Végre sikerült
kilábalnom az olvasási válságból! Hivatalosnak tekinthető, mert tényleg
legszívesebben olvasnék folyamatosan, amikor csak időm engedi. Az írási válság
még tart, ugyanis itt függ 4 megkezdetlen posztom 4 elolvasott könyvről, és
valahogy nem jutok oda, hogy leüljek szépen, és összerendezzem a gondolataimat,
és azt képernyőre vessem. Pedig tényleg mindegyikről van mit írni, és meglepő
mód, mindegyik tetszett is. Mostanában úgy tűnik, hogy nem nyúlok mellé! Pedig nem
ártana haladnom, mert addig szeretem megírni a posztokat, amíg nincs frissebb élmény,
ami elnyomja az első benyomásokat a könyvről. Négy könyv esetében már erősen
elnyomott az első és második. A harmadik és negyedik még elég friss, mert mind
a kettővel tegnap végeztem. Hát akkor lássuk a medvét.
Gaiman az egyik
kedvenc íróm, annak ellenére, hogy tavaly, szerintem sikeresen nem olvastam
tőle semmit! A Szerencsére a tej, a megjelenéskor felkerült a várólistámra, és
folyamatosan bombáztam a könyvtárat azzal, hogy vegye már meg! De vagy nem lehetett éppen kapni, vagy volt
fontosabb könyv a megvásárolandó listán, és így csak idén februárban (vagy
márciusban), sikerült megvennie a könyvtárnak. A héten már állományba is került
és én, mint bennfentes (muhahaha), első voltam, aki kikölcsönözhette. Igen,
vannak dolgok, amikben előnyt élvezek, főleg, ha gyorsan tudok olvasni. (így
került hozzám elsőként a Wayward Pines-trilógia első kötete is, két nap alatt
ledaráltam, és most megrendelhettem a folytatást, mert az még nincs meg a
könyvtárnak…) tehát, elsőként került a kezembe olvasási célzattal a könyv. Gondoltam
rá, hogy ott helyben elolvasom, és haza sem hozom, mert hát nem egy vastag
könyv, és teli van képekkel, de végül mégis inkább itthon, a kedvenc olvasós
helyemen láttam neki (az ágyamba vackolva magamat).
Megérte a várakozás,
és megérte lecsapni rá. Gaiman hozza a formáját, ugyan kicsit gyerekesebbre
véve a figurát. Ennek ellenére, ugyanolyan elvetemülten fura, és néhol beteg a
történet, mint minden más könyvében. Főszerepben a tej! - és az apuka!
A bevezetőt elolvasva
azt sajnáltam, hogy az a könyv, amiről beszél (ha valóban meg is jelent),
Magyarországon nem jött ki, így nem tudom elolvasni (bár azt is el tudom
képzelni, hogy nincs is ilyen könyv). Hogy azért kellett ezt a kötetet
megírnia, hogy azért az apukák mégiscsak jó színben tűnjenek fel, hiszen nem
csak teát isznak és újságot olvasnak, mint az a tévhitekben van, hanem igenis
mindent megtesznek a porontyaikért. Például elmennek tejért!
Csakhogy, hiába van a
bolt a sarkon, tejért menni kifejezetten veszélyes, csak hogy pár
veszélyforrást említsek a könyvből:
-UFO-k a távoli galaxisból, IKEA át- és berendezős hajlamokkal
-Kalózok a távoli múltban, gyilkos szándékkal
-Egy időutazó dinoszaurusz
-Sok lökött bennszülött egy lökött vulkánnal
-Pónik… a pónik viccesek
-Wampírok… na, jó a wampírok meg hülyék :D…
Ismerjük hát be, hogy
hiába van a sarkon a bolt, és alig tíz perc volna egy tejet venni (nem
zsírmenteset!), az mégis órákig tart, ha csak ennyien tartanak fel, akkor is.
Hiszen egy apának közben meg kell mentenie az univerzumot, amiben nagy szerepe
van a TEJ-nek. Nagyobb, mint gondolnátok!
Megjegyezném, hogy
bár a vége sejthető, hogy csak mese, mégis a finálénál, fenn az űrben, azt
hiszem ott kezdtem szakadni a röhögéstől. A könyv olvasása mellé TEJ-et
ajánlok, de csak akkor ha szereted és van otthon!
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Skottie Young az új kedvenc illusztrátorom! Azaz igazság,
hogy elég sok kedvenc illusztrátorom kezd lenni, úgyhogy lassan listát kell
írnom, hogy külföldi és magyar viszonylatban kiknek a rajzaiért vagyok oda. Örülök,
hogy az ő általa illusztrált kötet került magyar kiadásba, bár ahogy elnéztem a
másik illusztrátort, az ő képei sem rosszak. Külön örülök, hogy maradt az
eredeti borító is. Azt nem tudom, hogy méretre is ekkora az eredeti, de nekem
tetszett, hogy olyan kis aranyos az egész. Jó kézbe venni, jó lapozni. Tehát megvett
kilóra a kiadvány :)
Fülszöveg:
Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha
megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel
enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent:
tejet hoz a boltból.
Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy
segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb
kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a
másik sarkára tapos.
Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul.
Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy
„eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás,
énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot
kapunk arra, hogy apa csak egy van.
Eredeti mű: Neil
Gaiman: Fortunately, the Milk
Eredeti megjelenés
éve: 2013
Kiadó: Agave
Könyvek
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 102
Kötés:
Keménytáblás
ISBN:
9786155442834
Fordította: Pék
Zoltán
Illusztrálta:
Skottie Young
Ár: 2.980 Ft
Megjegyzések