Ugrás a fő tartalomra

Shan Sa: A gójátékos

 Már nagyon régóta tervben volt ennek a könyvnek az olvasása. Szerintem körülbelül 2 éve kértem kölcsön a bátyámtól, és azóta ide-oda rakosgattam. Tavaly visszaadtam neki, amikor minden egyéb könyvet is visszaadtam, amik kölcsön voltak nálam, mondván, hogy kezdjem az évet tiszta lappal, kölcsön könyvek nélkül. Persze még Tavaly sikerült happolnom a könyvet… ami sikeresen idén ért ide, és így Worsi kihívása miatt előre került a listámon. Amúgy is magánkönyvtári év van, vagy mi a szösz :D
 Megvan a varázsa annak, ha úgy olvasol egy könyvet, hogy fogalmad sincs előre, hogy miről fog szólni. Ugyebár lustaság, és elvkérdés nálam, hogy nagyon ritkán, szinte soha nem olvasok fülszöveget. Ez akkor alakult ki bennem, amikor sikerült belefutnom spoileres fülszövegekkel, amik elvették e kedvemet attól, hogy egyáltalán elolvassam a könyvet. Vagy amikor sikerült olyan fülszöveget írnia annak, aki írja, aminek SEMMI, de durván semmi köze nem volt a könyvhöz.
 Jelen esetben azért sejtettem, hogy lesz benne go, japán és kínai szereplő is. A címkékből arra is rájöttem, hogy 2. Világháború időszaka. Nos, olvastam már pár olyan könyvet, ami a Japánok szerepét boncolgatta  a háborúban, nem is olyan régen az Esti ködök kertjét, ahol szintén időben ugyanott voltunk, helyileg kicsit máshol, de szintén Japán megszállás alatt játszódott a történet.
 A könyv nyitóképe valahol a történet közepénél kezdődik, aztán az egész ketté bontva, két szemszögből halad a kezdőpont felé, majd azon túlhaladva beletorkollik egy drámai befejezésbe. Adott egy kínai lány, aki szeret go-t játszani, szabad elvű és rossz társaságba keveredik. És adott egy japán tiszt, akit kémkedni küldenek a go játékosok közé, de végül beleszeret a névtelen (egészen a kötet végéig névtelen) lányba. A lány a segítségét kéri, ő ezt elutasítja, mert tisztában van, hogy egy kínai és egy japán vegyes pár abban a korban, azon a helyen nem hozhat semmi jót. Szétválnak útjaik, majd a végén újra összefonódnak. Meglepett a vége, bár amikor olvastam, hogy „drámai cselekmény” akkor már feltételeztem, hogy ez lesz a vége. Szomorú vagyok :(
Érdekes volt a történet, a két nézőpont is tetszett. Kicsit furának tartottam az írásmódot amivel íródott, de a végére megszoktam. Szerettem a japán katona gondolatait és tetteit, még ha volt pár elég meredek elképzelése is. Kedveltem a kínai lányt, aki eltökélten szeretett go-t játszani, aki abban találta meg önmagát, és aki ÉLT, még ha rengeteg felesleges és pocsék döntést is hozott. A történet megmutatja azt a korszakot, amikor Japán lerohanta Kínát, a vérengzést, a lázadásokat, az értelmetlen halált, és azt, hogy mit tesznek egy nővel, ha megtalálják…hát igen…érdekes, de nem japán az egyetlen akinek a katonái minden szembe jövő fogoly nőt meg****….örülök, hogy nincs háború a közelemben, hogy talán ma már nem fordul ilyen elő tudom, ez itt egy naiv elképzelés, ma is pontosan ilyen dolgok történnek, csak nem olvasok róluk.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

A védőborító tetszik, bár az is erősen egy nyálas-romantikus könyvhöz illene. Elgépeléseket nem találtam. Tetszett a lábjegyzet, hogy ugyanazon az oldalon van, mint az ismeretlen szó, vagy amihez tartozik, nem kellett lapozgatni, ez igen nagy előny. Védőborító nélkül még gázabb  a könyv .

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 264
ISBN: 9789639752597
Fordította: Tótfalusi Ágnes, N. Kiss Zsuzsa









Fülszöveg:
A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…


Borító mustra:
Íme pár borító amit elszórva a neten találtam, a kedvencem a legelső, mert az Go-s is, és Japános-kínais is. Szerintem az ami a legjobb, egy olyat el tudtam volna képzelni a magyar kiadáshoz is, feltehetően akkor sokkalta jobban befutott volna a könyv. Sokkal figyelemfelkeltőbb és szerintem sokkal, de sokkal szebb, mint a mi kiadásunké. A többi is tetszett, de annyira nem fogtak meg.


A legjobb, szerintem!





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é