Úgy érzem, hogy a 21.
század magával hozott egy csomó felesleges dolgot. Plusz rohadtul elment az
anyagiasság felé, a nyerészkedés felé.
Könyves vonatkozásban,
mostanában trend az, hogy egy sorozatot megírnak (már az is trend, hogy önálló
regényt nem is írunk, minimum trilógia legyen). Aztán megírják a sorozatot a
másik szereplő szemszögéből. Nem hiszem, hogy valaha találok olyan sorozatot,
ami annyira királyság lenne, hogy érdekeljen ugyanaz a történet a másik
szereplő szemszögéből. Hisz, a legtöbb ponton ugyebár totálisan ugyanazt
olvasnám, a történet végét már eleve ismerném, és... nem, nem látom értelmét.
De lehet példát hozni miért is jó ez. Valaki, aki ilyesmit olvasott, ossza már
meg velem mivel adott többet neki a másik nézőpont. Az író, meg feltehetően
anyagi és/vagy kiadói utasításra nem írja meg ezt Egy könyvben. Nem tudom...
olvastam váltott szemszögű könyvet, azok remekül működnek... EGY KÖTETBEN is!
A másik vicces dolog,
ami miatt bizonyos írókat, kevésbé tartok... mindegy minek. A 0,1. rész, a 0,5.
rész, a 2,5. rész de már 2,6 vagy 2,7. rész is van. Wtf? Miért? Minek? És még
egyszer csak Miért is? De ha még ezek a kettő egész hetedik rész, legalább egy
könyv lenne, de nem az... egy 100 oldalas akármi. Nos, őszinte leszek, nem
látom ezeknek értelmét, így már eldöntöttem, hogy semmi ilyet nem is tervezem
olvasni. Miért is nem lehet vagy a 2. vagy a 3. részhez csatolni azt a száz
oldalt? (azon kívül, hogy anyagi megfontolásból, jól le lehet húzni az
embereket, egy 100 oldalas izéért) {Az izé, nem minőséget jelöl. Elhiszem azt
is, hogy ezek vannak olyan jó minőségűek, mint a könyvek maguk. Az izé, a nem
behatárolható forma, mert kisregénynek sem mondható heted rész...} A feledik
részeket még elfogadtam, de a x,6 vagy y,7. rész már üti a vicc kategóriát!
Bocsi!
A harmadik vicces
dolog, a „adjuk ki száz oldalanként a történetet”. Ami elméletem szerint két
dolog miatt eshet meg, vagy nincs annyi kreatív énje az írónak, hogy egy
normális regényt összehozzon, és ezért 100 oldalanként kiadatja. Vagy a kiadó
úgy gondolja, tök jó egy 100 oldalas valamiért is 1.500-2.000 forintot elkérni,
a rajongók úgyis megveszik, aztán ha valaha az író végre végez a történettel
(nem garantált, száz oldalanként a végtelenbe lehet haladni), akkor majd
kiadják egy gyűjteményesbe egybe az egészet. Mindegy, igazándiból sajnos az
ilyen írókat sem tudom komolyan venni. Annak ellenére, hogy feltehetően a kiadó
mögötte dönt erről. De nem hiszem, hogy ebbe muszáj belemenni.
Senkit nem akarok megbántani, ez az én véleményem. És engem
olyan szinten zavarnak csak ezek a dolgok, hogy nem értem a trend kialakulását,
és azt, hogy ez olyan jó dolog lenne. De mivel nem vásárolok ilyen izéket, és
nem is olvasom őket, nem tudok érdemben nyilatkozni, hogy „megéri-e”.
Megjegyzések