Ugrás a fő tartalomra

J. R. R. Tolkien: A hobbit ( A babó)


Nézzük csak, már egy éve nálam volt a könyv. Még a testvéremtől kértem kölcsön, mondván, hogy „mindjárt olvasni fogom, mert várólista csökkentős, mert most éppen ilyen kedvem van stb.”… aztán eltelt majdnem egy év, mire ténylegesen a kezembe fogtam, és nekiálltam elolvasni.
 Láttam az első filmet, még a moziban. Szerettem is, mert szép volt, és úgy a történettel sem volt gond, azt leszámítva, hogy igazándiból nem történt a filmben semmi sem, azon kívül, hogy a törpök megérkeztek, ettek és énekeltek, tovább mentek. Ment velük Bilbó, ettek és énekeltek… és mentek, néha harcoltak, de főleg csak énekeltek és ettek… úgyhogy megvolt a kezdő lökésem a könyvvel, miszerint ne menjen el a kedvem, ha az első 120 oldalban az evésen, menésen és éneklésen kívül nem történik semmi (elvétve pár csatával). Nem kellett volna tartanom tőle, mert nem untam. Jó… a dalokat untam, mert eleve nem szeretem az ilyesmit. A második filmbe egyelőre csak bele-bele néztem, így a pókok nem voltak meglepőek, és a film végét is pontosan be tudtam határolni a könyvben. Csak azt nem értettem, hogy akkor most mi lesz. Ugyebár a filmek elfogytak, és függő véggel volt vége a másodiknak, és a sárkány éppen…
 Jó volt tovább olvasni, mint amit már láttam. Még mindig tartom, mondjuk azt, hogy ebből a könyvből vétek és hülyeség három, háromórás filmet csinálni. Már csak azért is, mert át kell a felét írni, hogy valami történjen is benne, bele kell dobni új szereplőket, új klisé szálakat, és love story-t, hogy eladható legyen, de közben megtartani a könyv eredeti vonulatát is. A könyvben nincs Legolas, sem tünde csaj… csak úgy mondom, hogy a fél második film, nincs is a könyvben! Ez viszont dühítő és negatív pont a filmnek.

 Jobban szerettem a Gyűrűk urát, ott mondjuk indokoltnak tartottam a három filmet, három vaskos kötegből… itt egy háromszáz oldalas könyvből ugyanezt…pénz, fúúúj, pénz….
 De térjünk vissza a Hobbitra, és ott is a könyvre. Szerettem, és tisztára Gyűrűk ura hangulatom lett. Örültem, hogy visszatértem Középföldére, örültem, hogy újra eljutottam Völgyzugolyba, és újra olvashattam Elrondról (én őt akkor is kedvelem, bárki bármit mond). Gandalf semmit sem fog változni, már itt is olyan volt, mint a megismert történetekben. Néha eltűnik, és persze a „véletlennek” hála mindig pont jókor feltűnik. Bilbó egy kicsit pánikolós, sokat nosztalgiázó hobbitból, igazi harcossá avanzsál, neki legalább hasznára volt az egész küldetés. A törpök, nos ők olyan törpösek :P
 Kedvenc szereplőm… Bilbó, nehéz nem oda lenni érte, még a hibái ellenére is. Amit viszont utáltam, az a mesélő. A narrátor néha kicsit előre ugrott és lelőtte a poénokat, ebből adódóan, ha nem sejtettem volna a könyv végét, akkor is már a könyv felénél tudtam volna, hogy mivel fog végződni, és már csak a hogyan lett volna kérdés. De persze, aki olvasta, látta a Gyűrűk Urát az tudja, hogy Bilbó életben marad stb.
 A sárkány a könyvben menőbb és jobb volt, a filmben olyan… hát olyan semmilyen. Én sokkal szebbnek és sokkal díszesebbnek képzeltem, mert a könyv szerint teli van aggatva mindenféle ékkővel a pikkelyei között stb. a filmben ezt nem igazán láttam. Amúgy a sárkány story vége nevetséges volt. Mármint persze nekem, és nem annak, aki átélte. Túl egyszerűnek tűnt az egész. Azt hittem valami nagyobb volumenű dolog lesz, és erre nem… váááá!
Elképzelésem szerint a harmadik film, csata-csata-csata-csata-halál-csata-hazatérés témakörében fog mozogni. Legalábbis így a könyv elolvasása után így érzem… tekintve, hogy a könyv utolsó ötöde csatáról szól, meg hazatérésről :D

 Belbecs: 5/5
Tolkien nagy mesélő és szeretem azt a világot, amit ő megteremtett. Szeretem a tündéket, szeretem az embereket, törpöket és hobbitokat. Szeretem azt a fura hangulatot, ami mindig elkap, amikor Középföldéről olvasok. Újra kellene olvasnom a Gyűrűk Urát!


Külcsín: 4/5
Tetszik a fekete borítós kiadás, amúgy szerintem menő a filmes borítós is. Amit utálok: Az elején is volt rúnával írva dolog, meg a bevezetőben is, és azt feltételezik, hogy értem mi van oda írva… miért nem lehetett alá írni magyarul, hogy mondjuk a hülyébbek (én) is értsék. Persze körülírták meg minden… de akkor is. (a filmben meg azt utálom, hogy a tünde szöveget angolul feliratozzák, és nem tudok nyelvet váltani, úgyhogy kb. minden második szót értek belőle -.-)

(és a word azt akarja, hogy törpét írjak a törpök helyett… csak azért sem)



Megjegyzések

Chiara üzenete…
Kedvet kaptam... :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é