Ami tetszett:
A krimi szálak tetszettek, kellett úgy 3-4 novella, hogy
megismerjem úgy ahogy a szereplőket, és belerázódjam abba a gondolatmenetben
amit ők követnek. De utána igazándiból élveztem. Fura volt, de jópofa, de
például semmi extra. A gyilkos, az esetek nagy részének megoldása, olyan
szinten átlátszó, hogy néha azon gondolkodtam, hogy a célközönség, lehet hogy a
fiatalabb korosztály. Egyszerűn a rejtély nem volt rejtélyes. És ez még az
volt ami tetszett :D
Ami nem tetszett:
Nos, ez már kicsit hosszabb lesz. A könyv összesen 300
oldal, és 9 darab krimi novellát tartalmaz. 9 ügy, két főszereplő, három olyan félig
meddig mellékszereplő (tehát visszatérő szereplők). Elhiszem, hogy ez remekül
működik ott ahol eredetileg megjelent. Újság hasábján, folytatásokban olvasva. Feltehetően
úgy egy tök jó kis könnyed egy buszidőnyi olvasmány volt azoknak, akik
olvasták. De jelen kötet még csak nem is egymást követő novellákat vett ki
abból a gyűjteményből. Legalábbis sejtem, hogy nem, mert Wong naplós beírásaiból
lehet sejteni hányadik is lehet, nem mellékesen nem függnek össze igazán. Annyi
csak a biztos, hogy az első az tényleg egy ciklus elsője volt, amikor feltűnt a
külföldi lány, és az is, hogy az utolsó a ciklus feltehetően záró része volt,
mert itt búcsúznak, és lebeg Amerika Wong szeme előtt. De közben aztán minden
történik. Nem éreztem azt, hogy jó dolog ezt így kiadni, még ha feltehetően a
valóságban követett megjelenések sem függtek ennél jobban össze.
300 oldal, szerkesztő
nélkül. Azaz a könyv állítja, hogy Cs. Fehér Katalin szerkesztette, sőt Athén
Melitta korrektor volt. Hát, izé.... a könyv olvasása után arra jutottam, hogy
ők a nevüket adták a könyvhöz és ennyi, tehát, hogy ezt a könyvet senki nem
nézte át, sem helyesírásilag, sem tartalmilag, ohje magyartalan mondatok
hemzsegnek vala benne. Nos, szerintem nem látta senki sem, ami égő... és
zavaró. Nagyon zavaró.
De ami igazán szíven ütött az a fordítás. F. Nagy Piroska,
én most megnéztem, molyon csupa 5 csillagos értékelése van a fordítónak,
úgyhogy értetlenül állok mindezek előtt. Voltak szavak, amik szerintem nem
illettek oda, de oké kicsi a szókincsem vagy ilyesmi. Ezt még elfogadom. De!
Nos, az, hogy egy mondatot dőlt betűvel írunk, nos attól még nem fogjuk megérteni.
Értem, hogy azt más nyelvjárásban használták, mint az alapnyelv, de attól még
én nem fogok tudni kínaiul, hogy ferdén van írva. Ergo, ha nem írják oda, mit
jelent a mondat, akkor nem fogom érteni... de komolyan, sajna nem megy. Másrészt,
ami esetlegesen a fordítónak tökéletesen egyértelmű mi az (pl. kaják nevei
stb.), megsúgom, hogy az olvasónak nem. Ez mondjuk a kiadó dolga lenne,
gondolom, hogy egy egyszerű lábjegyzetet adjon már hozzá, hogy az olvasó, ha
nincs gépközelben is értse, hogy mi az. De mondom, a teljes tök nem lefordított
párbeszédek zavartak, és ez nem csak ebben a könyvben volt, azt hiszem A burmai nő
–ben olvastam annak idején olyan párbeszédeket amik csak úgy úgymaradtak. De ott
még hagyján, mert angolul maradt ott... bár tartom, hogy angolul sem maradhatna
ott, anélkül, hogy nem írod mögé, vagy zárójelbe, vagy lábjegyzetbe, hogy mit
jelent).
A borító sem
tetszett, de ez már tényleg tök mindegy volt. A történetekkel ellettem volna,
mint a befőtt, olyan könnyed krimicske, a szereplőket lehetett szeretni,
rejtély nem volt, de egy csomó feng shui igen (feltehetően, ha jártas volnék a
feng shuiba jobban élveztem volna, de nem zavart annyira a dolog amúgy), de a
helyesírás, a szerkesztés hiánya és hogy mondatoknak nincs értelme, vagy
fordítása az lehúzta bennem az egészet. Pedig szeretni akartam ;(
Belbecs: 3/5
Külcsín: -1/5
Fülszöveg:
A neve Wong, C. F. Wong. A feng shui szingapúri titkos
ügynöke, amolyan holisztikus lakberendező, aki a bútorok tologatása és a
szekrények nyitogatása közben gyakran bukkan csontvázakra, holttestekre és
bűntények egyéb nyomaira. Ilyenkor tanult mestersége eszközeit és fortélyait
felhasználva lát a felderítéshez, időnként saját magát is életveszélybe
sodorva.
Segítője Joyce McQuinnie, egy cserfes ausztrál lány, aki
amolyan Watson az ő Sherlock Holmesához, szoknyás Robin az ő köntösös
Batmanjéhez. Joyce-nak az öreggel ellentétben többnyire fogalma sincs róla, mit
csinál, ösztönös női megérzése azonban sokszor tökéletes kiegészítője Wong
kérlelhetetlen logikájának. Így aztán egyetlen bűnöző sem lehet biztonságban,
ha az ázsiai földrész e két kopója a nyomába ered.
Nury Vittachi, hongkongi újságíró az ezredfordulón indította
útjára azóta legendássá vált figuráját, az antik távol-keleti bölcsességet a
modern kor nyomozói rafinériájával ötvöző feng shui detektívet, és a sorozat
jelenleg már öt kötetet számlál, melyek számos nyelven napvilágot láttak. Most
a magyar olvasóknak is melegen ajánljuk figyelmébe ezt a hol mulatságos, hol
elgondolkodtató, de mindvégig rendkívül szórakoztató regényt, mely egzotikus
színt csempész a kortárs krimiirodalomba.
RAKJA RENDBE CSÍJÉT EGY KIS NEVETÉSSEL!
Eredeti mű: Nury
Vittachi: The Feng Shui Detective
Eredeti megjelenés éve: 2000
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 300
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155158582
Fordította: F. Nagy Piroska
Egy – a skarlátvörös ravatalozó
Kettő – nyomdahibák
Három – egy tűzhelyisten élete
Négy – az oroszlánrész
Öt – rejtélyes ingatlanok
Hat – szellem a gépezetben
Hét – az élet sava-borsa
Nyolc – a taxisofőr
Kilenc – rés a falon
Megjegyzések