Ugrás a fő tartalomra

Mészöly Ágnes: Hanga és a lényegrablók (Hanga és Várkony 1.)


 Már egy ideje elolvastam a könyvet, csak a meleg miatt valahogy nem jutottam el odáig, hogy klaviatúra elé üljek és írjak róla. Tény, hogy most vagyok szabadságon és most lehetne rengeteget olvasni, írni és hasonlók, én meg mit csinálok? Nos a nap nagy részében üldögélek, sorozatokat nézek (Grimm, Shield ügynökei, Merlin kalandjai stb.), és nem csinálok semmi hasznosat. Persze a virágokat locsolom, fel is mosok és persze főzök... na jó nem főzök, úgy teszek, mintha főznék, de nem sikerült túl jól. Ezért a vendégeskedő molytársnőimnek hála volt csak ebéd, meg lett kivasalva ez-az.
 De ma már úgy döntöttem, hogy márpedig írni fogok a könyvről, mert lehet azért nem olvasok, mert félek, hogy felülírja az elmémben az új könyv ezt, és akkor már nem tudom leírni, hogy mi tetszett benne, és mi nem. Pedig nem ártana, ha tiszta fejjel kezdenék neki egy új könyvnek (annak ellenére, hogy végtére csak kb 5 függő olvasásom van).

 Akkor lássuk a medvét, a könyv pozitív és negatív oldalai:

 Ami most nagyon jól jött, hogy rövid volt, szép nagy betűkkel és illusztrációi miatt még az is szellősnek mondható. Bárki, bármit mond, van amikor kellenek az ilyen rövid történetek. Szerettem olvasni a könyvet, mert Hanga és Várkony is kifejezetten szimpatikus karakter, annak ellenére, hogy Várkonyt néha megkérdőjeleztem, hogy miért van egyáltalán ott. Hanga viszi az egész történetet a vállán, feltehetően ezért is szerepel az ő neve a címben. Kifejezetten okos kislány, és eszméletlen beszólásai voltak. Nem idézek ki egyet sem, mert Molyon például fenn van pár, és én meg már visszavittem a könyvet a könyvtárba.
 Pozitív, hogy végre magyar a történet, magyar nevekkel, Magyarországon játszódva. Annak is egy eldugott kis szegletében. Tetszett, hogy egy kis hazai történetet olvashatok és nem amerikaizálódva el. Persze voltak benne termékmegjelenítések, mint a Vedrás tornazsák, meg ilyen-olyan műszaki ketyere, de ezek jelen esetben nem voltak túl zavaróak. Bár a műszaki dolgoknál bármit írhatott volna az írónő, mert azokhoz kellően nem értek, hogy tudjam, hogy miért is jó egy kislánynak, hogy olyan telefonja van... ezt valahogy sose tudtam átélni túlzottan. Feltehetően mert bármi ami elemmel és egyébbel működik, nálam gyorsan tönkrement :D
 Tetszett a történet maga, az ahogyan energiát szereznek, és ahogy a gyerekek felfedik az egészet. Az viszont szerintem nem életszerű, hogy nem szólnak a szüleiknek. Azért Várkony tesói már nagyobbak voltak, lehetett volna annyi eszük, hogyha valami iskola szintű disznóság van akkor talán a szüleiknek is szólnak. De sem ők, sem Hanga nem vont bele felnőttet, sem a Felnőtt „nem vagyok gonosz csak belekeveredtem“ személy sem! Tehát nem tudom elképzelni, hogy ennyire nem bíznak a szüleikbe. Vagy talán ennyire bíztak abba, hogy ők mint négy gyerek, majd pisztolyos, sötét ruhás alakokat lefognak győzni? Nem tudom ez sántítós volt.
 A könyvben leírt negyven fokot ami a termekben uralkodott teljesen át tudtam érezni, tekintve, hogy a buszon ülve, körülbelül ugyanannyit éreztem, és én is be voltam zárva. Csak nekik legalább ha kimentek hideg volt.
 A lényegrablós dolog is tetszett, igazándiból azt nem értettem csak, hogy miért két akkora pancserre bízta a „főnök“, az egészet, akik még csak nem is értenek hozzá. Amúgy az, hogy ki a főnök, még engem is becsapott én is arra gondoltam, akire először gondolt Hanga és Várkony is. Vicces volt az igazgató, hogy mennyire.... buta és mennyire nem ért semmit. Nekem ne mondja senki, hogy amikor mindenhol roppant meleg van, akkor az addig teljesen jó ablakokat bezárják teljesen, és ki se lehet nyitni és erre az igazgató nem mond semmit sem, annyira nem érdekli, viszont elüldögél kisgatyában az igazgatóiban....

Összességében tetszett, több pozitívuma volt mint negatívuma. Voltak gyenge pontjai, de ezeket a legtöbb ifjúsági regényben fel lehet fedezni, és sajnos ezek nem igen változnak. Tény, hogy felnőtt bevonással gyorsabban vége lett volna, és kevésbé izgultunk volna értük.... de na.

Belbecs: 4/5

 Hallottam, már olyanról akinek nem tetszettek az illusztrációk. Nem tudom, nekem valahogy bejöttek. Furák voltak, de igazándiból a történethez illettek és általában nálam az a szempont, hogy a könyvhöz illő legyen, no meg azért tetsszen nekem is. Elgépelés és hasonlót nem találtam. A borító ötletes, nem tudom mennyire lesz tartós ez a kivágott körös megoldás, de ha óvatosan olvassák az emberek akkor feltehetően nem szakad-tépődik annyira.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A HANGA ÉS VÁRKONY regényekben a klasszikus ifjúsági kalandregények és a krimi legjobb, legnemesebb hagyományai elevenednek meg, olyan remek ötvözetben, ahogy azt például Erick Kästner Emil-könyveiben már megtanulhattuk.

A kiskamasz főhősök, Hanga és Várkony alakja köré szerveződő történetekben kitalált, mégis nagyon ismerős, könnyen (meg)szerethető hazai helyszíneken játszódnak az események.
A két főhősnek dupla rejtélyt kell megfejteni: mi okozza az iskolában levő természetellenes nagy hőséget és a gyerekek kedvenc tárgyainak elértéktelenedését. A történet soha nem lesz túlzottan ijesztő, és bár mindvégig izgalmas, alapvetően derűs hangvételű marad.
Különlegessé teszi a szövegeket a szerző remek humora, mely a korosztály tökéletes ismeretéről árulkodik.

Kiadó: Cerkabella
Kiadás helye: Szentendre
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639820623
Illusztrálta: Jósa Tamás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é