Ugrás a fő tartalomra

Filmek, sorozatok (Augusztus)

Ez amolyan filmes összefoglaló lesz, mert mostanában úgy tűnik, hogy egyrészt írhatnékom van, másrészt van is miről. Mármint nem csak könyvekről, hanem filmekről is. Ugyanis mostanában sikerül olvasnom és filmet néznem is, ami meglehetősen pozitív dolog, tekintve az elmúlt pár hónapot amikor sorozatokat néztem, és körülbelül ennyi volt az összes dolog amit tettem. (mármint a munkán és az itthoni segítségen kívül).
 Idén ugyebár folytattam A zöld íjász (2012–) –t , amit tavaly kezdtem el, csak aztán év közben nem nagyon volt idő rá, vagy kedvem nem volt. Ezzel párhuzamosan, mivel megjelent benne Flash, így elkezdtem nézni a Flash – A villám (2014–)-ot is. Nagyon jó, hogy ide-oda kellett ugrálnom a részek között, mert ezek összekötik néha a saját sorsukat a másikkal, csak az elején ez még nem sikerült, így sajnos lelőtt egy csomó poént az egyik sorozat a másikról. Kellene egy lista, hogy mely részekben van utalás a másik sorozatra, vagy kronológiailag mégis hogy van, mert ez így kicsit gáz volt. A zöld íjász 4. évadának közepénél tartva, az a bajom, hogy már tudom ki fog meghalni, mert a Flash második évadának végéig már meghalt… -.-
 Amúgy a két sorozatról: a zöld íjászt nagyon szerettem az elején, míg Oliver nem kezdett folyamatosan azon gondolkodni, hogy jaj, ne öljön embert. De oké, túltettem magam ezen, aztán jött ez a Bérgyilkosok ligája dolog, meg a tesójával is mindenféle. Amikor ott elkezdtek hullákat feltámasztani vesztettem el a hitemet abba, hogy ez valami normális dolog lesz. És hát most a rosszarcú Szellemekkel szórakozó csávó sem túl izgalmas. Ennek ellenére, ha elérhetők lesznek a részek, akkor ezt az évadot még végignézem. Már csak azért is, hogy végre tudjam HOGYAN halt meg, akit tudok, hogy meg fog halni -.-”
 A Flash-t szeretni akartam, de a főhős… hát ő folyton picsog, és amióta tud, időt utazni folyamatosan hülyeségeken töri a fejét. És sajnos lerágott csontika, hogy mindig az a gonosz, akiben megbízunk, akit szeretünk. Dr. Harrison Wells miatt nézem csak, de kétlem, hogy a harmadik évadba is benne lenne, vagy ha mégis akkor hogyan. Bár most, hogy a változatosság kedvéért visszament az időben…. Stb. nos elképzelhető, hogy tényleg ott lesz :D De ő legalább jó arc, meg Cisco is jó arc. A többieket meg elviselem.

 Ugyebár Wells-t bírom, így gondoltam nézek olyan filmeket, amiben  Tom Cavanagh játszik, úgyhogy ma megnéztem a 400 nap (2015) –ot. Nos, a film maga tetszett, és akiért néztem, körülbelül fél órát volt benne, azt sem fő szereplőként, úgyhogy na mindegy. Féltem, hogy a film túlzottan is thriller lesz, mert a címke alapján az lenne. De valójában nem volt túlzottan ijesztő. Elgondolkodtatónak elgondolkodtató volt, viszont a vége miatt borzalmasan haragszom. Ugyanis nem nagyon tudom, hogy mi lett akkor a vége. Úgy zárták le, hogy lehet, hogy elpusztult a világ, és meg fognak halni, de lehet az is, hogy vége a szimulációnak és mehetnek haza. Tehát totálisan nem tudom eldönteni, hogy nagy átverés volt, vagy szimplán, azaz igazság. És ezt nem nagyon szeretem…
Libabőr (2015) –t is sikerült megnéznem. Ezt már egy ideje ide-oda tologatom, de valahogy sosem volt kedvem túlzottan ehhez az elborult történethez. Megnézve azt tudom mondani, hogy még mindig nem értem túlzottan, hogy ezt miért kellett Így megfilmesíteni, és hogy vajon a könyvek jobbak, mint ez a film, vagy azok is ennyire elborultan, borzalmasak? Úgyhogy egynek jó volt, de nem fogott meg.
Elkezdtük nézni a Trónok harca (2011–)-t is, amiről egyelőre nem nagyon tudok mit írni. Két rész után azt tudom, hogy harcolnak, esznek meg dugnak benne az emberek és ennyi. Nem láttam még át a szövevényes kapcsolatokat, de majd talán egyszer. Egyelőre ez családi nézés, úgyhogy nem megy olyan gyorsan a fogyasztása. Pláne, hogy elméletileg úgy akartam nézni, hogy ha már olvastam…. És a könyv nincs az idei terveimben.
 Miután elfogytak a zöld íjász részek, úgy döntöttem, hogy a többi félbehagyott sorozatomat is elkezdem szép sorban megnézni. Úgyhogy így folytattam a Grimm (2011–)-et, egyelőre most végeztem még csak a második évaddal. És feltehetően folytatom, mert az a szál amit utáltam, az a sírás-rívás amit a Grimm barátnője itt rendezett a rémeket látással, nagyon-nagyon unalmas volt. De végre az a szál lezárult talán… úgyhogy remélhetőleg most már jobb lesz.

 Gondoltam tegnap, hogy akkor nézzek valami könnyedet. Olyan idei romantikus, vagy csak kikapcsolódóst, úgyhogy megnéztem a  Hogyan legyünk szinglik? (2016)-et. Nos ennek az a következménye, hogy rájöttem, hogy szegény Rebel Wilson-t nem szeretem. Kifejezetten irritál szegény csaj, és a legtöbb szereplője a filmnek szintén irritált. Ennek ellenére végig lehet nézni, de nem mondod azt, hogy húha még egyszer megnézném… nem ezt egyszer meg lehet nézni. Van mondanivalója is amúgy, ezen meglepődtem! De az ilyen típusú filmeket nem szeretem.

Megjegyzések

Szia, a Flasht és a Grimmet én is nézem. A Flash elmegy, csak kezd zavarni, hogy következetlenek a karakterek. Pl.maga Flash: állandóan szánkba volt rágva, hogy ő csakis az emberek segítéséért van, erre a végén (is) a lehető legönzőbb tettet hajtja végre, hát nem?
A Grimmel is hasonló a bajom így az 5.évadra, hogy túl nagyok a váltások a karakterekben, pl.pont a Grimm barátnője Juliet - majd meglátod! Akiket szeretek benne, az a Monroe-Rosalie házaspár, olyan cukik és rendesek tényleg.
Mondjuk nekem a Trónok harca nem jött be, megnéztem a pilotot, alig bírtam, annyira untam, és tényleg semmi más nem volt benne, minthogy esznek-isznak-dugnak. Egyszer azt találtam mondani róla, hogy kosztümös valóságshow. Mire még az is egyetértett velem, aki rajong érte. Csak hát én meg nem szeretem a reality show-kat. :/
Ha már sorozatok: az Odaátot, a Sleey Hollowt, a Lucifert nem próbáltad még? Csak a Grimmből kiindulva ezek a misztikus sorik is esetleg tetszenének.
Na és a The Librarians (Titkok könyvtára)? Mint könyvtárosoknak "kötelező"! 😅
Jeffi üzenete…
Titkok könyvtárát néztem, az első évadod végig, a másodikat elkezdtem, de aztán beragadtam azzal is.
Lucifert próbáltam, azt hiszem két rész után hanyagoltam, mert idegesítettek a főszereplők, és az úgy elég gáz, ha nincs kit szeretni egy sorozatban :D
A Trónok harcát mi családilag nézzük, így meg lassú, de ingerenciám sincs előre megnézni, mert azért kétszer nem akarnám... :D Az Odaátot meg a Sleey Hollowt majd megnézem, az elsőről már hallottam, de még úgy nem jött velem szembe, hogy nézzem :D
Grimmtől én is félek, hogy mi lesz itt, egyelőre bízok a javuló tendenciába :D
Elöször én se akartam nézni a Lucifert, mert, hogy túl szép emberek fanyalognak, meg mit nézzek egy playboyon? De aztán engem Tom Ellis játéka és karaktere elragadott! Orbitálisan pimasz, és tele van poénokkal. Azt szeretem, ha egy sorozat, bár mennyire is komoly, de önmagát nem veszi túl komolyan. És ez itt megvan.
Persze, sajna, ízléssel nem lehet vitatkozni. Vagy megfog egy szereplő, egy sztori, vagy nem... mondjuk engem a Lucifer ott megfogott, mikor felcsendül az Ain't No Rest For The Wicked, megjön a kiírás, hogy Lucifer szabadságra ment és ráadásul jön az a kis felütés, ahogy megállítja a rendőr gyorshajtásért, majd Lucifer bemutatja rajta a csáberejét. No, engem ott megvettek. :)
De hát ez olyan, mint a könyveknél. Ha nem fog meg az első pár mondat, nem biztos, hogy elolvasod.

Az Odaátnál is így volt (eredeti hanggal javaslom, ahogy a Lucifert is!). Szinte rögtön letettem a voksom Jensen Ackles mellett (Dean Winchester)...de lehet, hogy neked Sam (Jared Padalecki) fog jobban tetszeni. ;) Vagy az angyal Castiel (Misha Collins).

A Sleepy Hollownál pedig Ichabod (Tom Mison) modernkori csetlései-botlásai tették élvezetessé a sorit.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é