A „nem akarom” történetekből nem lehet kifogyni. Mindig van miről, kiről és kinek mesélni.
A mese a kislányról, aki nem akart felnőni szerzőjétől íme újabb tíz mese kezdő és haladó toporzékolóknak.
A könyvért köszönet a Ciceró Kiadónak. Köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsátották :)
Külcsín és belbecs:
A borító: Én kifejezetten finnyás vagyok, ami a borítókat és illusztrációkat illeti, tehát nehéz megfelelni nekem. Szerencsére manapság a kiadók is rájöttek, hogy egy jó borító pont elég ahhoz, hogy a könyvet megvegyék. Mert bárki bármit mond, azaz első amit néz az ember. És csak utána jön a fülszöveg. És csak mindezek után olvas utána a könyvnek.
A borító roppant aranyosra sikerült a kisfiúval, aki mindent félbehagyott. Mert, hogy abból a történetből került ki a fiú. Öröm kézbe venni, a kis könyvet. Első körben csak belelapoztam, megnéztem az illusztrációkat. Faltisz Alexandra neve, bevallom nekem nem volt ismerős. Pedig biztos olvastam már olyan könyvet amit ő illusztrált. A képek nagyon aranyosak, nekem főleg a Füfemomgya alakja tetszett :) Az valami zabálnivaló volt.
Tehát a könyv kivitelezése 5-ös skálán 4-est érdemel nálam.
Belbecs:
Mint könyvtáros, szeretek olvasni gyerekirodalmat, ezt a blogom is mutatja, mert teli van gyerekeknek szóló könyvekkel. És meg kell vallanom, hogy őrülten kritikus vagyok a mesekönyvekkel, méghozzá azért mert manapság mindenki azt hiszi, hogy tud írni, pláne mesekönyvet. Megjegyezném, mesekönyvet írni nem könnyű! Mert nem lehet túl bonyolult a szöveg, mert a kisgyerek nem fogja érteni, de nem lehet túl bugyuta sem a szöveg, mert az anyuka aki felolvassa a haját fogja tőle tépni! Kompromisszum kell, történet kell, és jó forma és jó nyelvezet. Tehát vallom, ne írjon mindenki, és ne írjon mindenki mesekönyvet. Hagyjuk meg annak aki ért hozzá.
Tehát mindezek miatt, féltem kézbe venni a könyvet, mert mi van, ha ez is egy az olyan könyvek közül amiknél fogtam a fejem, hogy "jesszusom, ez hogy jött". De szerencsém volt, ez nem olyan. A kiadó a honlapján jelzi, hogy 3 éves kortól , tehát ilyen szemmel néztem. Engem személy szerint néha zavart, a visszakérdezés és megerősítés, de elhiszem, hogy a kisgyerekeket ez nem zavarja :) Én már mamlasz vagyok a 26...lassan 27 évemmel :)
Mindent összevetve nem volt rossz, az illusztrációk sokat dobtak a történeteken, és mindegyiknek volt tanulsága, és mondanivalója. Úgyhogy érdemes elolvasni, egyszer mindenképpen. És igen nekem Füfemomgya a favorit teremtményem a könyvben , aki idézem "Füllentést felügyelő majom oroszlán medve gyík akármi" Egy ilyen lényt csak szeretni lehet :)
Tehát a könyv tartalma 5-ös skálán 4-est érdemel nálam.
A könyv tartalma:
Mese a kisfiúról, aki mindent akart
Mese a kislányról, aki nem akart kistestvért
Mese a kisfiúról, aki nem akart mosakodni
Mese a kislányról, aki nem akart lefeküdni
Mese a kisfiúról, aki nem szeretett öltözködni
Mese a kislányról, aki sokat füllentett
Mese a kisfiúról, aki nem akarta kölcsönadni a játékait
Mese a kislányról, aki sokat csúfolódott
Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott
Mese két kislányról, akik mindig civakodtak
Az írónőnek van egy másik könyve is, amit régóta el akarok olvasni, csak még nem jutottam el odáig:
Megjegyzések