Ugrás a fő tartalomra

Jane Johnson - A szultán asszonya

Fülszöveg:

 A 17. század végén járunk. Az angol Alys a vőlegényéhez utazik, mikor hajóját kalózok támadják meg, s a szép szüzet eladják a marokkói szultán háremébe.
 Az udvarban Núsz-Núsz, a szultán írnoka hatalmi harcok áldozata lesz, s Alyhez hasonlóan rá is szörnyű sors vár. Szorult helyzetében a fekete szudáni fiú és a fehér angol lány egymásba szeret. Ám mielőtt megszöknek, túlélik a hárembeli intrikákat, a mérgezési kísérleteket, a pestist és egy dühöngő szultánt, aki a nőket csak szexuális játékszernek tekinti.
 De vajon milyen élet vár rájuk a fehér Európában?



A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!


Külcsín és belbecs, avagy a könyv kívül belül:

A fülszöveg elolvasása után sokkalta többet vártam a könyvtől. Pergő történetet, intrikát, menekülést és ármányt. Mindezt a könyv elejétől kezdődően. Ami sajnos nem igaz a könyvre. Ugyanis Alys a könyv feléig szinte fel sem tűnik, amikor feltűnik is, még olyan szerencsétlen "vénlány" akit elraboltak, és most háremhölgyként kell viselkednie, amint áttér, ha nem tér át akkor meghal. Núsz-Núsz más, őt már az elején megismerjük a könyvnek, és tény, hogy van intrika és hasonlók amit a fülszöveg ígér, de úgy a háttérben, mint Núsz-Núsz mesélése és nem mint a főhősöket fenyegető rémség. Bár tény hogy szegény Núsz-Núsz bevonzotta a bajt, de azért ez még mindig inkább szerencsétlen véletlen, mintsem személye elleni támadás.
 Szerelem... van benne, körülbelül két oldalnyi, valódi "én szeretlek, te szeretsz" a könyv nagy részében viszont Núsz-Núsz elég plátóian szerelmes, Alys meg hol őrült, hol meg csak van! Szegény lány amúgy  a könyvben nem igazán szerepel. Sokat nem is tudunk meg róla, csak annyit, hogy Angol, de Hollandiából jött, hogy valaki nagynak a nem törvényes lánya (nem írom le kinek...de mondjuk ezt a csavart akár ki is lehetett volna hagyni), és hogy rajong a fiáért. Annyira, hogy amikor elveszíteni látszik, megőrül. Nem teljesen értettem, hogy miért is nem őrült meg ténylegesen, ugyanis Kétszer is elvesztette, és mindig elvesztette a józan eszét. De persze amikor megjelenik a könyv vége előtt úgy négy oldallal Núsz-Núsz és elmondja az igazságot, egy teljesen normális nőt talál ott, aki még mosolyog is, és úgy tesz mintha semmi sem történt volna!
 
A fülszöveg utolsó kérdése pedig:

" De vajon milyen élet vár rájuk a fehér Európában?"
 
 Nos erre nem kapunk választ mi sem, mert az írónő megunta az írást, és a végét eléggé összecsapta. Amolyan, "eljuttattam őket Angliába, bár ez is sokáig tartott. Úgy döntöttem, elég ha leírom kiből mi lesz, és boldogan élnek míg meg nem halnak, mert a Happy End kell."... Tehát valójában találjuk ki mi a vége.
Én azt vártam, hogy már a közepénél elmenekülnek, hogy üldözik őket, hogy meg akarják őket ölni, és izgalmasan bujdokolnak vagy valami...ehelyett? Csoda, hogy  a könyv végén legalább már mindenki Angliába van!

Történet: 3/5
 

A borító viszont szép! Elgépelés is aránylag kevés volt benne, bár néha egymás után elég sok.
De kivitelezésre tényleg semmi gond nincs  a könyvvel, olyan kellemes, vonzza a tekintetet és azaz érzésed,hogy ezt el akarod olvasni. Ha  a fülszöveg, a cím és az alcím illene a könyvhöz akkor azért jobb lett volna. Így lesz aki csalódik majd a könyvben, mert nem indul könnyen, és bár a vége felé tényleg izgalmas és tényleg van benne üldözés is, de ez korántsem akkora és olyan, mint várható lett volna.

Külcsín: 4/5

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é