Ugrás a fő tartalomra

Sven Nordqvist: Ismered Pettsont és Finduszt?



Körülbelül három éve ismerkedtem meg Pettsonnal és Findusszal! Azonnal barátság kötődött köztünk, annak ellenére, hogy a macskákért annyira nem rajongok. Végtére is nem szeretheti őket mindenki. Mégis Findusz egy jelenség, a maga komolytalanságával és leleményességével!
 Sorra olvastam Sven Nordqvist könyveit, sajnos nem sikerült a mai napig az összes magyarul megjelent kötetét elolvasnom, de haladok azért vele szépen sorban. A könyvtárnak a nagyobb könyvei megvannak, viszont hiány van az ilyen lapozókban, mint amilyen az „Ismered Pettsont és Finduszt?”. Pedig ezek a lapozók is nagyon jók. Már új tulajdonosát is kiszemeltem, a hat hónapos unokahúgomat, nem lehet kellően korán „megfertőzni” Pettsonékkal a jövő nemzedékét.
 Hogy miért jó olvasni Sven Nordqvist? Nos, főleg azért mert humorosan ír, a történetei aranyosak és elgondolkodtatóak. Van miről kommunikálni utána a gyerekkel és hát ismerjük be, hogy Finduszért mindenki rajongani fog, mert ő egy jelenség, egy egyéniség! Jelen kötetben csak egy rövid fejezetet olvashatunk a kettejük életéből, hogy hogyan múlatják az idejüket, és hogy Findusz bizony néha annyira unatkozik, hogy kitalál mindenféle feladványt Pettsonnak, aki kellően nyitott a kandúr ötleteire megpróbálja megoldani azokat. Minden oldalon (minden helyszínen), Pettsonnak rá kellett jönnie, hogy mi nem illik oda, amikor megvolt minden, amit a macska elrejtett, akkor jött a következő szint, ki kellett találnia, hogy mire használhatóak azok a dolgok, amiket sikerült megtalálnia. Aranyos volt és vicces!

 A történetekhez, rengeteget adnak az illusztrációk. Nem egyszerűen lerajzolja a szereplőket, hanem minden egyes képen elrejt dolgokat. Ismeretlen állatok, akiket a mai napig nem tudok hova tenni, vagy éppen dolgok, amik nem illenek annyira a képbe. Tetszik, hogy személyisége van a mesében relatíve mindenkinek. Nem csak a főszereplőknek, Pettsonnak és Findusznak, hanem a tyúkoknak is, vagy a már említett, nem behatárolható kis lényeknek. Akiknek amúgy kis házuk is van és hintáznak előtte, hogy csak a borítót említsem! Rengeteg ideig el lehet nézegetni az oldalakat, mert mindig van egy újabb dolog, amit felfedez rajtuk az ember.
 Amit nagyon sajnáltam ennél a könyvnél, hogy az egész, csak 16 oldal. Aranyos, és cuki, de mire végre visszatértem a kedvenc mesehőseimhez, addigra már vége is volt! Ennek ellenére örülök, hogy olvashattam, és jó volt felidézni a régi olvasmányaimat is. Lehet, újra kellene olvasnom a többit??
Külcsín: 5/5
Belbecs 5/5

Kiadó: General Press
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 16
ISBN: 9789636436858
Fordította: Csépányi Zsuzsanna
Ár: 2.200 Ft







Fülszöveg:
A szántóföldek és mezők között egy kis udvarban lakik az öreg Pettson meg a kandúrja, Findusz. Egy nap a kismacska játszani hívja gazdáját; eldug néhány tárgyat, amelyeket Pettsonnak meg kell találnia. Nincs egyszerű dolga az öregnek, de Findusz és a tyúkok segítenek neki.

Köszönet a könyvért a General Press kiadónak!

 Ha valaki neki akar állni Pettson és Findusz megismerésének, akkor ajánlom, hogy sorba haladjon a könyvekkel. Nekem annak idején nem sikerült túlzottan ez. Ebből adódóan Findusz már vígan élt Pettsonnál, amikor eljutottam ahhoz a részhez, hogy hogyan került a kismacska az öregemberhez. Részben összefüggőek, de úgy emlékszem, hogy az első 2-3 rész az aminél ajánlott az olvasási sorrend, utána már mindegy, mert igazándiból mind életkép. Aprócska szelete a kandúr és a „bolond öregember” életének.



Sven Nordqvist könyveit bátran ajánlom mindenkinek! Adventi naptáram második ablaka ez a bejegyzés. A kérdés azokhoz, akik játszanak a nyereményjátékon a következő. Sven Nordqvist mely könyvei köthetőek a karácsonyhoz?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é