Ugrás a fő tartalomra

Mats Strandberg · Sara B. Elfgren: A kör


Fülszöveg:
Engelsfors. Egy apró, csodás kis város Svédországban, ahol hat lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve, hogy mindegyikőjükben ősi, ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik WC-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják, hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják, boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Külcsín és belbecs:

Először is köszönet a Geopen kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet.

Külcsín: Ezzel kezdem, mert ez sokkal egyszerűbb dolog. Gyönyörű borítója van a könyvnek, most, hogy a posztot írtam, végignéztem, hogy milyen a többi borító, de nagy átlagban ezt találtam, tehát maradt a kiadó az eredetinél (gondolom én). Remek választás amúgy, jelen esetben ez a borító sokkalta többet elmond a történettől mint gondolná az ember. Vannak álommotívumok beleépítve Minoo álmából, meg ott a kör,a  könyv meg minden. A másik borító amit találtam, az elég tömegborítónak tűnik. Úgyhogy szerintem nagyon szép. Tetszik, hogy kemény táblás, és tartósnak tűnik, tehát nem esik szét a kezemben, mint manapság minden harmadik könyv. Tehát ez egy igényes és szép kiadás, jól mutat az ember polcán.


Belbecs:
Nem igazán szoktam svéd könyveket olvasni. Így időbe telt, hogy megszokjam a stílust, és főleg  a neveket. Tudom, általában nekem gondom van a nevekkel, és itt is. Őszintén szegény Elias-t nagyon nem szerettem, csupán a neve miatt, és amikor meghalt, fellélegeztem, hogy végre ezt a nevet nem kell többet olvasnom. És most meg ez lett a kedvenc nevem...Kiszámíthatatlan vagyok. Minden esetre tényleg időbe telt, míg a fura neveket megjegyeztem, és csak remélni tudom, hogy magamban kiejtve a nevek tényleg úgy vannak, ahogy kell.

Történet: Nem túl bonyolult a történet, és van benne kellő izgalom és meglepetés is. Heten indultak, és lassan fogyatkoztak a kiválasztottak. Egy kísérővel, akit végül lecserél egy másik személy, de megmarad a másik is. Egy ellenséggel akit nem tudnak beazonosítani sokáig. És jesszus, én is azt hittem, hogy az a kézenfekvő megoldás lesz most is, hogy akit az elején gondolunk gyilkosnak az...és nem. Ahogy haladt előre a történet, úgy egyre több lelki fejlődés, vívódás jött elő, és lassan megismertük a kiválasztottakat. Nem teljesen, de szerintem a trilógia alatt, mindenkiről (akik életben maradnak), megtudunk mindent. Ez egy nagyon jól megírt könyv, és bár ifjúságinak mondják, annyira nem fiataloknak való. (vagy én vagyok az ifjúság 26 évesen :D)

A kiválasztottak:

Elias: Róla tudunk a legkevesebbet, mert ő halt meg rögtön majdhogynem a prológusban. Remek különleges képessége volt. (amit nem írok le, mert akkor lelőném a könyv izgalmát, úgyhogy olvassátok és rájöttök mi az), tehát szerintem ő rendelkezett a legnagyobb tehetséggel, ami sajna sosem bontakozott ki.

Rebecka: Képes volt tüzet gyújtani, tárgyakat mozgatni, szerintem nagyon tuti képesség, ha boszorkány volnék feltehetően egy ilyen tulajdonságnak örülnék a legjobban. Mert látható, mert érezhetően hasznos. Bár mint kiderült nem mindenre jó.

Minoo: Őt nagyon sajnáltam, mert annyira akart hinni abban, hogy van ereje,és annyira átéreztem a bánatát amikor az jött le, hogy ja hát igazándiból neki nem igen van. Persze van (amit szintén nem írok le mi), és ami rengeteget segített a többieknek a végén. Minden esetre az ő vívódása borzalmas, egyrészt sem szerelem, sem erő, persze, hogy nem a legvidámabb ember.

Anna-Karin: Mások befolyásolása. Ez a képessége, képes manipulálni az embert, képes elhitetni velük, hogy bizony azt szeretnék amit ő akar. Namármost, amikor egy ilyen hatalom találkozik, egy önértékelési zavarokkal küzdő, nagy testsúlyú, folyton megszégyenített lánnyal, akkor az van ami itt is történt. Visszaélt vele, hogy elégtételt kapjon a sok szenvedésért. Én megértettem őt, bár én sem pártoltam a döntését, hogy ennyire befolyásolja az embereket, hogy ennyire elüssön minden dolog  a normálistól. Néha úgy éreztem, fogalma sincs mit csinál, mert csak és kizárólag a haszonszerzés (jelen esetben a népszerűség) hajszolása volt a cél. De még így is megszerettem Anna-Karint.

Vanessa: Láthatatlanná képes válni! Na ilyen tulajdonságot nem szeretnék, nem azért mert nem jó móka, hanem azért, amit mondanak neki egyik tanításkor. Lehet egy nap, ha nem gyakorol eleget, akkor hopp úgy marad, láthatatlanul. Vanessa inkább az életével volt rám nagy hatással, olyan jó akar lenni, de nem megy neki, és örök lázadó marad, egy ideig.

Linnéa: Mivel a könyv is a végén fogja elárulni a képességét, így én sem írom le. Ő egy egyéniség. Jó tudom, mindegyik lány az. Maga varja a ruháit, különcül is öltözködik, és néha érthetetlen módon önfejű. Elias egyik legjobb barátja volt.

Ida: Na ő egy idegesítő nőszemély. Nem tudtam megszeretni, bármennyire is próbálták megszeretettni velem, bemutatva, hogy azért van neki emberi, empatikus oldala is, csak hát, ezaz oldal nem igazán nagy...sőt szinte láthatatlan. Tehát valami miatt ő nekem nagyon nem. Nem tudom, mennyire fog változni a többi rész alatt, de egyelőre én is úgy vagyok vele, mint Minoo amikor ideges volt és azt mondta neki, hogy "neked kellett volna meghalnod" ...


Összességében, majdnem mindenkiről van ilyen-olyan véleményem, az igazgatónőről, Nicholausról, a famulusokról, a Tanácsról, a gonoszról. Még mindig nem tudom, pontosan mi ellen harcolnak, legyőztek egy ellenfelet, de ki a Nagy ellenség, és sikerül-e azt is legyőzni. Minden esetre biztos elolvasom a folytatásokat, remélem hamar-hamar megjelennek :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é