Már nem is emlékszem,
hogy mikor került várólistára a könyv és miért. Azt tudom, hogy nem igazán
lehetett beszerezni, ezért kívánságlistára is felraktam, mondván, hogy remélem
valakinek sikerül majd meglepnie vele. Tegnap megkaptam névnapomra (ami egy
hete volt :D).
Sokkal rövidebbnek tűnik, mint azt a kiadási adatokból gondoltam.
És persze azt hittem, hogy azért olyan rendes mesekönyv szerű az egész, még ha
két nyelvű is. Inkább két testvér beszélgetése, ahogy a hegyre mennek fel. Minden
második oldalon, talán 2-3 mondat, két nyelven természetesen. A japán nyelv
tanulóinak biztosan jó gyakorlásnak, mert nem túl bonyolultak a mondatok.
Belbecs:
Történet a kitartásról, a Kamosika-ról (japán hegyi kecske),
két testvérről, akik hosszú túrát tesznek fel a hegyre és le. A kislány
folyamatosan a kecskét keresi, érzi, hogy az figyeli őt. A testvére meg
kedvesen sétál vele, válaszol, ha kérdezik, és bíztatja húgát. A húg
természetesen sikeresen teljesíti a távot, elfárad, de mivel „érezte, hogy a hegyi
kecske” figyeli, így képes volt rá!
Nagyon aranyos a történet, de semmi extra igazán, ez az összefoglaló,
amit írtam róla, körülbelül le is fedi az egész sztorit. Sok a szóismétlés
benne, mert nincs oldal, ahol a hegyi kecske ne szerepelne. Elnézendő a
történetnek ez az egyszerűség, mert nem arra íródott, hogy kiadják. A könyv
elején le is írták, hogy ez egy túra után íródott, amikor a testvére, a könyv „fő
mondatát” kiejtette a száján. Akkor úgy döntött leírja ezt, és sok év után
valaki úgy döntött illusztrálja és kiadja. Tehát igazándiból nem akart ezzel
nagy babérokra törni, és híres írónővé válni. Az más kérdés, hogy lefordítatta
a könyvet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és ki is adatta
Magyarországon.
Japánosan minimalista,
és ebből adódóan a magyarok nagy részének lehet, hogy nem fog teljesen átjönni
az egész. A japánok írnak egy bizonyos módon, ami nekünk, nyugatiaknak fura. Még
nekem is, pedig én már olvastam hosszabb kiterjedésű japán irodalmat is. És mindig
megjegyeztem, hogy ők teljesen máshogy látják a dolgokat, máshogy érzékelik,
máshogy fogalmazzák meg azt, amit látnak, mint mi. Ami nem rossz, csak fura.
Belbecs: 4/5
 |
| Kamosika, a japánban élő hegyikecske faj |
Külcsín:
Az egész könyv cuki! Komolyan, az illusztrációk, nem olyanok
mint amit megszoktam a japánoktól. Ugyebár én a manga, és a komoly festészet
végletét ismerem, így nekem a ceruzarajzos,
de nem mangás, de nem is komoly képek ismeretlenek voltak. Aranyos, ezzel
tudnám jellemezni a képeket. A borítón látszik, hogy körülbelül mire számíthat
a belső illusztrációknál is az ember. A kiadvány igényes, bár én a méretét nem
igazán értem. Ekkora szövegnek és a képeknek egy normális mesekönyv méret is tökéletesen
megfelelt volna, sőt, akkor nem nézett volna ki írtó bután, egy üres oldalon
két mondat, két nyelven. Olyan… túl szellős lett. Ennyire nem kellett volna
széthúzniuk. Mivel persze az illusztrációk adottak voltak, így a méretűkön
lehetett volna spórolni. Jobban nézett volna ki. Ennek ellenére örülök, hogy ki
lett adva, annak is örülök, hogy nekem sikerült hozzájutnom, elrakom, mert
tényleg aranyos, és ki tudja, lehet majd lesz, akinek felolvashatom ;)
Elgépelés, hasonlók nincsenek. Tartós kiadványnak tűnik, és
olyan furán fényes papírra nyomták. Nem a fotópapíros félére, hanem a …. Nem tudom
mi a neve milyenre. Az a lényeg, hogy fényes, de nem veri vissza a fényt…oké. Keressetek
egy példányt belőle és nézzétek meg!
Külcsín: 4/5
Fülszöveg:
Micsiko japán császárné őfelsége mesekönyve, amelyet Takeda
Vako illusztrált, igazi különlegesség a keleti kultúrák híveinek. A könyv
kétnyelvű, így nemcsak a gyerekek, de a japán nyelv iránt érdeklődők számára is
érdekes olvasmány.
Könyv: Őfelsége
Micsiko japán császárné: Először mászom meg a hegyet / はじめてのやまのぼり
Kiadó: Balassi
Kiadás éve: 2001
Oldalszám: 28
ISBN: 963506330X
Fordította:
Gergely Júlia
Illusztrálta:
Takeda Vako
Ár: 1.000 Ft
(max. antikvárban lehet kapni, máshol nem találtam belőle példányt)
Megjegyzések