Lapról - lapra

 Tanultam a tavalyi könyvfesztiválos élményekből, amikor is igazándiból az élmény rész elmaradt, mert csak fel-alá mászkáltam, hogy megtaláljam azokat, akik vettek tőlem könyvet. Igen, a könyvfesztiválon könyv dílerkedem, ami amúgy nagyon jó a kiadóknak, ugyanis körülbelül fillérre pontosan el is vertem azt a 17e forintot, amit összedílerkedtem, tehát nem csorbítottam a forgalmukat :D tehát tanultam abból, hogy csak úgy „majd találkozunk” elvet kövessem a vevőimmel kapcsolatban. Mindenkit sokszor megkerestem előtte, elküldtem mennyi az annyi, és amikor odaértem végigcsörgettem azokat, akiket tudtam, hogy kezdéskor is ott vannak, így azért úgy 2-3 óra alatt a terheim nagy részét sikerült leadnom és a pénztárcámat feltölteni. Ez utóbbi mondjuk hazafelé ugyanúgy leapadt, mint amennyivel indultam (vittem váltópénzt, hátha valakinek nagy pénze van).  És akkor hol sikerült elköltenem ezt a vagyont. Az Ad astránál lebeszéltem magamat arról, hogy költekezzem, viszont szerepjátszós ismerő

 Tudni kell rólam, hogy amikor még iskoláskorú gyerek voltam, utáltam olvasni. Volt valami olvasópályázat az iskolában, már nem emlékszem mit gyűjtöttünk az olvasásokkal, és lehetett kapni könyvet is, talán ha sokat olvastál? Nem tudom, mert annyi rémlik, hogy Micimackót elkezdtem, és utáltam… és mindent utáltam, ami könyv. Nem olvastam, mert nem láttam be, hogy az nekem miért is lenne jó. Aztán felsős lettem, középiskolás és még mindig nem olvastam túlzottan. A kötelezők egy részét elolvastam, de tudom például, hogy az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait nem olvastam. A Candidot igen, és még tetszett is, de már nem tudnám megmondani miről, szól. Középiskolában volt azt hiszem a Rómeó és Júlia és az tetszett, akkor már elolvastam a Hamletet is, de arra sem emlékszem már, hogy tetszett-e. Leérettségiztem, felvételiztem főiskolára (ahova nem vettek fel…), beiratkoztam délutános iskolába (amit nem végeztem el), aztán még egyre (amit szintén nem, de itt, már azért mert volt munkahel

 Legalábbis úgy az 1500., hogy tudom is, hogy biztosan olvastam. Rengeteg könyv lehet elkallódva, amiket nem regisztráltam a molyra, hogy elolvastam, mert már nem is emlékszem rájuk, vagy még nem jöttek velem szembe, és nem csaptam a homlokomra, hogy basszus én ezt olvastam! Így most 2015-ben elértem az 1500. Regisztrált olvasásomat a molyon. Ami ahhoz képest, hogy életem úgy első 20 évében utáltam olvasni, nem is olyan rossz szám. A legtöbb olvasás azóta került bele a listába, hogy egyrészt könyvtáros lettem, másrészt meg molyon regisztráltam, és így fontosnak tartottam már feljegyezni minden könyvet. A könyvtárossággal kezdődött amúgy az „írjuk füzetbe, hogy mit olvastam” dolgom, ami most már jelenleg csak digitálisan a Molyon vezetődik… pedig lehet nem ártana írni még mindig egy noteszba, hátha egyszer eltűnik a net :D  És, hogy mi érdemelte ki a kerek 1500. Kötetet? Kivételesen nem mesekönyv, bár tény, hogy az is szerepel egy csomó az olvasmánylistámban. Az 1500. Kötet a Rosie

Ezt a könyvet nem a borítója miatt választotta. Ritka ronda a borító amúgy, és sokat sejtet, és bár az egész New York és környékén játszódik mégis a Golden Gate hidat rakták rá…ami tény, hogy Amerika de a történet egyetlen egy szálához sem kapcsolódik. A Pánik Amerikában címnél azt feltételeztem, hogy valami vírus tombol az államokban és mindenki meghalt, ezért a koponya a kövek között, meg a halálfejes cucc a borítón. Vírus nincs! Pánik sem amúgy!  A történet két szálon mozog… bár sajnos nem túl jól megszerkesztve. Az egyik szál Mellory professzor és családjának élettörténete. A lánya, az udvarlója és a saját perverz szerelme. A másik szál, a világra kiterjedt Halál-dátum megismerése, és hogy erre hogyan reagálnak az emberek, a biztosítók és úgy egész Amerika.  Az egész történet ide-oda ugrál. Felvetődik egy dolog, például, hogy össze akar házasodni két szerelmes, ezt a prof nem akarja, meg hát csak három évig fog élni, addig kibírják a fiatalok, nem házasodhatnak össze, és köz

 A hétvégén sikerült egy kicsit összerendeznem a dolgaimat a szobámban. Nem, nem csinálok róla most képet, mert azért annyira sok nem változott. Sikerült a könyvfesztiválra felmenő pakkomat kettészedni, így nem a hátamat vagy a vállamat húzza ~8kg könyv, hanem körülbelül 4-4 megosztva a hátam és a vállam között a súlyt. Emellett molyon sikerült bejelölnöm minden olyan könyvet olvasottnak, amik jelenleg az ágyamban laknak (ami mint éjjeliszekrény működik), így most az oldalsávban is látható, hogy erősen olvasásszédelgőbe mentem át. Ezekből persze egyszerre csak egyet olvasok, de mondjuk párhuzamosan úgy… 3-at, 4-et talán.  Visszatérve a szobámra. A TV állványra kerültek az idei beszerzéseim, megjegyezném, hogy ezzel be is telt a TV állvány, úgyhogy most már kezdenem kell vele valamit, vagy nem hazahordani könyveket. Ami persze könnyű kijelentés, de pénteken is a pocséknak mondható hetem zárásaként még munkám utolsó 5 percében el tudták rontani a kedvemet annyira, hogy a munkatársamma

   Idén is, mint tavaly, rengeteg könyvvel megyek fel. A legtöbb könyvealdásomat amúgy erre az időpontra tudom szervezni, így kikerülendő a postaköltség és mindenki elégedett. Persze a tavalyiból tanulva idén limitálva lett, hogy mennyit viszek fel, kényelmesen férjenek el a táskáimba és összehangolom az átadást is, tekintve, hogy azért nem fő cél a könyveladás.  A megjelenéseket figyelem már egy ideje, a könyvtárban is leadtam, hogy mi az ami engem érdekelne, és lehetőleg, ha azokat megvesszük azt nekem április 25-e előtt mondják meg, mert akkor nem költök rájuk. Nos íme az a sok könyv ami engem érdekelne. A listába belekerül az is, amit nem veszek meg, de mondjuk a könyvtár listájára felkerült, illetve olyan is, amit hiába fog majd megvenni a könyvtár, attól még én is megveszem. Tehát ők érdekelnek engem, a 2015-ös könyvfesztivál felhozatalából: Grady Hendrix: Horrorstör Kiadó: GABO     Fülszöveg: Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházb

  Alapjában véve én nem szeretem a sorozatokat, mert nem értem, hogy miért kell három felé szedni egy történetet, miért nem lehet azt úgy egy az egyben kiadni. Persze tudom, kell a pénz az írónak, meg kell a pénz a kiadónak, és nem mellesleg a rajongók ott fogják  a körmüket rágni, hogy na de mi a folytatás, és várhatják a megjelenést.  Jelenleg Magyarországon ezzel a trilógiával szerencsések voltunk, mert relatíve egyszerre kijött az egész, és ha nem volt az ember olyan béna mint én, akkor egybe le tudta darálni és nem kellett napokat malmoznia, hogy az Alexandrába miért nem átvehető már a rendelése, amikor van már vagy 24 órája, hogy leadta a rendelést, és hát kit érdekel, hogy az éppen szombat délután volt, és vasárnap nem dolgoznak fel adatokat? Nos engem nem, a munkatársaim lehetnek a megmondói, hogy  amikor csak gépközelben voltam néztem árgus szemekkel, hogy mikor jön az email, hogy mehetek érte. Természetesen 2 óra után, amikor délutános vagyok, tehát újabb 24 óra mire egy

Márciusban, azon túl hogy: Eladtam egy csomó könyvet Hazahoztam egy csomó könyvet A fél könyvtár nálam van ideiglenesen Nos ezeken túl, jelentkeztem pár kihívásra is. Most összegzem, pontosan mikre, és, hogy ezekre mit is kellene olvasnom. Pedig hányszor megmondtam, hogy nem foglalkozom kihívásokkal… Összesen 11 futó kihíváson veszek részt! Ebből egy amit én magam indítottam. A saját kihívásom lényege az, hogy adott egy lista, amin gyűjtöttem, rendszereztem, hogy amióta a munkahelyemen dolgozom, hány könyvet sétáltattam meg a könyvtárból, ebből mennyit olvastam. Akik feljelentkeznek, első körben be kell jelölniük, mit olvastak már róla, második körben 2020-ig 10%-al növelniük kell ezt a számot. Körülbelül 1300 könyv van a listán, tehát bőven van miből választani, és 5 év alatt 130 könyv az nem is olyan sok, ugye? No meg felkerülhet olyan könyv, amit már olvastak, és akkor kipipálhatják, ezzel is nőhet a százalékuk! :) Kövesd a könyvtárost  Amit főztél, edd is meg

Könyvtárazós posztom következik. Mert, hogy Márciusban is jártam könyvtárban. Mármint a munkámon kívül is, mert abból adódóan ugyebár minden nap ott vagyok! Molyon felmerült több könyvtárosban is, hogy hát remek, hogy könyvtárban dolgozunk, csak akkor a magánkönyvtár kerül háttérbe, és megerősítem, ez tényleg így van! Ugyanis, mindig(de tényleg mindig) szembejön veled valami amit olvasni szeretnél. A nagyobb önerővel bíró egyedek persze max. várólistára rakják, de akik gyengék azok hazaviszik és halmoznak és halmoznak … :D Jah nem, ez csak a hörcsögökre vonatkozik, mint amilyen én vagyok :D Márciusban feltöltöttem a készletemet, csordulásig (tehát ahány nevem van, annyin és azok körülbelül teli is lettek). Ők jöttek haza velem, egy közepes hányaduk már visszakerült a könyvtárba, mert elolvastam őket: Alessandro Baricco: Harag-várak Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban Alessandro Baricco: Mr. Gwyn Alessandro Baricco: Történet Ana Galán: Mondragó 3. – A baobabfa Ba

 Kinézve az ablakon, hivatalosan is itt a tavasz! Annak ellenére, hogy a szél leviszi az ember fejét! Viszont süt a nap, kék az ég, és a madarak is csiripelnek, amikor éppen nem a szél dobja arrébb őket!  A múlt hónapban (Március), kivételesen vettem könyvet. A terv idén amúgy nem az volt, hogy nem veszek könyvet, hanem az, hogy haladok az itthoniakkal. Januárhoz képest amúgy 2 %-ot javult a magánkönyvtár olvasottságom, ami részben annak köszönhető, hogy olvasom a sajátjaimat, részben annak, hogy eladom a könyveim egy nagy részét, azokat, amikre már nem tartok igényt, vagy megvan a könyvtárnak, tehát nem szükséges, hogy nekem is itt álljanak!  Rengeteg új könyvvel bővültem, vásárláson kívül egyéb módon is. 1 recenzió ért ide, és 4 könyvet vettem, és egy csere is ideért még Márciusban, a többi feltehetően majd áprilisban csorog be a képbe. A rukkola is megy ezerrel, bár most inkább én rukkolok könyveket, és nem ide érkeznek, viszont sikerült egy Tolkien enciklopédiát happolnom, a