Ugrás a fő tartalomra

Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz

Fülszöveg: Az Engelsfors trilógia második kötete Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.

Köszönet a könyvért a Geopen Kiadónak!

 Nem is olyan régen elutaztam Angliába, gondolván, hogy lesz is időm majd olvasni elvittem ezt  a könyvet magammal. Meg még két másikat. Olvasni Ott nem volt túlzottan időm, viszont a repülőn sikerült a könyv egyharmadáig eljutnom, visszafelé meg a feléig, így a második fele maradt itthonra. A rekkenő hőségben minden nehezebben megy, és ez nálam sajnos az olvasásra is vonatkozik. Amikor az embernek gondolkodni kellene, vagy legalább felfogni mit olvas akkor ez a hőmérséklet nem a legmegfelelőbb. Teljesen át tudtam érezni a lányok helyzetét, amikor azt mondták rekkenő hőség van, és alig élnek a melegtől. Persze Nekik hamarabb lett enyhülés!


És akkor egy kicsit a könyvről. Az első részt is szerettem, de az lassú volt, legalábbis nekem. A második rész már sokkalta pergősebbre sikerült, vagy én szoktam volna hozzá a stílushoz? Minden esetre jó volt olvasni, amikor a könyvben végre ősz és tél lett, mindig elképzeltem, hogy de jó is nekik, ott a hűsben.
 A kiválasztottaknak nagyobb gondjuk van, mint volt az előző kötetben. Egy ellenséget ugyebár likvidáltak az első részben, de az apokalipszis ennek ellenére egyre gyorsabban közeledik és akkor még a Tanács is a nyakukra jár, hogy felelősségre vonják Anna-Karint a tavaly évi visszaéléssekkel kapcsolatban. Viktor, a tanács egyik „tagja” (ha elolvasod a könyvet majd érted az idézőjelet :D), a legjobb hazugságvizsgáló, és emellett egy 19 éves fiatal srác, aki világmegváltó terveket sző. Alexander, Adriana bátyja, és az egyik legszívtelenebb ügyész(kivizsgáló), akit csak ismerek. Ennyire azért nem kéne vakon imádnia az ő kis Tanácsát. Persze sok dolog kiderül, köztük az is, hogy azért érez ő… csak kimutatni nem tudja túlzottan.
 Tehát egyik oldalról ott vannak a démonok, akik mellékesen csak békét és nyugalmat akarnak, csakhogy az ember nem mindig jó. Hát akkor likvidál minden embert és akkor béke és nyugalom lesz. Ez volna tehát az apokalipszis, ami közeledik. Újabb démon áldással rendelkező ember bukkan fel. A könyv végéig az az egyik legnagyobb kérdés, hogy ki lehet az. A PE minden tagja gyanús, főleg a vezető személyek. Sok esélyes van erre a posztra ugyanis mindenki gyanúsan viselkedik. Közben hullnak az emberek sorban, adott séma alapján.
 A másik oldalról ott a per, amit meg kéne nyerni, bár nem is sejtik ez mennyire reménytelen. De a Védelmezők segítenek. Megjegyezném azért ennél sokkalta jobb védelmező stratégiát is eltudnék képzelni. Nem mindegy ugyanis, hogy elmondod, mit csináljanak, vagy elmondod és azt is ennek mi lesz a következménye. Azért Minooék elég bátrak, hogy csak úgy belevágnak egy rituáléba, hasra ütés szerűen, hogy azt mondták ez segít nekik…jah de azt nem tudják mivel, és hogyan. Bátrak…
 A kiválasztottak szép lassan egymásra találnak. A kötelék erősebb lesz, az erejük is nagyrészt irányíthatóvá válik. Ida az aki a legnagyobb jellemfejlődésen megy keresztül. Az arrogáns, bunkó „nem érdekel mi van a világgal, csak azzal, hogy az ÉN világommal mi van” mentalítást szép lassan elhagyja, rájön arra, hogy mint Kiválasztott mi a feladata, és hogy együtt tényleg legyőzhetik a démonokat. És nem mellékesen menő elektromos áramot is képes irányítani :D
 Amit sajnáltam, hogy a PE belsejébe nem nagyon láttunk be. Persze a végén amikor a GONOSZ küldötte elmagyarázza, levezeti a történteket, hogy mit miért csináltak, és mi jön akkor rájövünk sok dologra, de azért engem érdekelt volna közben is, mégis mi járt az Irányító fejében, hogy nem jutott eszébe az, hogy emberek gyilkolása, talán nem a legmegfelelőbb tett, a Jó ügy érdekében. És abba sem gondolt bele, hogy Elias azért nem kívánna ilyet sosem, no és persze nem mellékesen, a holtak nem szoktak feltámadni (jó esetben).
Belbecs: 5/5


Azt kell mondanom, hogy a borító elég beteg. Ennek ellenére szép. Nekem legalábbis tetszett. Remélem, hogy marad ez a séma, tehát átvesszük az eredetit. Megjegyezném, vagy nehezen keresek a googlén, vagy tényleg nem igazán van fenn borító az eredeti ELD című könyvhöz. Az angol verzióból találtam párat, az egyik amit átvettek egy az egyben, a másik meg az előző rész posztjához készült Körhöz illős. Nekem végtére is az is tetszik.
 Kemény táblás, kellemes kézbe venni, bár nagyon vaskos, és ebből adódóan nem túlzottan utazóbarát könyv. Az egynegyed bőröndöm körülbelül a könyvből állt :D
Külcsín: 5/5


Várom-e a folytatást? Mindenképpen, mert érdekel, hogy a megmaradt 4 Kiválasztott képes-e megállítani az apokalipszist. Hogy Viktor végül is mit is akar pontosan? Adriana, vajon valaha az lesz-e aki volt, a tárgyalás előtt? Eljön-e az apokalipszis? És persze mit akar pontosan Matilda, és hol van most Nicolaus? És még van vagy ezer kérdésem :D

A befejező kötet: Kulcs

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é