezer éve, hogy meg legyen nézve.
Vaiana (2016)-val kezdtem, mert éppen akkor ehhez volt hangulatom. És végre egy Disney, amiben mind a két szülő a végén is él! Ahol végre a főhős szimpatikus volt, a mellék főhős szintén, bármennyire is nagyképű, és az állati „segítség” is cuki volt. Szép és kerek történek, szerintem átlagos énekléssel, ebben nem volt annyira zavaró, amikor énekelt. Sőt az éneklő rákot is bírtam! Úgyhogy ez maximálisan hozta, amit elvártam tőle. Független, hogy a Vaiana-ról nekem valahogy mindig a Vianni jut eszembe, az meg egy bolt :D Nem tudom miért nem maradhatott szegényke Moana.
A graffaló (2009), A graffalókölyök (2011) és a Bot Benő (2015)-t így egy huzamba sikerült megnéznem, már másnap azt hiszem. Hát...nekem könyvben jobban bejönnek, viszont azért jó is, hogy meg lett „rajzfilmesítve”, mert jó... csak a könyv jobb és kész :P

Maximum Ride (2016), most azt nem tudom, hogy a könyv is ekkora szar, vagy csak a film sikerült ennyire pocsékra. Egyrészt, ha nincs meg a kellő költségvetés egy olyan filmre, ami tudja, hogy effekteket fog használni (hisz nem tud szárnyas színészeket szerezni :D), akkor inkább ne csinálja! Borzalmasan rosszak az effektek, és mivel elég sok rész van, amiben erre építenek, végtelenül buta látványvilága lett az egésznek. Gagyi, no! És akkor a történetről csak annyit mondanék, hogy nem tudom mi történt a filmbe, mert se eleje, se vége, se közepe nincs. Pár szárnyas emberkét megszöktetnek kiskorukba, azt otthagynak, azt értük mennek, aztán kimentik a haverjukat. De kb. nem csinálnak semmit sem, csak repkednek, meg agonizálnak, hogy szar a világ. Aztán, hipp-hopp, egy emlék... menjünk New Yorkba.... és ennyi vége a filmnek. Tehát he? Nem tudjuk meg kik ezek, miért van szárnyuk, miért nevelték mutánsos kórházba és ketrecbe őket. Nem tudjuk, hogy a gyökér srác, miért lett gyökér, bár ez az egy sejthető. Nem tudjuk mióta élnek a távolba, és mit csináltak ott, hogy mit akarnak. És még hetvenmillió kérdés, amire a film nem ad választ. Tudnom kéne, hogy most akkor a könyv is ilyen „nebameg” a közepétől induló, vagy ott azért tudjuk ki kicsoda, és micsoda, és miért.
Assassin's Creed (2016). itt viszont egyértelműen olvasni akarom a könyvet! Amúgy itt is volt egy csomó kérdőjel, de legalább az effektek a helyükön voltak, és volt egy keret történet, és volt értelmes történetszál, és nem csak úgy „hahó itt vagy, ez van, csináld”. Tehát egyszer érdemes megnézni, aki kis akciófilmre vágyik. Nekem bejövős volt, meglátjuk, hogy majd a könyv mennyit ad hozzá.
Érkezés (2016), ami után szintén várólistás a könyv is. Nagyon tetszett, elgondolkodtató volt, és kicsit zavaros, ami a végére azért borzalmasan sokat tisztult. Azt hiszem több ilyen film kellene, aminek elég sok mondanivalója van, és ami végig képes fenntartani az érdeklődést és a figyelmet.

Tehát igen, olvasni nem nagyon olvastam, de megnéztem sok filmet, amik már régóta arra vártak, hogy megnézzem őket. És persze még mindig itt van pár a várólistámon... :D
És persze moziba kéne megnézni... :

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é