John C. Parkin: F**k It – B…a meg!

Köszönet a könyvért a Bioenergetic kiadónak!

A könyv, amit a címe miatt olvastam!

 Rengeteg olyan könyv van, amit a borítója miatt olvasok, és vannak olyanok is amikben a cím fog meg, nos ez azaz eset volt, amikor a cím megfogott. Pedig igazándiból nagyon egyszerű címe van, B…a meg! ennyi és nem több. Persze ott van az alcímben, hogy az Igazi spirituális út, de az már tényleg részletkérdés volt. Kellett nekem ez a könyv, mert mostanában többször mondom ki a címben szereplő káromkodást, mint az illendő lenne!  Bár a könyv kifejtette, hogy igazándiból még kevésszer is mondom ki, mert a legjobb lenne, ha bármikor, amikor feszült vagyok, valaki felidegesít, akkor mondjam csak ki, hogy B…a meg!

 Azért nem ennyire egyszerű az élet, és bár remek dolog lenne mindenkinek, mindig elmondani, hogy már nagyon tele van vele a tökünk, mégsem tesszük meg. Mivel visszafolytjuk a dolgokat, ettől stresszesek leszünk, és mint mindenki tudja, a stressz öl, mérgezi a szervezetet. Tehát nem jó dolog. Ezért lenne szükség arra, hogy néha igenis kimond a varázsszót, sóhajts egy nagyot, és lépj tovább. Ugyanaz, mint amikor azt mondják neked, hogy „ne vedd a lelkedre”, vagy „nem ér annyit, ne foglalkozz vele”, szimplán egy szitokszónak néha nagyobb ereje van. Megjegyezném, hogy szitokszavunk elég sok van, szerintem nem kell a való életben a B…a meg-re korlátozódni. Ennek ellenére jelzem, nem támogatom a káromkodást! Én is próbálok leszokni a spontán kibuggyanó B…a meg-ekről. Van az a szint, amikor amúgy már zavaró. Amikor a fiatalok (mondja ezt egy 28 éves :P), minden egyes mondat végére odateszik a kvanyád, és a b…a meg-et, mintha az helyettesítené a pontot. Nem jó trend, és ha sokat használod a káromkodást, akkor már a „varázsformulája” a könyvnek sem fog használni, mert nem lesz benne erő. Amit sokszor használsz, az már nem képvisel erőt. Úgyhogy csak csínján a B…a meg-el, mert az életben éppen elég dolog fog történni, amikor higgyétek el ki KELL mondani, hogy megnyugodjon az ember és utána képesnek kell lenni arra, hogy elengedd a dolgokat.

 Tetszett a könyvben a hozzáállás, amit tanítani szeretne az író. Azt, hogy igazándiból ne függj a dolgoktól, hogy ne foglalkozz, mindennel annyira amennyire most teszed, ne stresszelj rá dolgokra, mert az egész tényleg nem számít. Mindig van új esély, mindig van új dolog és pont ezért nem szabad semmihez sem ragaszkodni. Van egy adag ZEN benne.

 Magamat elemezve a könyv olvasása közben rájöttem, hogy nekem is vannak olyan szokásaim, amiket ideje lenne megváltoztatni, vagy legalábbis egy kicsit finomítani. Bár azért kicsit megnyugodtam, amikor olyan példákat hozott az író, amihez közöm sincsen, ilyenkor megnyugtató érzés, hogy azért egy bizonyos „átlagnál” normálisabb vagyok. (Átlag: jelen esetben az angolok akiket példaként hoz fel). Voltak viszont részek amikor magamra ismertem, és elmorogtam egy b…a meget, hogy igen, ez rám is jellemző. Például az, hogy olyan dolgokon képes vagyok idegeskedni, amiken teljesen felesleges. Főleg azért, mert változtatni nem vagyok képes rajta, akkor mégis miért eszem magamat miatta, a másik dolog, hogy a többi ember hülyesége miatt teljesen felesleges magamat rosszul éreznem. Igen ám, egy dolog rájönni, egy meg ezt alkalmazni. Most még friss és üde élményekkel, képes vagyok felülkerekedni azon a késztetésen, hogy rágörcsöljek dolgokra, de hogy mi lesz pár hét, hónap múlva… valószínű előveszem a könyvet, és beleolvasok :D

 Említette az író azt is, hogy csináltak ilyen B…a meg kurzusokat. Próbáltam elképzelni, de tényleg és röhögés lett a vége. Mindig is azt hittem, hogy én nagyon nyitott ember vagyok, és azért általában elmondom, ha bajom van, de nem tudok elképzelni egy olyan kurzust, aminek a témája az, hogy b…a meg. oké elsőre valami orgiát képzeltem el, de ezt elvetettem :D.  Pedig írt még példákat is,…rájöttem, hogy annyira nem vagyok nyitott, hogy egy ilyen kurzuson jól érezzem magamat. Persze biztos hasznos, hogy megtanulsz ellazulni, de nekem nem hiszem, hogy menne a dolog. Ennek ellenére elhiszem, hogy vannak emberek akiknek ez jó. Pl. az írónak biztosan, mert megszedi magát belőle, miközben igazándiból semmi olyat nem mond el, amit amúgy nem tudna az ember. Főleg, ha nem újdonságok neki az önsegítő könyvek.

 Sokszor volt olyan érzésem, hogy ha a B…a meg-et nem számoljuk, tehát kivesszük a könyvből, akkor semmi újdonságot nem találunk. Zen, taoista és egyéb spirituális igazságok vannak megfogalmazva, példákkal illusztrálva. Annyi az egész, hogy fogta a már ismert tanokat, és kicsit lebutította őket, hogy az átlagember is felfogja őket. Sokan pont azért nem tudnak azonosulni a zennel, mert bonyolult a megfogalmazása, vagy, mert „túl keleti”. John C. Parkin annyit tett, hogy a nyugatiak számára is befogadhatóvá tette a világban fellelhető okos tanokat. Jó dolog, csak az a sok káromkodás ne lenne :P

Belbecs: 4/5

Tudom, sokszor van benne a b…a meg, és hát ez a címe, tehát nem tudom miért is zavart. Feltehetően amúgy azért zavart, mert nem írják ki, hanem kipontozzák, és mindig helyettesítenem kellett, a könyv vége felé, azért már ráállt az agyam, hogy lássa azt is, ami nincs odaírva. Ha egy mondatban elemezni akarom a könyvet, akkor a „Spirituális tanok le nyugatiasítása!” , mert minden volt benne, de tényleg minden, tao, zen, new age stb.

Külcsín: 4/5

Nem tudom, milyen borítót tudnék elképzelni egy ilyen című könyvhöz, de valahogy nem éreztem a könyv és a borító közötti egyensúlyt. Elgépelés és hasonlót nem láttam. Tartósnak tűnik, első olvasás után, még nem akart szétesni (hozzáteszem, hogy vigyázok a könyvekre :D).

Kiadó: Bioenergetic

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 248

ISBN: 9789632912349

Fordította: Szarvas Réka

Ár: 2.300 Ft

Kiadói ár: 1725 Ft(-25%)

Fülszöveg:

Isteneket keresünk, és elmulasztjuk az élet csodáját.

Maga alá temet a múltunk, aggaszt a jövőnk, és közben lemaradunk a jelenünkről.

Nekünk, embereknek olykor megfordul a fejünkben, hogy az életünk tökéletesen értéktelen, és azon töprengünk, mi értelme ennek az egésznek. Keressük azokat a dolgokat, amelyek fontosak lehetnek a számunkra, kötődni kezdünk hozzájuk, és aztán az élet elveszi őket tőlünk. Ez pedig nagyon tud fájni. Aztán újra azon töprengünk, mi értelme ennek az egésznek. Aztán újabb dolgokat keresünk, amelyek számíthatnak, aztán kötődni kezdünk ezekhez is, de az élet őket is elveszi tőlünk. És ez is piszkosul fáj. De azért keresünk tovább.

Ezzel csak az a gond, hogy legtöbbször olyan dolgok miatt aggódunk, amelyek ha képesek lennénk három lépés távolságból megfigyelni őket, rájönnénk, hogy egyáltalán nem is fontosak. És annyi időt és energiát áldozunk arra, hogy ezeken pörögjünk, hogy egyszerűen nem marad időnk és energiánk a tényleg fontos dolgokra.

Azon görcsölünk, hogy elkésünk-e egy megbeszélésről, de a gyerekünkért nem megyünk el az iskolába. A zsebünkben lévő aprón problémázunk, de nem vesszük észre, hogy az utcán élő embertársaink mennyi mindenben szenvednek hiányt. Isteneket keresünk, és elmulasztjuk az élet csodáját. Maga alá temet a múltunk, aggaszt a jövőnk, és közben lemaradunk a jelenünkről.

Ezért néha muszáj kimondanunk, hogy b…a meg! Mindenre, aminek igazából semmi jelentősége. Így a feszültség, a stressz és a kötöttség helyébe az elengedés és a szabadság lép. És végre odafigyelhetünk mindazokra a dolgokra, amelyek tényleg számítanak.

Ez a B…a meg-terápia alapja.

A könyv nemzetközi bestseller, eddig 22 nyelven jelent meg és 500.000 eladott példánynál tart.

Adventi naptáram 3. Ablaka:
A feladat egyszerű, kérek mindenkit, hogy amikor ideges mondja ki, hogy b...a meg! (vicceltem :P)

A harmadik ablakhoz kérem, mindenki írja meg, mi az ami a karácsonyban stresszeli? És miért? Amúgy ez igen egyszerű, és van egy olyan érzésem, hogy mindenkinek van olyan momentuma a karácsonynak, amit úgy kihagyna. Ha mégsem volna ilyen, akkor mondja el, hogy csinálja, hogy semmin sem idegeskedik ilyenkor ;)