Elég sok könyvet olvastam régebben a Nyitott Akadémia köteteiből, főleg azokat kerestem, amikben Popper Péter előadásai, írásai vannak, mert nekem ő egy eléggé ikonikus alak lett. Szerettem a humorát, azt, ahogyan látta a világot. Ő már elment, és a mostani „öregek” és „ifjúk” már nem képviselnek akkora nevet számomra, mint Ő volt. Viszont ennek ellenére, a témák, amiket a Nyitott Akadémia tovább visz jók. A jelen kötet négy szerzője viszont nem képvisel együtt sem akkora hatást nálam, mint a régi kötetek. Bagdy Emőkét nem tudom kedvelni, nekem kicsit túl száraz, ahogy fogalmaz, ő még a nagy és bölcs Prof. Dr. és ebben a nagy tudásban elfelejti, hogy akihez beszél, akinek ír, az se nem Prof., se nem Dr. és ebből adódóan néha semmitmondóvá válik az, ami amúgy feltehetően tök jó dolog lenne. F. Várkonyi Zsuzsa már kedvesebb, és jobban is fogalmaz, kellemesebb őt olvasni, és a kötetben főleg ő volt, akinek tetszett az írása. Orosz Katalinról bevallom életemben nem hallottam még
Könyvekről, filmekről, az életről