Ugrás a fő tartalomra

Sir Arthur Conan Doyle - A dilettáns detektív

Fülszöveg: Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) a klasszikus krimi megteremtője. Eredetileg orvosnak indult, de hamar feladta a praxist az írás kedvéért. Először nagyszabású történelmi regényekkel jelentkezett, majd 1887-ben (tulajdonképpen pénzkereset céljából) megírta élete első detektívregényét, az A Study in Scarlet című krimit. Ebben a könyvben lép először színre a jellegzetesen angol detektív, a zseniális Sherlock Holmes és segítőtársa, a kissé ügyefogyott Watson doktor, akik a későbbi detektívregények alapfigurái is lesznek. Jellemző, hogy a szerző, akit 1902-ben a búr háborúról írt könyvéért lovaggá ütöttek, olyannyira nem szerette hősét, hogy egyik novellájában „megölte” Sherlock Holmest, az olvasók és a kiadó követelésére azonban „feltámasztotta”. Így összesen 60 Holmes-novellát és két regényt is írt. A regények: The Hound of the Baskervilles (A sátán kutyája) és a The Signs of Four (A dilettáns detektív). Az utóbbi több mint 70 év után most jelenik meg újra magyarul.

Külcsín és belbecs:

Első Sherlock Holmesos könyvem. Ami teljesen véletlen került hozzám. Ugyanis a hétvégén, ahol voltam, ott kinn volt az asztalon, szabad hasznosításra. Mert, hogy kiderült, hogy egy másik címen már megvan nekik és kettő nem kell belőle. Így ismerkedtem meg Holmessal. Mert, ha már elfogadtam, hogy elhozom, akkor már a vonaton neki is kezdtem, és majdnem a felét el is olvastam.
 Nem szoktam ilyesmiket olvasni, mármint krimit sem igazán, úgyhogy teljesen új volt az élmény. (vagy szoktam olvasni, csak nem tudom, hogy az krimi). Tehát új volt, ez a detektíves okfejtős dolog, de tetszett. Tehát feltehetően majd folytatom Doyle írásainak megismerését, mert nem rossz ez.
 Manapság amúgy is eléggé felkapott Sherlock Holmes :) A csapból is ő folyik, mármint a modern feldolgozásai. Amennyit le tudtam ebből az egy könyvből szűrni, hogy kellően elvetemült a férfi, és isteni megérzései és elborult elméletei vannak. Imádom a fejtegetős könyveket, ahol szép lassan látjuk mi is egészében a történetet. Itt nagyon tettszett, hogy a végén, a történet egyik hőse (a gonosz) szépen elmeséli, hogy került oda, hogy min ment keresztül, miket élt át, és mi vezetett ahhoz, hogy most ott van. Watson kevésbé tűnt nekem okosnak, néha teljesen tanácstalanul állt a dolgok előtt, és néha jött a "húha, ez sosem jutott volna eszembe" féle megnyilvánulása. Igazándiból ő csak mesélőként volt itt jelen, mindig a nőn járt az esze :P

 Ami nagyon fura volt számomra, hogy hogyan lehet kiadni ugyanazt a művet több címen is. Mi vezeti a kiadókat arra, hogy  megváltoztassák a könyv címét, holott a tartalom nem változik? Ez valahol az olvasó becsapása. Mert, ha mondjuk az író összes könyvét meg akarom venni, akkor megveszem mindegyik verziót, mert nem tudom, hogy a Négyek jele, Az Agra kincse és a Dilettáns detektív ugyanaz. Eh, és hány ilyen könyv van!





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é