Az a legnagyobb gond
ezzel a könyvvel, hogy mindenki a környezetemben olvasni akarja, de még nem
olvassa, és így nincs kivel kibeszélnem azokat a meglátásaimat, amik spoilernek
minősülnek, hiszen alap dolgokról van szó, amit bár a fülszövegből nem tudsz
meg, de a második kötetet olvasva már tisztában vagy vele. Úgy döntöttem ez a
poszt olyan lesz, hogy az én kiírhatnékom is meglegyen, és mégse lőjek le
senkinek semmit. Három részre tagolom a posztot, az első részt nyugodtan
olvashatja mindenki, akár olvasta az első részt, akár nem, a második részét a
posztnak csak az olvassa el, aki már az első köteten túl van. A poszt végét
viszont csak azok, akik már olvasták a második részt is, tehát nekik már nem
mondok újat, és nem lövök le semmit sem! Jelezni fogom, honnantól lépünk
szintet!
Hét elején olvastam
ki a könyvet, és rögtön rájöttem, hogy hát ez így oké, de kellene a folytatás. Miután
a könyvtár nem rendelkezik vele, így kénytelen voltam megvenni (nem mintha,
megbántam volna). Megrendeltem, másnap már mehettem is érte. Nem volt tervben,
hogy most azonnal olvasom, hiszen általában ha megveszek valamit, azt évekig
tárolom, hogy aztán a sok tárolásban elévüljön az érdeklődésem. Aznap amikor
elmentem a könyvért, lesprintelve a fél várost, nem voltam olyan állapotban,
hogy neki is kezdjek, így csak könyvjelzőt raktam bele, és beraktam a táskámba,
hogy majd másnap (csütörtökön), nekikezdek. Aznap őrülten kevesen jártak a
könyvtárban, így 50 oldalnyit haladtam a könyvvel, de jött egy péntek, amikor
nem volt olvasásra különösebb időm, aztán tegnap ledaráltam a maradék 280
oldalt… Nem szokásom amúgy ennyire belelendülni, szentségelni olvasás közben és
fenn maradni éjfélig egy könyv kedvéért. Feltehetően mert ritka az, hogy olyan
könyvet fogok a kezemben, ami letehetetlen kategória.
Az író itt is, mint
az első részben, az utolsó úgy 30-40 oldalra hagyta a lényeget. Nagyon jól eltengünk,
lengünk 300 oldalon, egy csomó mindent megtudunk, de úgy igazán a nagy
durranások az utolsó 30 oldalra jutnak. És ekkora paraszt függő véget még nem
láttam. Idegesítő, mert nincs itt a folytatás (remélem hétfőre a boltba ér a
rendelésem -.-), és így nem tudok tovább menni. Félő, hogy kellően fel fog
húzni a harmadik rész, mert a második rész vége enyhén szólva is kiverte a
biztosítékot, annak ellenére, hogy azért valahol logikus volt, és várható is.
Szintlépés, innen
csak az olvassa tovább, aki olvasta az első részt:
Ugyebár az első
részben renget információval lett vége az egésznek. Megtudtuk hányat írunk,
hogy kik vezetik a várost valójában, hogy mi van kinn a falon túl, és azt is,
hogy mi lesz Ethan következő feladata, miután sikeresen kijutott és felfedezte
a bázist is.
Adott egy
megalomán kis p*cs, Pilcher személyében. Én igazándiból az első rész végén, még
arról írtam, hogy hát milyen jó fej, annak ellenére, hogy lehallgat mindenkit,
és videóra vesz mindent, tehát nincs magánéleted, de!!! De élsz! Élsz… ha ezt
nevezhetjük igazán életnek. Ethan és sokan mások is remekül megfogalmazták,
hogy ez igazándiból nem számít életnek. Mert nem teheted azt, amit szeretnél,
nem mehetsz, oda ahova akarsz, eltűnik a remény és motiváltság az életedből,
mert a legtöbb, amire juthatsz az az, hogy egy irodában fogsz üldögélni, ahova
senki nem megy be, ha mégis betéved, akkor sem beszélhetsz vele semmiről sem,
mert a városka szabályai tiltják, hogy bármit mondj. Felszínen mosolyogós
fogkrém reklámarc lehetsz! Nem csoda, hogy mindenki arra vágyott, hogy ebből
kilépve VALAMIT csinálhasson. Így születtek a kóborlók, akik csipjüket hátrahagyva
ide-oda kószálnak a városban, viszont amúgy semmit sem tudnak a kinti
helyzetről vagy arról, miért is vannak itt. És hogy azaz itt hol van.
A második részre viszont teljesen egyértelmű
lett, hogy Pilcher nem azért hozta létre a várost, mert ő olyan jófej ember
volna, és szívesen segítene az embereknek túlélni a túlélhetetlent. Hanem, mert
úgy hiszi, ő Isten és ő aztán rohadtul megtehet mindent. Ismerjük be, több évig
meg is tehette, mert nem volt egy Ethan kaliberű csávó aki a kezébe vette volna
ezt az egész dolgot, és vállalta volna a kockázatot, hogy hát igen, nem biztos,
hogy jó vége lesz, de lépni kell.
A második kötet már többet elárul Pilcher
múltjáról, Pamet és Hasslert is megismerjük egy kicsit jobban. Ahogy Pilcher
családját is. arról, mi van odakinn pontosabb képet kapunk viszont nem teljesen
egyértelmű, hogy az író mit akar ezzel a szállal. Azon kívül, hogy jelentősége
van annak ki ment ki körbenézni.
És akkor szintet lépünk, ezt
már csak az olvassa, aki olvasta a második kötetet:
Az egész kötet arra a
nyomozásra irányul, hogy meghal egy nő, aki a hegyben dolgozott valójában, és
igazándiból beépített ügynökként kellett volna funkcionálnia a Kóborlókkal. Be is
épült, vitte is a híreket, aztán hopp meghalt. Ethant bízza meg Pilcher, hogy
derítse ki, mégis, miért és hogyan hallt meg a lány, aki elég hamar kiderül
Pilcher lánya. Amikor kiderült, hogy ki tette el láb alól, amúgy volt egy olyan
érzésem, hogy ez annyira abszurd. Le vagy fagyasztva majd kétezer évig, mondjuk
tíz éve élsz ott ahol vagytok, aztán mert nem tetszik a lányod viselkedése
ezért kinyírod? Mégis milyen ember az ilyen. Jó persze kiderül az utolsó
húzásával, hogy egy ISTEN képzetben szenvedő f*szkalap, de akkor is.
Pam volt az akit annyira nagyon nem tudtam sajnálni, viszont
vicces az utolsó jelenete a könyvben. Valahogy úgy érzem ez annyira kis Ethanos
kiszúrás volt vele. És igen, idegesítő, agresszív és nem szerethető karakter. Egyáltalán
nincs benne egy cseppnyi empátia sem, és ez annyira nem jó. Gáz, hogy az utolsó
város ami a földön létezik, teli van olyan emberekkel akiket nem kellett volna
megmenteni. Látszik, hogy valójában feltehetően Pilcher agyamentsége
irányította az egészet, meg talán a pénz. Az esetleges véletlen odatévedőket
sajnálom a legjobban, mert ők NEM kérték az egészet, nem akartak ebben részt
venni, mégis itt vannak, és nem lehet visszamenni.
Tobias: a kötetet végén kiderül, hogy pontosan ki is ő és,
hogy miért járja az utakat. Nem tudom pontosan mire akar kilyukadni majd az
író. Nekem a múltban nem volt túlzottan szimpatikus. Tekintve, hogy nem a
legjobb ajánlólevél azt kérni, hogy valaki ne ébredjen majd fel, mert ő akarja
a feleségét dugni….már bocsánat, de ezzel nem lett olyan baromira szimpatikus
nekem. De ahogy olvastam, azért megkapta amit akart, még ha most majd gondok is
lesznek, mert felébredt az is akit nem akart felébreszteni :P Viszont neki hála
megtudunk pár érdekes információt a Bestékről.
Ethan: ő egy zseni! Imádom, ahogy gondolkodik, annak
ellenére, hogy szerintem egy csomó mindent jóval egyszerűbben meg lehetett
volna oldani. A másik az, hogy reméltem, hogy van annyi esze, hogy kicsit
jobban átgondolja a dolgokat. Számol azzal, hogy Pilcher nem túlzottan okos, és
istennek képzeli magát, ez a két tulajdonság írtóra rossz kombináció. Amit a
kötet végén láthatunk is. Ethanban az
egyetlen ami nem tetszik azaz, hogy nem tud dönteni. Szereti a feleségét, de hát
Kate is milyen csinos, meg milyen jó lenne vele is lenni….és malmozik, mint egy
szerencsétlen. Nem tud konkrétan dönteni, és van egy olyan érzésem, hogyha
túlélik a harmadik kötetet akkor sem lesz képes normálisan gondolkodni, bár
feltehetően Hassler húzása miatt pipa lesz egy kicsit. Még nem tudom pontosan
kire, a nejére vagy a csávóra :D
Nem szeretem a függő végeket, pláne az ilyeneket. Mert persze
tudom,hogy mi fog következni. Sejthető, hogy Ethan sem fog olyan bambán állni a
nyitott kapu előtt, csak hát mégis….még van legalább 300 oldal amit az író
megálmodott, és én tovább akarom olvasni, ha már megírta….és nincs itt, és
ettől szomorú vagyok :( Na de remélem hétfőn már folytathatom.
Olvassa mindenki a trilógiát, mert remek, pergős, okos
dolgokat feszeget, és izgalmas is. A legtöbb dolog persze most is a végén lesz
tiszta, és a legtöbb új kérdés is itt merül fel.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 4/5
A borító még mindig őrülten ronda! Jó, beismerem, hogy
fogalmam sincs milyen borítót lehetne neki gyártani ami nem spoilerezi le az
egészet, szép is, és illik is a hangulathoz. Egyszerűen nem vagyok oda a magyar
borítóért (az eredetiért sem). Az eredeti ugyanis, nem igazán mond el semmit sem, csak egy szép...fehér kerítés. A magyar borítóban a középsáv az ami még mindig nem tetszik, ennek ellenére még mindig jobb mint az eredeti...csak nekem nem bejövős. Mondta már pár ember, hogy neki nincs vele baja :D
Fülszöveg:
A festői hegyek közt található, idilli kisváros egy modern
Éden… leszámítva az elektromos drótkerítést, a mindent állandóan szemmel tartó
mesterlövészeket és a mindenkit megfigyelő kamerákat.
A lakosok közül senki nem tudja, hogyan került ide. Csak azt
tudják, hogy mit dolgozzanak, hogyan éljenek és kivel házasodjanak. Néhányan
úgy hiszik, már régen meghaltak. Mások szerint egy félresikerült kísérletben
ragadtak. Titkon mind a távozásról álmodnak, de aki megpróbálja, azt szörnyű
meglepetés éri.
Ethan Burke látta a kerítésen túli világot. Ő a seriff,
egyike azon embereknek, akik ismerik az igazságot a városról és a kerítés
túloldalán leselkedő borzalmakról.
Eredeti mű: Blake
Crouch: Wayward
Eredeti megjelenés:
2013
Kiadó: Agave
Könyvek
Kiadás helye:
Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 332
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9786155522031
Fordította: Makai
Péter Kristóf
Ár: 2.980 Ft
Megjegyzések