Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2017

Könyv beszerzés - Hirosige

Húúúúhaaaaaaaaa! Megjelenés után valamikor, láttam már a könyvesboltban. Természetesen becsomagolva, hogy véletlen se lehessen belenézni. Pedig érdekelt volna. Aztán nem sokkal később egy nyitott példánnyal is találkoztam, és bele tudtam kukkantani, de csak óvatosan, nehogy baja legyen. A kívánságlistámra is valamikor akkor került fel a könyv.  Csak hát, az van, hogy röpke 13 ezret egyetlen egy könyvért az ember nem nagyon ad ki. Mármint oké, hogy album meg minden, de azért valahol végtelenül nagy az ára. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy na, majd megveszem. Aztán gondoltam, megkapom majd 30. születésnapomra. Nos, nem kaptam meg. Most meg fizetésemelés volt, és eldöntöttem, ha MOST nem akkor feltehetően sosem fogok rá áldozni ennyit. Gondoltam majd Lírán, ott van -35% -os kedvezményünk. Nos, természetesen Erre nincs :D Akkor gondoltam, hogy Emag, végtére is ingyen idehozza, -16% az sem rossz, de láttam, hogy az Emag a Book24-től szállítana, hát molyon kerestem egy Book24-es -24%-os

Ez történt 2017 (3.)

 Húha, kicsit régen írtam már Ez történt posztot. Kivételesen nem azért, mert nem volt mit írnom, hanem, mert vagy kedvem nem volt a megíráshoz, vagy éppen időm nem. Igen-igen a könyvtárosok is tudnak elfoglaltak lenni.  És, hogy azóta mi történt? Magánélet / otthon:  Sikerült összehozni egy beülős délutánt a csajokkal (Szimirza és AniTiger), ugyan nem a szokott helyünkön ültünk, mert onnan kitúrtak minket, de ez a hely sem volt rossz. Bár az asztalon nem fért el a pizza rendesen. A hangulat remek volt, a kaja finom, a dekoráció borzalmas. (ha nem akarsz szívecskék között enni, ne Bálint napon menj étterembe :D). Megünnepeltük az egy héttel korábbi névnapomat, és megkaptam tőlük On Sai: Esővágy című könyvét, amit a közeljövőben tervezek is olvasni. Kellemes délután volt csajok!  Családi hétvége is volt azóta, ahol szintén meg lettem köszöntve, a szüleimtől wellness hétvégét kaptam, amit majd jövő hétvégén meg is ejtünk :) A tesómtól és a sógornőmtől megkaptam Neil Gaim

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?

Miért olvastam el ezt a könyvet? Mert tetszett a címe, és úgy gondoltam, el szeretném olvasni. No meg elég szellősen szedett, így ha nem is tetszett volna, hamar a végére jutottam volna. Mi történt, amikor megláttam a fülszöveget és a címkéket? Az első gondolatom az volt, hogy „ oh, basszus, 2017-ben a harmadik depressziós könyv ”, hogy megint beválogattam magamnak rendesen. Féltem, hogy ez is rossz lesz, mert az előző kettő nagyon nem tetszett (Őrülten boldog és a Mindfulness-kalauz). Tehát féltem, hogy ezzel is nagyon mellé fogok lőni. Ugyanis alapjában véve a depresszió elkerül *lekopogom*, nem érint és ebből adódóan nem tudom, annyira megérteni amennyire a depressziósok ezt szeretnék az átlagembertől. Borzalmas betegség, ezt nem tagadtam sosem, most sem tagadom. De direkt nem keresnék olyan könyvet, ami erről szól. De úgy tűnik, hogy a sors úgy döntött, hogy olvassak a depresszióról. Miért nem hagytam a könyvet a fenébe, mégis? Egyrészt, mint említettem szellő

Neil Gaiman: Északi mitológia

Egy időben nagyon szerettem Gaiman-t és akkor rengeteget olvastam tőle. Aztán rájöttem, hogy nem szabadna ennyi könyvet egy írótól egymás után olvasni, mert az ember egy kicsit megcsömörlik. Legalábbis erre fogom, hogy az Amerikai istenek  három nekifutás után is teljesen reménytelennek tűnik. Annak ellenére, hogy sokak szerint az aztán minden Gaiman fannak tetszeni fog. Ööö... háromszor futottam neki, majd egyszer még neki futok, ha akkor sem kap el a gépszíj, akkor hagyom a fenébe az egészet.  Tehát teljesen magával ragadt az író, csak sokk lett, így aztán évekig mellőztem az olvasását. Tavalyelőtt, már befigyelt a Szerencsére a tej , de csak azért mert rövid és képek vannak benne. Fura, hogy tetszett, de mégsem kezdtem újra Gaiman-t olvasni. Pedig valahogy hiányzott is.  Tavaly, megjelent neki a  Kilátás az erkélyről  amit felraktam kívánságlistára, majd levettem. Most az Északi mitológia olvasása után visszaraktam. Bár a novelláitól mindig is féltem, mert vagy nagyon jók, va

Nury Vittachi: A feng shui detektív (A feng shui detektív 1.)

Nem is olyan régen (a poszt írása előtt 5 perccel), tettem le a könyvet és azon gondolkodtam, hogy mit emeljek ki főleg a kötetből. Azt, ami nagyon rossz volt, vagy azt ami tetszett. Előbbi sok volt sajnos, utóbbi meg csak elvétve. Végül úgy döntöttem, hogy először azt írom le ami tetszett, és csak utána kezdem szétszedni szerencsétlen kötetet. Ami tetszett: A krimi szálak tetszettek, kellett úgy 3-4 novella, hogy megismerjem úgy ahogy a szereplőket, és belerázódjam abba a gondolatmenetben amit ők követnek. De utána igazándiból élveztem. Fura volt, de jópofa, de például semmi extra. A gyilkos, az esetek nagy részének megoldása, olyan szinten átlátszó, hogy néha azon gondolkodtam, hogy a célközönség, lehet hogy a fiatalabb korosztály. Egyszerűn a rejtély nem volt rejtélyes. És ez még az volt ami tetszett :D Ami nem tetszett: Nos, ez már kicsit hosszabb lesz. A könyv összesen 300 oldal, és 9 darab krimi novellát tartalmaz. 9 ügy, két főszereplő, három olyan félig meddig mel

Ruby Wax: Mindfulness-kalauz

Úgy, de úgy szeretnék erről a témáról egy JÓ könyvet olvasni! Mert jelenleg úgy érzem, hogy az eddigiek egyike sem adja át azt, amit át kéne adnia. Mert már olvastam a témában, nem egy könyvet: Eline Snel: Ülj figyelmesen, mint egy béka könyve még aránylag tetszett is, bár nem tudom annak idején miért nem írtam róla, sem értékelést, sem blogbejegyzést. De igen, ez valóban egy olyan könyv volt, ami megadja a kezdő lökést, hogy foglalkozz a témával, de sajnos csak ennyi. Anna Black: Tudatos jelenlét a munkában , volt az a könyv ami lehet, hogy jó lett volna, de olyan csapnivaló volt a szerkesztése, a helyesírása, hogy tudatosan nem fejeztem be. Borzalmas minőséget adott (anti minőséget), ami miatt olvashatatlan lett. Tehát lehet, hogy jó könyv, csak a magyar kiadás pocsék. És akkor a mostani könyv: Ruby Wax: Mindfulness-kalauz . Nem jó! 280 oldal a semmiről! De amúgy lehet, hogy jó valamire, csak nem arra amire kitalálták. Amúgy arra is rájöttem, hogy feltehetően nem szabadna

Timár Krisztina: A látszat mesterei (Tü/Körben 1.)

 Már harmadszorra állok neki ennek a posztnak, mert az első kettő írásommal nem voltam túlzottan elégedett. Valahogy annyi mondanivalóm lenne a könyvről, de ha elmondom mindent, akkor az egész könyvet elmesélem, azt meg nem akarom. Mert ezt olvasni érdemes.  Van bennem, még a mai napig is egy ellenállás. Olyan ellenállás, ami ha találkozik könyvekkel és meglátja, hogy magyar az írója, akkor felkiált, hogy „ezt ne”. Ami már csak azért is irreális dolog, mert azért olvasok magyar, magyar kortárs irodalmat, és nagyrészt nem is csalódom. (Gaura Ágnes, On Sai, Kleinheincz Csilla stb.) Tehát nem kéne félnem a magyar kortárs íróktól, sem a könyveiktől. Nem kéne ez a belső ellenállás. De idővel talán majd elmúlik. Még pár remek könyvélmény talán és már el is mossa a tudatalattimban szereplő „A külföldi jó, a magyar nem” felvetést. Hisz amúgy sem igaz a felvetés.  Tehát meg kellett győznöm magam, hogy magyar attól még lehet jó. Utána következő nehézség az volt, hogy vegyem kézbe annak el