Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Fülszöveg:

 Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…

 Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

 Jodi Picoult, nálam mindig is a Nagy írók közé tartozott. Nem azért, mert olyat ír, hogy azt képtelenség letenni, hanem azért mert olyan Témáról ír, ami érdekes, és mindezt még olyan fogalmazásban is teszi, hogy fenntartja végig az érdeklődést, és persze ott a könyv vége, amikor az embert arcon üti, hogy „Hékás figyeltél!” Olvastam én már tőle jót is, rosszat is, de olyat, nem ami nem szélsőséges érzelmeket vált ki belőlem.

 Az első könyv, amit tőle olvastam, azt még blogindítás előtt volt, a Nővérem húga, amivel be is írta magát a kedvenc íróim névsorába. Meghatározó élmény volt, megható és ott is éreztem ezt a „hű hát”. Utána jött a Gyere haza, ami szintén érdekelt témailag is, és nem volt csalódás. És végül a kezembe akadt az Elrabolt az apám című műve, ami viszont, Picoult-hoz képest egy mélyrepülés volt (számomra). Ezek után bátran, és bizakodva kértem az Egyszerű igazságot, mint legújabb magyar fordítású könyve. Nem csalódtam, és megmondom miért is nem.

 A feszültséget a történet végéig fenntartja az író, és nem könnyíti meg az olvasó helyzetét egy cseppet sem, egészen a végéig folyamatosan változnak a nézőpontok, változik az, hogy éppen kire, miért, vagy éppen mire gyanakodunk a csecsemőgyilkossággal, vagy éppen a spontán gyermekhalállal kapcsolatban. Folyamatosan ismerjük meg Katie-t aki visszaemlékszik arra, hogyan járt el a testvéréhez, ott hogyan ismerkedet meg Adammel, és hogy mégis hogy lesz egy baba. Bevallom, idegesített, hogy olyan csökönyösen tagadja a baba létezését a végsőkig, addig, míg már muszáj belátnia, hogy tényleg volt baba. Idegesített, mert nehéz elhinni, hogy egy ember képes olyan szinten manipulálni saját magát, hogy már elhiszi a hazugságot. Elhiszi, hogy nem is volt terhes, még akkor is amikor ott a kézzel fogható bizonyíték.

 Tetszett, hogy bepillantást kapunk az, amis életvitelbe, a szabályaikba, hogy hogyan kezelik a problémáikat. Egy nagyon csökönyös apa mellett, aki jobban betartja az, amis előírásokat, mint a pap, nem könnyű egy házasságon kívüli gyereket elfogadni. Bár szerintem, lenyelte volna a békát, mégiscsak az unokája, még ha az apa nem is amis. Tetszett, hogy az ügyvédnőnek be kellett költöznie a tanyára és segítenie mindenben. Amit mondjuk nem értek, hogy miért kell majdnem az összes Picoult könyvben lenni egy mellékszálnak, és boldog egymásra találásra, egy húsz évvel ezelőtti kapcsolatból? Mert, a Nővérem húgánál is emlékszem, hogy az ügyvéd, PONT teljesen véletlen összetalálkozott a régi szerelmével, és itt is, hát nem csodás? Tehát ez a pozitív mellékszál nekem néha nagyon fura, annak ellenére, hogy persze szeretem ezt a részét is olvasni csak nincs sok köze a történethez (bár szerves része).

 A történet vége, meg szintén „hű ha” hatású, mert erre nem gondoltam, és minden teljesen másra utalt. Azért nem volt semmi!

 A könyvből készült film is, azonos címmel. Bár még nem néztem meg, de remélem, hogy nem követték el ugyanazt a hibát mint a Nővérem húgánál, amikor relatíve átírták a történetet, és így aki olvasta a könyvet az nem igazán élvezte a filmet. Belenéztem a filmbe most, hát, egyik szereplőt sem úgy képzeltem el, ahogy ott ábrázolják őket :)

Belbecs: 5/5

Akkor egy kicsit a kiadásról. Hiányzott belőle az ami a régiekben teljesen jó megszokás volt. Ott a nézőpontváltás jobban el volt különítve mint itt, elejével ebből adódóan nehezebb volt olvasni, mert vártam, hogy Új emberke, új nézőpontja jön. A visszaemlékezéseket dőlt betűvel szedték, ez valamennyire megkönnyítette a dolgot, de a „beszélő” kiléte néha nehezen volt követhető. Ez mondjuk nem a kiadó hibája, feltételezem így lett megírva. Elgépelések tekintetében, nem az a "tömkelegével" típusú, de volt amikor egymás után több szó félre lett gépelve. De az össz olvasási élményt nem zavarta annyira.

 A borító nagyon jó lett, szerintem a kiadó kifejezetten jó borítókat talál ki(tervez, vesz át), a Picoult könyveknek. Eddig mondjuk csak az Elrabolt az apámnál volt az az érzésem, hogy ízlésficamos :D

Külcsín: 4/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2013

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Fordította: Bihari György

Oldalszám: 482

ISBN: 9789632932491

Eredeti megjelenési év: 2000

Eredeti cím: Plain Truth
Teljes ár: 3.490Ft

Előkészületben: Jodi Picoult: Vezeklés
Várható megjelenés: 2013. 10. 25.