Ugrás a fő tartalomra

Lauren Beukes - Moxyland

 
Fülszöveg:

Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Külcsín és belbecs:

Először is köszönet az Ad Astra Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet, és ilyen gyorsan, kár hogy ilyen rövid volt :(

 Külcsín, mert ez az egyszerűbb mindig. Kifejezetten csinos borítót kapott a magyar kiadás, olyan Ad Astrás. A hangulatot is képes volt megteremteni, és kellőképpen felhívja  a figyelmet a könyvre és beleillik az Ad Astrás polcom sorában. Amúgy kifejezetten csinosak a könyvek egymás mellett.
 Ez a Moxyland-es borító, már kevésbé tetszik, bár eldöntöttem, hogy nekem kell egy ilyen plüss(?), mert bár ritka ronda, de ez már az a szint, hogy azt mondod rá, hogy szép. Mindenesetre örülök, hogy nem virít a magyar borítón is egy ekkora sárga figura, bár a miénken is el van több Moxy is rejtve. Tetszett a könyv végén, a forma, hogy kivághatjuk, meg fénymásoljuk le, és akkor ragasszuk bármerre. Ötletes, bár könyvtári könyvnél félteném, hogy valaki szót fogad, és ollót ragad!

Belbecs:

A világ amiben játszódik, megint csak egy olyan hely, ahol nem szeretnék élni. Volt pár, nagyon vonzó jellemzője, de a végére teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy nem szeretnék egy ilyen világba élni. Ugyanis engem is idegesítene, hogy semerre sem tudok úgy menni, hogy ne lássanak (az utcán), hogy a rendőr csupán mert azt hiszi, hogy törvényt sértettem, kisüthet majd 200 volttal, és lekapcsolhat. Lekapcsolás a hálózatról, tehát nem tudsz semmit csinálni. És ez borzalmas, nem tudsz ennivalót venni, használni a tömegközlekedést, mert mindenhez kell a telefon és az, hogy kapcsolatba legyél. Én meg eleve nagyon utálom a mobiltelefont, úgyhogy nagyon nem tudnék mit kezdeni magammal.
 Ijesztő volt, hogy az írónő a könyv végén leírta, hogy mennyi mindenhez nem kell már sokat várnunk, hogy a mai világban is már vannak rá kezdeményezések, pl. Cég finanszírozott iskolák, amik kitanítják a jövő dolgozóit maguknak, vagy a mobil sokkolás. Amin már sokan törték a fejüket, hogy milyen jó lenne, hát nem! Nem lenne jó.
 A legdurvább jelenet nekem a könyvben az volt, amikor a tüntetőket nem tudták sokkolással és gázzal hatástalanítani, és mint megoldás megfertőzték halálos vírussal őket, meg azt a pár száz szerencsétlen embert aki éppenséggel ott volt. Azért ez már milyen! Egyrészt, hogy ártatlan emberek is belekevertek, másrészt, komolyan megoldás, bármire is, hogy megfertőződ őket, majd elvárod, hogy menjenek be a kórházba, ott majd Te mint a kormány, rendőrség kiszűröd, hogy mégis ki volt terrorista. Micsoda kényelmi megoldás...Mert, hát vagy odajön szépen a terrorista is, vagy nem megy oda és meghal, mindegyik eshetőséggel nyertél, mert megszűnt a veszély. Hát...marha jó mondhatom. Pff, nagyon felhúzott -.-"

Szereplők:
Kicsit lassan voltam csak képes helyre rakni, hogy ki kicsoda. Pedig komolyan még csak nem is hasonlók a nevek. Az megint más kérdés, hogy volt, hogy filóztam rajta, hogy ez most vajon fiú-e vagy lány! Pedig egyértelmű volt, csak a nevekből nem jöttem rá. Négy szálon fut az esemény, amik néha egybe futnak, néha párhuzamosan haladnak egymással. A könyv végén meg egy szép nagy kérdőjelet hagytak, mert nem tudom eldönteni, hogy mi is történt azokkal, akiknél nyitva hagyta a dolgot.

Kendra: Szellemlány, így is mondhatnánk, eladta a testét, és élő hirdetőtáblaként dolgozik relatíve. Valójában fotós, aki régi géppel és régi filmmel dolgozik, a digitális világban. Nem tudtam őt megkedvelni, egészen a végéig. Akkor már volt benne valami emberi. Kicsit naivnak éreztem, pedig sűrűn tűnt határozottnak, de még így is őrülten befolyásolható.

Tendeka: Ő volna a terroristánk, asztmás, hirtelen haragú és nagyon-nagyon át lett verve. Őt sajnáltam, bár érezhető volt a könyv közepétől, hogy mi vár rá a könyv végén. Ennek ellenére elég kegyetlen megoldás volt, és érdekelne, hogy Emmi és Ash-al most mégis mi lett. Igen érdekel, csak nem tudtam meg.


Toby: Ő annyira hülye, és tenyérbemászó. Idegesítő, és tapló. Igen, azt hiszem így lehet őt a legjobban jellemezni, de ezek mellett őrülten nagy szíve volt, amikor éppenséggel végre rájött, hogy gond van, és hogy tényleg meg fognak halni, ha nem tesznek valamit.

Lerato: Ő érdekelne, hogy végül mire jutott, életben maradt vagy meghalt. Eléggé egyesélyes volt a "választása", de nem tudom eldönteni, hogy a halált választotta volna, vagy az olyan életet, amit relatíve nem is ő irányít, és azoknak kéne dolgoznia, akik ellen harcol, még ha maga nem is igazán terrorista. Viszont egy számítástechnikai zseni :) Az egész bagázsból csak őt tudtam szeretni, na jó talán egy kicsit Toby-t is.


Összességében nagyon tetszett a könyv, ha minden jól megy, hamarosan az írónő másik könyvét is kézbe fogom venni. Meg már megvan, csak az idő kellene hozzá. (Zoo City)

Az írónő további művei:






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é