Lapról - lapra

A nyári szabadság rengeteg dologra elég. Például, hogy úgy tegyél mintha dolgoznál! Munkahelyi ártalom (szerintem nem), hogy itthon is könyvekkel vagyok képes foglalkozni. Az augusztus eleje azzal telt, hogy mini leltárt csináltam. Ami sokkal egyszerűbb, és sokkal gyorsabban megoldható,  mint egy nagy könyvtárban. Ugyanis nekem „csak” 870 könyvem van, amit azért sokkal egyszerűbb mozgatni, rendszerezni és a molyra felrakni (ha nem volt), mint egy több ezres, százezres könyvtári állományt. Mindenesetre, tény, hogy szabadság alatt is könyvekkel foglalkoztam. Új könyvespolcok kerültek be, könyvek kerültek ki, kerültek át másik szobába, esetlegesen tv állványra. Az ágyam elfordult, a polcok szegély nélküliek lettek, és így elfértek egymás mellé. Jelenleg van még egy üres könyvespolcom (amit meg kell vágni, hogy a helyére kerüljön), egy kis falrészletem amit be lehet polcozni, illetve a szobámban is van jelenleg is úgy harminc-negyven könyvnek hely. Amit jelenleg a kölcsön könyvek, r

Nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak az ilyen tovább küldős kérdőívekhez, de most úgy döntöttem, hogy a kérdések jók, és hát senki sem hal bele abba, ha válaszol rájuk. Tovább küldeném @Shanara –nak, @rebel –nek és @Nitakönyvgalaxis –nak. Biztosan megkaptátok már mástól is, de nekem ti jutottatok első körben eszembe :D Kérdések: 1. Szoktál nassolni olvasás közben? Régen igen, már leszoktam róla. Azaz igazság, hogy súlyban átléptem egy olyan súlyhatárt amit nem szerettem volna átlépni, és feltehetően a nassolásnak ehhez elég nagy köze volt, így azt olvasás közbenből és amúgy is kiiktattam. 2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben? Teát, vagy vizet. Egyik sincsen szoros összekapcsolásban az olvasással. Az ágyban olvasok, netbookasztalnak döntött könyvvel, tehát a folyékony dolgok azért annyira nem barátaim. És persze, inkább csak télen teázom, a kötelező teámon kívül. 3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Köszönet a könyvért a Manó könyvek Kiadónak !  Annak idején a Lélektársak sorozat nagy kedvencem volt, szerethető női és férfi főszereplőkkel, egy enyhe savantsággal, ami megkülönböztette az átlag emberektől a főhősöket. Így nagyok voltak az elvárásaim azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz ez a könyv. Fülszöveget nem igazán olvastam, a borító tetszett, a cím olyan semmilyen, úgyhogy nem tudtam igazándiból mire készüljek. Az írónő írási módját már kellően felfedeztem az előző sorozattal, így azt már nem kellett megszoknom. Szeretem, ahogy ír, teli van irodalmi, filmes, zenés utalásokkal, ami számomra pozitív dolog, mert legalább azt érezteti, hogy az író elég művelt bizonyos dolgokban, hogy azokat használja is a könyveibe. És hála az égnek oda illő is volt, minden ilyen utalás.   A könyv maga nagyon gyorsan pergő, bár néha azaz érzésem volt, hogy egy helyben topogunk. Az alap szituációból szerintem kihozott mindent az írónő. Bentlakásos iskola, befolyásos gyerekek, befolyásos s

Őszinte leszek, nekem a macskákhoz fűződő viszonyom elég vegyes. Mert, nincs az a pénz, hogy macskát tartsak, mert hát inkább kutyás vagyok, de ismerősöknél meg egyéb helyeken megsimogatom őket, meg cukik, csak hát nem szerethetek minden állatot.  Úgyhogy ebből a szemszögből fogalmam sincs miért olvastam a könyvet, emellett utálom az E/1-ben íródott könyveket, és ez még ebben is remek volt. És persze utálom azt is, ha azt akarják elhitetni, hogy a mesélő egy macska. Bármennyire is magasan áll karmikusan, akkor sem. Tehát, miután egy csomó érv volt a könyv elolvasása ellen, úgy döntöttem mégis adok neki egy esélyt, maximum, ha borzalmas akkor nem olvasom tovább. El is kezdtem, aztán abbahagytam egy kis időre (olvasási válság). Végül mégis visszatértem hozzá, hogy folytassam, illetve befejezzem.  Összességében, hogyha jellemezni akarom a könyvet, akkor kicsit spirituális, kicsit ismeretterjesztő, kis kultúrpolitika, kis helyismeret, kis vallás közvetítő, és nagyon macskás. Persze

 Köszönet a könyvért az Ulpius-ház kiadónak! Őszinte leszek, én kedvelem a melegeket! Nincs velük gondom, és oda vagyok a Yaoiért is, nincs gondom a férfi-férfi szexuális kapcsolatokkal sem, és nincsen azzal sem semmi problémám, ha erről olvasok. Szerepjátékosan van meleg fiú karakterem, úgyhogy igazándiból ezt a könyvet felfoghatom akár ihletforrásnak is, bár azért be kell vallanom, hogy Ennyire mélyrehatóan nem szoktuk részletezni az intim kapcsolatokat, mint azt a könyv teszi.  Hogy miért olvastam, és mi vezetett oda, hogy úgy döntsek, hogy ebből recenziós példányt kérek? Olvasási válságban voltam, és úgy döntöttem, hogy valami tényleg olyat akarok olvasni, ami jó, és nem kell rajta gondolkodni. És akkor szembejött velem a könyv, és annak is egy értékelése, ami így szólt:   „Pornókönyv a javából. Ha a sztorit kivennénk belőle kb 20 oldallal lenne rövidebb, annyit dugtak benne.”  (Zsuzsanna_Makai)  Nem igazán akartam elhinni, hogy egy 260 oldalas könyvben tényleg l

 Most, hogy láttam a filmet, másfélszer, tehát egyszer végig, egyszer meg jelenetugrásokkal nézegetve, azt kell mondanom, hogy bár sokak szerint ez egy remek könyv adaptáció, de sikerülhetett volna ez sokkal jobbra is.  Imádtam a könyvet amikor olvastam, legalábbis emlékeimben úgy él, hogy ez egy izgalmas kis disztópiás, YA könyv volt. Pörgő, gyorsan fogyó lapokkal, és lehetett izgulni Thrisért. A film meg átment egy kissé romantikusba. Nem tudom, lehet, hogy az én emlékeim törölték a könyvből a „jaj de cuki vagy Négyes, mindjárt elolvadok” pillantásokat, vagy tényleg nem volt ennyire romantikus a könyv, mint a film. egyszerűen kihagytak olyan jeleneteket amik nélkül nincs értelme pár dolognak. SPOILER:  Amikor megpróbálják Thrist bedobni a Kútba. A film ezt elintézte úgy, hogy rátámadnak, dulakodás, há Négyes megmentett! Kb. 4 perc. A könyvben van ennek előzménye, rendesen kifejtve, hogy MIÉRT akarják ledobni, KIK akarják ledobni, és nem három rugás után jön a megmentő sereg.

Na jó, valójában feltehetően most már nem lesz olyan nagy átalakítás. Most is, csak kikerült az asztal a szobámból, hogy egy tv állvány vegye át a helyét. Nem, véletlen sem fogok tévét nézni, az roncsolja az agysejtjeimet. Hanem, a Jysk katalógusba (lassan reklámozási díjat kérhetnék :D), láttam egy olyan színű (fafajtájú) asztalkát, amilyen színűek a bútoraim a saját szobámba. Azt nem is néztem, hogy az hivatalosan TV állvány volna. Még meg is jegyeztem, hogy az aljába elférnek a könyvek, amik nem fértek el a tesómhoz, a tetejére meg a sólámpám és az asztali Zen kertem (amit még apukám csinált nekem), tökéletesen elfér. És tényleg! Bár amikor méricskéltem, akkor valahogy nekem magasabbra jött ki az egész, de szerintem a hossza és magassága lehetett a ludas azt kevertem.  Szombaton anyukámék meg is vették (pénzt adtam hozzá), aztán elmentek wellnesselni. Nekem van egy rossz szokásom (vagy jó), nem szeretek várni. Ha valamit megvettünk, akkor annak ott kell lennie ahova megvett

Kezdő kép, üresen a polcok és szétszórva a könyvek  Mindig öröm, amikor egy Molynak új könyvespolca lesz. Még akkor is, ha kicsit problémás az említett bútordarabot a többi mellé helyezni. Addig egészen hamar eljutottunk, hogy megvegyük, a Jysk-ben a könyvespolcot (megvárva, hogy leakciózzák természetesen), mert úgy emlékeztünk, hogy megvan a helye, sity-suty összerakjuk és lehet is rá pakolni. Elméletben tényleg megvolt a helye, gyakorlatban vicces mód kilógott, és így esztétikailag nem volt tökéletes. Igen ám, de ezt a jó márkát kb. 2-2 cm-res felesleges résszel látták el fenn, és lenn is, tehát, ha levágunk belőle és egymás mellé rakjuk, akkor eleve nyertünk kb. 10 cm-t és nekünk pont ennyi hiányzott a boldogsághoz. Emellett még pozitív dolog, hogy megszűntek a 4 cm-res rések, amibe a pókok és a porcicák vertek tanyát. Éljenek a felesleges részek. Persze, az, hogy levágjuk, nagyon egyszerűen hangzik, ellenben kevésbé vicces mint azt az ember gondolná. Például, hiába van elég pr

 Hetedik hónap, hét könyv. Engem is meglepett, hogy ebben a hónapban mennyire kevés könyv vándorolt hozzám. Úgy emlékszem, hogy nagyon vártam mindig a postást, pedig valójában inkább feladni mentem, mint hogy kaptam volna. No meg a helyettesítő postás sem éppen úgy dolgozik, mint azt elvárnánk. Mert, hát a nap 24 órájában van itthon valaki, és még arra sem méltóztatott, hogy becsöngessen, vagy bedobjon ajánlott szelvényt, így igazándiból az egyik küldeményemnek szerencséje volt, hogy éppen a postakész borítékokat is a postán beadva adtam fel, és ismerős voltam az ott dolgozónak, így odaadta a küldeményt, és mondta, hogy „ha megtalálom a szelvényt, akkor ez volt az”…mondtam, hogy nem kaptunk.  A rukkolázást már hivatalosan is abbahagytam, elfogytak a pontjaim, az utolsó könyv még ugyan úton-útfélen, de az is ideér (remélem), még a nyáron. Csere ügyletem is csak három volt, csupa szimpatikus mollyal, legalábbis levelezés ügyileg. Egy könyvet kaptam születésnapomra, és egy könyvet