Alapjában véve, nem
szeretem a sorozatokat.
-Mert félek, hogy a jó kezdés után elrontják az egész
történetet.
-Mert egy pocsék kezdés után, ha jó is a folytatás már nincs
kedvem elolvasni.
-Mert igenis miért nem lehet egy könyvben leírni mindent?
Igazándiból a trilógiák még nem annyira rosszak, mert mégsem
végtelenítve olvasod, tehát tudod, hogy három rész és pont, nincs tovább. A Nem
vagyok sorozatgyilkos eleve egy erős kezdéssel indult, aztán tartotta a
színvonalat a második résznél, és a harmadik résznél csúcsosodott ki. Ha választanom
kell kedvenc részt, akkor a harmadik az.
Még áprilisban
beszéltem a kiadóval, hogy kérnék, kaptam is, csak a posta úgy döntött, hogy
nem adja nekem. (igen, éljen a posta!) Akkor újra írtam, és pénteken már ide is
ért, és szombaton befaltam a felét, vasárnap a másik felét. És most egyszerűen
csak ülök, és ismétlem, hogy „elfogyott”.
Vannak sorozatok,
amiket folytatni kellene, bár azt hiszem nem véletlen, hogy ez lett a vége és
nem ír többet legalábbis egyelőre nem ír többet. Egy olyan zárást
sikerült összehoznia, ami elég megdöbbentő és sokkoló és ott marad neked a kérdőjel,
hogy:
Miért az halt meg aki? (bár ez elég tiszta lett a végére, de
akkor is haragszom)
Mi lesz ezután?
Mi lesz Johnnal?
Mi lesz a démonokkal?
Mi lesz a világgal, a sorozatgyilkosokkal, az ártatlan
emberekkel?
És folytathatnánk a
sort, ezer kérdés nyitva marad, és nincs egy oldalas írás sem, hogy „és húsz év
múlva” stb. Mondjuk, ha egy oldalban letudta volna azt, hogy mi fog történni
John életében, akkor azt hiszem minden olvasója nagyon utálta volna. Túl sok
dolgot lehet elképzelni, túl sok dologról szólhat még John élete.
De hogy egy kicsit
az utolsó kötetről is írjak. Van két gyilkosunk, egy démonunk, rengeteg
halottunk. John végre talál valakit, akinek szóban elmondhatja az elmebeteg,
mégis zseniális elképzeléseit és elmondhatja, hogy mit gondol a
sorozatgyilkosokról, hogy szerinte hogy lehetne elkapni stb. rengetegszer,
járnak tévúton, mégis John azért mégis jobban átlát mindent. A sok eddig elég
sűrűn jelentkező dühkitörései szinte elmúlnak (csak szinte), feltehetően sokat
segít neki az, hogy nem kell magában tartania, mert talált egy partnert, aki
nem nézi őrültnek (csak furának), és akivel mindent megoszthat.
A Takarító becserkészése valami zseniális volt. Nagyon profi
munka. A démonnal már kevésbé volt könnyű dolga. Mert az emberek kellően hülyék
és elvakultak, hogy azt higgyék, hogy tényleg minden úgy van, ahogy mondják és
így besétálnak a csapdába. Senki már kevésbé volt ennyire kedves, bár azért egy
halál után, egy fontos halál után John pontosan tudta hol van… csak nem olyan
egyszerű feldolgozni, hogy ahhoz hogy
megöld a démont, meg kell azt is ölnöd aki. Itt már nagyon sajnáltam John. Nos,
többet nem írok a történetről, és neveket sem írtam direkt, mert úgy túl
egyszerű lenne és túl spoileres. Így is lehet, ha elolvasod ezt a blog bejegyzést
és elkezded olvasni a könyvet, akkor pár dologra hamarabb, rájössz mint, ahogy
én rájöttem. Bár pl. az, hogy a démon hogy öl, az elég hamar kiderült számomra
is, hamarabb volt tiszta nekem, mint Johnnak :)
Sajnálom, hogy vége
lett a sorozatnak, mert imádtam. Pedig valójában félek a thrillerektől… elméletileg.
Bár lehet, hogy könyvben annyira nem. Este azért elgondolkodtam fél tízkor,
hogy normális vagyok-e, hogy úgy konkrétan lefekvés előtt olvasok démonvadászást,
halált és hasonló dolgokat, és aztán majd biztos sikítva ébredek. De hála a jó
égnek nem riadtam fel. Pedig még vihar is volt, villámlás meg minden.
Erős befejezés…. és ezer kérdés.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Egyszerűen gyönyörű a borító. Szerintem a legjobban sikerült
magyar borító a sorozatban, és még szebb, is mint a külföldi borítók. Ami nagy
szó, mert általában azok jobban szoktak tetszeni nekem. Minden esetre a külső
és belső kinézettel is minden rendben volt.
A könyvért köszönet a Fumax Kiadónak!
Fülszöveg:
Ha még egyszer így nevezel – nevetett fel -,akkor olyan
gyorsan keresek másik kísérőt az évnyitó bálra, hogy csak pislogsz. Öt srácot dobtam
miattad. Emlékezz erre! Ötöt!
– Ötöt – ismételtem. De miért pont azt választottad, aki
arról álmodozik, hogy megöl?
Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John
Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe.
A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató
szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által
felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg
úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával.
John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a
gyilkosok gyilkosának szerepét ám rá kell döbbennie, hogy egy
természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér
játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe.
A Nem akarlak megölni cselekménye gyanakvással,
ámokfutással, és holttestekkel telve száguld a mellbevágó végkifejlet felé.
Cím: Nem akarlak megölni
Eredeti cím: I don’t want to kill you
Írta: Dan Wells
Fordította:Szebegyinszki Szilvia
Műfaj: misztikus thriller
Terjdedelem: 310 oldal
Ár: 2.995ft
ISBN 978-963-9861-65-7
Megjegyzések