2017. augusztus 23., szerda

Lantos Mihály: Lépéselőny

Célközönség: Azaz igazság, hogy ezt nehéz megmondani. Egyrészt, a könyvet a könyvtár a felnőtt részlegen tartja. Ami logikus valahol, mert nézzünk rá a könyvre. Nem tűnik olyannak, amit gyerek és/vagy tini a kezébe venne. (most éppen a cím, a ronda borító, amire gondolok). Namármost, a felnőtt részlegen nem fogják megtalálni, csak ha valaki a kezükbe nyomja. A könyv állítása szerint úgy általános iskola felső tagozatosaitól – érettségiig, vagy még afelett is, ha iskolában tanulsz neked való! (ezt vitatom) A szövegezés szerint, a mostani generációt figyelembe véve... senkinek sem.
De, miért???: Mert egyszerűen, olyan vicces akar lenni, hogy azt már nehezen tolerálom. Egy szakkönyv ne legyen vicces „így”. Lehet benne humor, olvastam már olyan szakirodalmat, ami nem száraz, de nem is a gáz kategória... ez éppenséggel a gáz kategória. Szóviccek, szlengek (amiket szerintem senki nem használ), a facebook folytonos emlegetése (mert elvárt, hogy tuti mindenki, mindig, mindenhol azon lóg – mindezt néha morbid szóviccekkel...) teletűzdelve. Tehát tartom, hogy ha most lennék 14-17 éves és tanulási technika után néznék, és ne adj isten, valaki ezt adja a kezembe, minden második oldal után lefejelném a falat.
Tehát ki a célközönség: Tudja Kánya! Gyerekeknek, akik nem tanulnak rendesen: annak nem fog eszébe jutni, hogy olvasson is egy olyan könyvet, amitől jobban tanulhatna. Gyerekeknek, akik amúgy is jól tanulnak, de jobban akarnak: nos, nekik meg nem mond semmi újat. Nekem sem mondott semmi újat, pedig én azon réteghez tartozom, akik hallás után tanultak, és ritkán ültek le konkrétan könyvekkel-füzetekkel tanulni. Még nekem sem mondott semmi újat! (bár tény, a témában, ennél jobb könyveket olvashatunk – csak jobbakat).
Mire jó a smile a könyvekben??: Ha erre valaki egyszer választ ad, azt megcsókolom, megölelem, és kap egy csokit. (vagy opcionálisan választhat, csókot, ölelést, vagy csokit szeretne :D). Mert, egy blogos posztba azt mondom, hogy jah, elfér a mosolygósfejezés, mert néha kicsúszik, vagy illik oda, vagy na. De egy szakkönyvben? Olvasmányaim során ez volt a második, J telitűzdelt könyv... az előző is kiborított. Úgyhogy mostantól azt hiszem, belelapozom a könyvekbe, és ha egy rohadt J jön velem szembe akkor le is rakom azzal a lendülettel.

Saját fotó, e remek... könyvizéból

Miről szól a könyv: Hát, hogy tanuljál! Tanulás előtt relaxálj! Néha állj fel és mozogj. Pakolj mindent oda, hogy ne kelljen mozognod (?), hogy ne egyél egészségtelen dolgokat, ne igyál kávét, igyál vizet, szellőztess. Hogy csinálj rajzokat a megtanulandó dolgokról, fogd fel az egészet egy poénos, vicces és hülyéskedésnek (ezt akár szó szerint idézhettem volna!!). Amúgy olvass utána, és előre az anyagokba és legyél stréber, mert akkor lenyűgözöd a tanárt. Jah igen. Legyen célod ezzel! Kb. ennyi!
Egy szerencséje a könyvnek, hogy nagy betűs és rövid. Így bármennyire idegesítő is volt, végül úgy döntöttem, hogy hátha el van rejtve valami nagy titok, és azért érdemes elolvasnom. Úgyhogy végigrágtam magam rajta – nem volt titok, sem érdemes dolog, amiért megérte volna...

Belbecs: Nem pontoznám, mert nem számítom ezt egyáltalán könyvnek. Ez egy összecsapott akármicsoda. És nagy teljesítmény, de ezen kevés oldal, kevés információit is képes volt, hol duplán, hol triplán leírni!! Jah... és ne tegezzen...és jah, ez nem vicces amit írt. Bocsi! De mindenkire rábízom, hogy maga jöjjön rá a dologra. Ez egyéni véleményem, szerintem ez sz*r, a csoda sem segít ezen a könyvön. Így a másik könyvét az í... szerzőnek, már meg se akarom próbálni.
Külcsín: ezt meg inkább hagyjuk. Nincs rajta mit pontoznom... de komolyan, mínuszba nem lehet menni.



Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 122
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632913094

2017. augusztus 22., kedd

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Köszönet a könyvért az Animus kiadónak!
Már 2014 óta tervben van a könyv olvasása, de mint azt a blogon is lehet látni, elég szeszélyes vagyok. Imádom megtervezni mit, fogok olvasni, de aztán jön egy kósza ötlet és akkor teljesen más kerül a kezembe, és az sokkal fontosabb.
 Pedig jó lett volna nem halogatni a könyv olvasását, mert igazán jó kis könyv. De tény, hogy hozzá kell szokni az író stílusához, mert valahogy nem olyan, mint a legtöbb könyv. Ezért is volt az, hogy az olvasása közben, vele párhuzamosan olvastam még mást is. Aztán tegnap a könyv felét befaltam!
 Valahol Ove (ejtsd Uve – mondja az első oldalon a szöveg, de én dafke Ove-nak ejtettem.) végtelenül kedves és szeretetre méltó ember, és valahol meg roppant idegesítő lehet az emberek számára. Tény, hogy egy roppant nagy egyéniség, aki annak ellenére, hogy tartja, hogy a változás rossz, és hogy ragaszkodik a megszokásokhoz, mégis változik. Feltehetően azért, mert valahogy ez a meghalás sehogy sem megy neki!
 Tiszteltem benne azt, hogy ha már öngyilkos akar lenni, akkor azt rendesen csinálja. Mármint, nem úgy rendesen, hogy sikerül is, hanem úgy hogy nem akar gondot okozni ezzel senkinek sem. Ő csak szeretne a szeretett felesége után menni, ennyi. Nem akar gondot, költséget és hasonlókat hagyni senkire sem. Tehát mindent, tökéletesen megtervez, az más kérdés, hogy az Ég valahogy még nem érzi azt, hogy Ove ideje eljött. Úgyhogy szegény próbálkozik és próbálkozik újra!
 Szerettem, hogy a könyv hol a múltban, hol a jelenben játszódik. Hogy szép lassan megértjük, Ove, miért is olyan amilyen, és mi vezette rá arra, hogy annyit próbálkozzon a meghalással. De Ove nagy szerencséje az, hogy a szomszédjaiba olyanok költöznek akik relatíve semmibe veszik a magán szféra létezését. Nem beszélve arról, hogy Ove szemszögéből, a férj béna és nem tud megcsinálni semmit. És mint kiderült rengetegen abban a generációban már olyanok, hogy nem képesek megoldani az eléjük guruló akadályokat. És akkor ott van Szuper Ove, aki viszont még azon generáció tagja (és olyan típusú ember), aki még megtanulta használni a két kezét, és még nem kellett szakembert hívnia egy radiátor légtelenítéséhez vagy éppen egy ablak kinyitásához.

 De Szuper Ove, ennek ellenére leragadt abban az évszázadban amelyben született. Nem nagyon haladt az idővel, és így minden olyasmi, amihez viszont a fiatalabb generáció ért, számára rejtély. Viszont konok meggyőződése ennek ellenére, hogy ehhez is ért, és a többiek a hülyék! (megjegyezném: eladóként feltehetően nagyon utálnám az Ove típusú embereket, akiket nem lehet meggyőzni arról, hogy nincs igazuk :D)
Ove és a felesége Sonja élete, relatíve szép volt, egészen a balesetig, a betegségig és a halálig. Sonja Ove teljes ellentétje. Szereti a változást, a színeket, a kellemet, a könyveket, az embereket. Mindent amit Ove-t relatíve hidegen hagy, viszont, ahogy Ove fogalmazott: Ő meg szereti Sonját, így ahogy van,még ha nem is érti meg mit tud azokon a dolgokon szeretni. Ove borzalmas nagy elhatározásokkal élte az életét és az élet folyamatosan buktatókat gurított elé: belesett, orvosok, leégett ház stb. de mindig talpra állt. És ezt borzalmasan becsülöm benne és éppen ezért nem is tudtam haragudni rá, hogy annyira menne az ő mindene után.  A könyv folyamán egyre egyértelműbb, hogy Ove a mogorvaság mögött igenis érző lélek. Az más, hogy bohócokat ver. 
A Szomszédok:
 A mindenbe beleártom magam, és nem érdekel, hogy mi a te véleményed és akkor is azt csinálod, amit mondok -  Parvaneh. Borzalmasan bírtam a nő humorát, és elszántságát. A tényt, hogy ő bevonja mindenbe Ove-t akkor is, ha szegény nem akarja, amikor tényleg már csak pár perc és sikerülne meghalni, akkor sem hagyja, hogy ezt nyugodtan tegye. Ő kellően pozitív szereplő, a maga elszántságával. A férje meg – mondjuk úgy, hogy nem túl életképes. Nem azért, mert informatikus (bár Ove szerint igen :D), hanem mert olyan nagy és szerencsétlen szegény. Valahogy olyan peches ember. Vannak ilyen típusok.
Anita és Rune azok a szomszédok akik már a kezdetekkor is együtt laktak Ovéékkal. Az ő kálváriájuk sem semmi, és Ove annyira határozottan képviseli az ő érdeküket is – miután rájött, hogy képviselni kell, különben elviszik az alzheimeres barátját. Bár Ove fogalma a barátságról néha elég fura :D
Andreas meg a szőke liba, meg a szőrcsizma (én ezeket a kutyákat patkánynak hívom... de ja a szőrcsizma sem rossz rá: egyrészt jó, hogy olyan sokat nem szerepeltek a könyvben, mert idegesítő a nő, kettő a kutyaszerűség is idegesítő. Azért Ove bosszú ötlete sem semmi :D(olvasd el a könyvet és megtudod)
Jimmy: Ő amúgy aranyos, csak kicsit fura... de az epilógusos résznél azt éreztem, hogy az egész átment valami ilyen kis rózsaszín lezárásba.

A könyv után tervezem a film megnézését is, hát kíváncsi leszek, hogy mennyire írták át a történetet, valahogy sajnálnám, ha átírtak volna benne bármit is. Ez így volt kerek egész.




Belbecs: 5/5
Igen, remek olvasmány. Igen, mindenkinek ajánlanám. Mert emberi, ember közeli, emberi sorsot mutat be, és a maga humorával még vicces is. Van szereplő, akit utálhatsz és van, akit szerethetsz, van, aki csak úgy van, de a hiánya rossz lenne. Egyszerűen egy remek olvasmány!

Külcsín: 5/5
A borítón rajta van minden fontos, és szerintem jól sikerült. A szerkesztéssel és helyesírással sincs gondom, és külön köszönet a csillagozott részekért! (még ha Ove nekem akkor is Ove és nem Uve, de én konok vagyok ;))

Fülszöveg:
Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Eredeti megjelenés éve: 2012
Kiadó: Animus
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 336
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633242384
Fordította: Bándi Eszter

2017. augusztus 2., szerda

Csak röviden - nyári olvasmányok 1.

Nyáron nehezen hozok össze egy-egy hosszabb blogbejegyzést (az egy oldal nálam általában a minimum, amit szeretek megtölteni, ennyi mondanivalóm körülbelül minden könyvről szokott lenni), de a meleg miatt az agyam lassabban forog, és a türelmem is végesebb, így rövidebbre fogom a bejegyzéseket. És mivel, engem személy szerint zavarna egy-egy nagyon rövid poszt, így egybe írom (másolom ki Molyról) pár értékelést, amiket mostanában olvastam :)


Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései
Kicsit retro!
Voltak benne hasznos és érdekes dolgok, de valahogy kicsit többet vártam tőle. Ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam. Jó volt olvasni, hogy igazándiból két dolog kell egy Átlagos Nyelvtanulónak ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelven, relatíve bármely nyelven. Ez a két dolog az idő (hogy minden nap képes legyen arra, hogy foglalkozzon vele) és a motiváció (cél, amiért meg akar tanulni adott nyelven), ha ez a két dolog adott, akkor nincs probléma, mert képes lesz elsajátítani. Persze tanárral néha könnyebb, már csak azért is, hogy valaki ellenőrizze, hogy jó-e amit írunk, tanulunk, nehogy rossz dolgok rögzüljenek.
Tartom, hogyha nem fúrták volna meg, középiskolába érkezvén az angol tanulásomat, akkor ma már stabil angol nyelvtudásom lenne. Én ugyanis azt akartam tanulni, az általános iskolai német helyett, amit sosem tudtam megszeretni. (szerintem a német egy ronda nyelv, egyszerűen semmi vonzót nem találtam abba, hogy megtanuljam), de a középiskola kezdetén, miután bejelöltük mit szeretnénk tanulni, volt szintfelmérő. Mondtam, hogy nem tudok angolul, így angol kezdőre szeretnék menni… átküldtek a német szintfelmérőre, mondjuk úgy, németül bár tanultam négy évet már előtte a tudásszintem abban sem nagyobb… de ez nem érdekelt ott senkit. Úgyhogy tessék, ha németet tanultál eddig, akkor újabb négy évig tanuld azt, hiába akarsz mást… így tanultam még négy évig németet. Ma kb. egy szinten van a két nyelvismeretem, az angolt hallom és mondjuk úgy „nem veszek el”, a német biztos előjönne, ha eltévednék egy németajkú közösségbe, de gyanús, hogy angolul próbálnám megértetni magam…
Úgyhogy időm volt, motivációm nem. Most akkor talán meglesz mind a kettő idő is motiváció is…


Jó volt olvasni a meditációról. Még mindig elég misztikusnak és elég bonyolultnak találom, ennek ellenére eltökéltem, hogy más nem, legalább megpróbálok meditálni. Remélhetőleg menni fog!
A könyvvel kapcsolatban. Meglehetősen jó összefoglalónak találom, elég tág körben érinti a meditációt, és roppant mód ügyel arra, hogy bármely vallást is képviseli az olvasó, találjon magának megfelelő dolgot. Kitér a nagyobb vallásokra, és kitér arra is, mire fókuszálj és/vagy mit mondj akkor, ha éppenséggel nem hiszel semmiben, vagy legalábbis a vallások egyike sem az, amit te követni szeretnél. Fotókkal és ábrákkal, bemutat minden pózt, igazándiból tényleg minden kezdő lökést megad ahhoz, hogy az ember azt mondhassa magában, hogy „ez nekem is menni fog”.
Ami viszont szörnyű: elgépelések. Sok. Nagyon sok. Olyan részeknél is, ahol nagyon-nagyon gáz, mert azt kell ismételgetned. És igen, a logikus gondolkodással ki lehet egyszerűen találni, hogy mi lenne ott, de ez akkor is gáz. Nem hiszem el, hogy nem futotta, már 2007-ben sem, egy szerkesztőre, vagy korrektorra vagy bárkire aki átolvassa ;(


Egy 17. századi japán költő verses útinaplója
Macuo Basó nekem, amolyan haiku nagymester szinten van. Ő volt az, aki megszeretette velem a haikukat, a költészet körülbelül egyetlen olyan ágát, amit ténylegesen szeretek olvasni. Ő tudott valamit, amit azóta kevés haiku költőben találok meg. Ha meg is találom, feltehetően ők szintén már régiek, és japánok. (De aki tud ajánlani nyugati, szerinte jó haiku-kat, az kiáltson, az eddigi próbálkozásaim borzalmasak voltak.)
Tavaly, születésnapomra megkaptam Basó útinaplóit, és bebarangolhattam vele Japánt. Az Észak ösvényei, hasonló, de mégis más, mint az előző kötet. Valahogy teljesen más a hangulat, pedig sejtésem szerint rengeteg átfedés van a két kötet között. Ami mégis más, hogy ez a kiadás, méretben sokkal kisebb, de vastagabb. És, hogy fotókkal illusztrált. A legtöbb fotó ott készült, ahol annak idején Basó is járt, így valahogy kicsit közelebbinek éreztem a dolgot. Adott egy kis extrát az, hogy láthatom, a fotós szemével, azokat a tájakat. Amik persze mára már szintén másmilyenek, és persze, feltehetően Basó sem pont így látta azokat.
De jó volt egy kicsit visszatérni Japánba, ilyenformán. Most már csak, egyetlen magyarul megjelent könyvét nem olvastam csak, Basó-nak… hmmm… na talán jövőre azt is sikerül levadászni….

A BBC Reith-előadásai

Hasznos, érthető és jó!
Teljesen korrektül van elmagyarázva mindenféle hasznos tudnivaló, a fekete lyukakról. Néhol még, mondhatni viccesen is. A rajzok aranyosak és nekem kifejezetten tetszettek. Nem vártam tőle sokkal többet, tekintve, hogy két előadás kivonata. Nekem maximálisan nyújtotta azt, amit elvártam tőle. Hogy kicsit közelebb hozza a témát hozzám, aki nem jártas az egészben, és ezt maximálisan megtette!

2017. július 29., szombat

Még mindig blogszületésnap - Az első forduló írásai

A blogszületésnap egyik legjobban kreativitást igénylő feladata, az volt, hogy adott egy kép, írj róla. Vagy egy kis rövid szösszenetet, vagy verset. Ez utóbbi rátok volt bízva. Elvégre kinek, mi megy jobban. Az írások minősége nem befolyásolta a nyerési esélyeket, bár szó ami szó, nekem mindegyik nagyon tetszett. És akkor most meg is osztom veletek, a 6 helyes megfejtő közül 5-nek az írását. Egyikőjük kérte, hogy ne rakjam fel :D A felrakás sorrendje sem jelent semmit, csak, hogy ebbe a sorrendbe töltöttem most le :D

Bogi: A hős macska
Cirmi nem egy átlag macska.
Már rég nem olyan kis csacska,
Mint amikor nagyot lesett.
Elmesélem hogyan esett.

Történt egyszer nagyon régen,
hogy sárkányt látott az égen.
Akkor még csak pár hetes volt,
LSD-t még sohasem tolt.
Csipás szeme nem hitte el,
hogy Riskát sárkány vitte el.

Hunyorogva csodálkozott,
Azt hitte, hogy csak álmodott.
Nem akart ő erről tudni,
Visszafeküdt hát aludni.

De, amikor másnap este,
Szép, csillagos eget leste,
Felsejlett újra a rémség,
Ő volt megint, semmi kétség.

Bosszút áll ő, úgy gondolta,
Képzeletben már boncolta.
Kirontott a macskaajtón,
s csak rohant felé kitartón.

Nézte a sárkány, s nevetett
Közben egy barit megevett.
Cirmi, a Hős állt elébe,
Riskáért vért kért cserébe.

Megmutatta sok kis karmát:
-Démon, utolért a karmád!

Lassú szörnyünk jól benézte,
Ráugrott Cirm' a fejére.
Kikaparta egyik szemét,
Kiáltozott is a szemét

Életéért, jajj, könyörgött,
Megfogadta, többé nem jön.
Jó kis macskánk elengedte,
Béke honol országszerte.

Réta Galambos: Életkép Gidrénia vidékéről
- Mancs! MANCS!!! Szállj már le a fejemről, nem vagyok a párnád!
- Jajj Memphis, ne legyél már ilyen morcos állandóan. Tudod, hogy csak szeretetből mászok rád!
- Jobban tennéd, ha fontosabb dolgokkal foglalkoznál, mint például a kémkedéssel. Voltál már az erdőben kihallgatni az állatok terveit? Georgenak szüksége van ránk, hogy teljesíteni tudja a feladatot.
- Igen, voltam, de egyelőre semmi használhatót nem hallottam. Nem kell emlékeztetned, tisztában vagyok, mire esküdtem fel. Nem te vagy itt az egyetlen, akit kiképeztek, Memphis. Attól még, hogy sárkány vagy, nem kellene ilyen lekezelően viselkedned velem, egyenrangúak vagyunk!
- Tudom, ne haragudj, csak félek, hogy George bajba kerül. Ha bármi baja lesz, én esküszöm…
- Nem lesz, ne aggódj, minden rendben lesz. Ebéd után újra kimegyek, hátha megtudom, hová rejtették a bombát. El tudod képzelni, mekkora pusztítást tudna végezni az a kütyü?
- El. Éppen ezért kell mindent megtennünk a cél érdekében. Különben lehet ez az utolsó küldetésünk, és visszavedlünk ösztönlényekké. Az az izé kisüti a világ összes élőlényének intelligenciáját. Kivéve azt a pár szerencsést, akiket az ellenség beoltott ellene. Hogy én hogy utálom őt!
- A világ összes ügynöke ezen dolgozik, nem lesz baj, még van időnk.
- Remélem, hogy neked lesz igazad, és nem a megérzésemnek.
- Jól van, jól van, elég a búskomorságból, jön George, nem kéne, hogy a hangulatunk őt is lehúzza. Mélabús állapotban nehezebben tudja előhívni a mágiáját, ami hatástalanítja a bombát. Mesélj neki valami vidámat Memphis, amíg én az erdőben leszek!
- Oké, Mancs, meglesz! Járj szerencsével!
- Később találkozunk!

Nikolett F
- Annyira nem hiszem el, olyan megalázó. – Szikrákat prüszkölve dohog sárkánybajsza alatt. - Őladysége most aztán tényleg elragadtatta magát.
- Fejezd már be a sopánkodást Bernard, már csak pár napot kell kibírnod és a hercegnő visszatér az udvarba.
- Könnyű neked. – Feleli a sárkány sértődötten. – Nem neked kell elviselned az ostoba macskáját. Tegnap is véresre karmolta a pikkelyeimet, mert úgy gondolta, azért sepri a farkam a földet, hogy őt elszórakoztassam…
- Ez csak egy macska, mit vagy úgy oda. – Replikázik vissza a mágus, miközben a fortyogó üst fölé hajol, hogy egy csokor szárított ürömlevelet morzsoljon szét felette. Lilára színeződő lángok csapnak fel a kandallóban és a sárkány óvatosan szimatol a levegőben.
- Miféle bájitalt főzöl? Ezzel akarod nemes ügyünk mellé állítani a hercegnét?
- Nem tud semmit a nemes ügyünkről. Kétlem, hogy örömmel segítene nekünk, ha tudná, hogy mire kell a pénze…
- No persze, hiszen már régóta elraboltad a szívét.
A mágus megvetően felhorkant.
- Ugyan, csak a mágiám kell neki. Elvakítja a hatalom utáni sóvárgás. Nekem viszont muszáj elhitetnem vele, hogy az érzései viszonzásra találnak. Másképp nem támogatna egy ilyen költséges mentőakciót.
- És azt hiszed, megéri az a lány a kockázatot? – Kérdi Bernard, hangjában kétely bujkál.
- Ezt már megvitattuk Bernard, nem is egyszer. Nincs kedvem egy újabb vitához. – Feleli mérgesen a férfi, miközben megperzselt köpenyét igyekszik menteni a kandalló lángjai elől.
- Jó, jó. De ettől függetlenül kezdhetnél már valamit ezzel a macskával. – Mondja dühödten és igyekszik lerázni magáról az állatot, aki csak dorombol tovább, mit sem törődve a körülötte zajló eseményekkel.
- Sárkány vagy az istenért, viselkedj is úgy, ne nyavalyogj!
Bernard felmordul és válaszra sem méltatva alaposan megrázza magát, kék pikkelyein megcsillan a kandalló lángjának fénye, a macska pedig a padlóra zuhanva fujtat és lesújtó tekintettel együtt dühödten kisétál a pincéből. Bernard elgondolkodva jegyzi meg:
- Mindenesetre remélem nem mágikus teremtmény, mert akkor nagy bajban vagyunk.


Dorka Nagy: A sárkány és a cica

Valahol Európában még a repülőgépek ideje előtt még sárkányokon utaztak az emberek. A legtöbbje szerette ezt a munkát, mert így az utazók rájöttek, hogy nem kell elhinni a pletykákat az európai sárkányokról, hogy gonoszok. Viszont élt egy olyan sárkány, Béla, aki igenis szerette volna, ha az emberek abban a hitben maradnak, hogy a sárkányok nagyon is veszedelmes lények. Ezért mindig csak dúlt fúlt, és sokszor megkeserítette mások életét. De sajnos neki is be kellett állnia a szállítmányozási bizniszbe, mert ha nem így tette, akkor száműzték.
Így került arra a sor, hogy Bélát emberek szállítására osztották be. Mondani sem kell, hogy mennyire repdesett az örömtől, amikor ezt megtudta! Nem tudta megszokni az embereket, és mindig borsot tört az utazók orra alá. Volt olyan, hogy egy csapat üzletember Budapestről szeretett volna Berlinbe repülni, de Béla úgy gondolta, hogy neki nincs kedve a hideg Németországhoz, így Rómában tette le őket. Majd, aki jól végezte dolgát, otthagyta őket. Szegény utasoknak pedig meg kellett várniuk a következő sárkányt, aki elrepíti őket Berlinbe.
Történt egy nap, hogy ismét olyan úti célt kapott Béla, ami nem hűlt a fogához túlságosan, ezért megint elhatározta, hogy felborítja egy kicsit a menetrendet. Még várta a sok felszállót, hogy megérkezzenek, mikor arra somfordált egy kis vörös-fehér cica és szóba elegyedett Bélával.
- Szia! Mirci vagyok! Téged hogy hívnak? – dörgölőzött Bélához a cica.
- Utasszállító sárkánynak…na, takarodj innen, mert nemsokára felszállok és agyontaposlak kis padlócirkáló.
- Miért vagy ilyen mogorva velem? Nem is ismersz.
- Pont ezért, mert gyanús, hogy többet nem is találkozunk, akkor minek legyek veled kedves?
- Pont azért, mert többet nem találkozunk. Tudod, az anyukám mindig azt mondja, hogy úgy viselkedjek másokkal, ahogy szeretném, hogy velem viselkedjenek. Ezért is próbálok mindig kedves lenni.
- Jó neked kiscica. Viszont engem senki nem szeret…így nehéz szépen szólni a másik élőlényhez.
- Ne szomorkodj, majd én leszek a barátod! – kedveskedett Mirci és gyorsan fel is mászott Béla fejére és dorombolni kezdett, hogy érezze a mogorva sárkány, hogy komolyan gondolja.
Onnantól kezdve pedig Béla megfogadta Mirci tanácsát és mindenkivel kedvesen viselkedett.
VÉGE

Annamária Körösztös: A hercegnő
A szokásos évi sárkánygyűlésen szokatlan dolgot közöltek: lovagi megtorlás és mindenféle harci hercehurca nélkül elhozható az izundai hercegnő. Mégsem voltak sokan vevők az ajánlatra, mert ki tudja, lehet csapda is. De az én barlangom olyan régen látott már igazi királyi sarjat! Elvállaltam; majd én kiderítem, mi ez az egész, ha sikerrel járok, legalább nem maradok tovább nevetség tárgya a többiek előtt sem.
Éreztem, hogy az udvari varázsló már messziről figyeli jöttömet. Próbáltam nem túl vérmesen érkezni, a várat körülvevő házak közül csupán hatot sikerült a landolással lerombolnom. Mivel figyeltek, mire odaértem, már vártak: felsorakozott jó pár nemes, lovag, néhányan a papságból, a varázsló és végül maga Izunda királya, Vilomar is. Furcsa érzés volt, hogy még egy kósza nyilat sem lőttek ki rám, sőt, szemmel láthatóan örültek érkezésemnek. Régen portyáztam utoljára, nyilván sejtették, hogy a hercegnő ügyében jöttem, nem embereket perzselni.
- Üdvözlünk, Sárkány! – szólt Vilomar ünnepélyesen. – Bizonyára hallottad hírét legendásan szép hercegnőnknek és őérte járultál elém. Kérdezhetnéd, vajon miért válik meg az udvar e bájos teremtéstől, de légy jó, és vérbeli sárkány módjára, ne kérdezz, csak vidd, vidd egészen a barlangodig és ne engedd el! 
Mire Vilomar befejezte a beszédét, észrevettem, hogy a lovagokon kívül mindannyian megtépázott ruhában, sebekkel tele jöttek elém, arcuk meggyötört. Egy kérdést azért csak feltettem volna, de mielőtt szóra nyithattam volna a számat, egy nagy, sivító szőrgolyó repült felém a kapuból. Az emberek, akiket egyáltalán nem lepett meg a váratlan esemény, gyorsan visszavonultak a várba, hangos csattanással leengedték a kaput, én pedig ott álltam Izunda hercegnőjével a hátamon.
- Te lennél az a híres Hercegnő? – szóltam a vörös-fehér macskához, miután az felhagyott a pikkelyeim tépésével és kényelmesen elhelyezkedett a szárnyaim tövében. Nagyot nyervintett, betudtam igenlő válasznak. – Tényleg csinos vagy, meg kell hagyni! – nevettem fel, mire ő rámkacsintott és hangos dorombolásba kezdett. Felnéztem a várablakokra, az emberek kerek szemekkel figyelték, mi történik. Elmosolyodtam és elindultam haza, hátamon új lakótársammal, aki hivatalosan ugyan nem igazi hercegnő, de ezt a gyűlésen úgysem árulom el senkinek!

2017. július 25., kedd

Szvetelszky Zsuzsanna: Rejtett szervezetek

A könyvre, egy internetes cikk hívta fel a figyelmemet, amit (itt) el is olvashattok ti is. Úgy gondoltam, hogy remek kis könyv lesz, és megtudok belőle rengeteg dolgot, ami segíthet megérteni a munkahelyek felépítését, és az amolyan belső információs útvonalakat is.
 A könyv, egyrészt remek kis áttekintés a témában. Szerintem a legtöbb ember, bizonyos részeknél, egyetértően bólogat, hogy „bizony ez nálunk is így van”. Ugyanis eléggé általános dolgokat vesz alapul. Olyasmiket, hogy egy átlagos munkahelyen, miként terjed az információ, ha amúgy a hivatalos források nem adnak eleget. Hogy igenis, ha nincs felsőbb információ áramlás, akkor a belső informális vonal, majd kreál hírt, amit tovább mondhat. Fontosnak találja azt, hogy kik mondanak el dolgokat, és kiknek. Kikkel kapcsolatban, és ebből mit akarnak profitálni. A legtöbben, ugyanis a hír továbbadásából profitálni szeretnének. Vagy azért, mert tényleges hasznuk származik belőle, vagy azért, mert akkor esetleg más hírekhez is hozzá juthatnak.
 Bemutatja, hogy egy adott hír, mire A-ból elindulva eljut H-ig, mennyire megváltozhat, függően, hogy kiken ment keresztül, és azok hogy viszonyulnak magához a hírhez. Hogy mennyire képesek átértelmezni az emberek egy-egy hírt, és attól függően, hogy mit találnak benne fontosnak, és megosztandónak, úgy változhat a súlya is a dolognak.
 Hogy a főnökök, ha nem látják el elég információval a dolgozókat, akkor egyrészt ő maguk válnak témává, illetve születnek rémhírek, és hírek úgy, hogy erről nem is tudnak a vezetésben. A könyv kitér arra is, miként kell ezt egy vezetőnek kezelni, és hogyan nem. Hogy miként legyen kellően szociális a munkatársaival (érdeklődjön felőlük, de ne engedje magához túl közel őket. Pl. ne meséljen végbemenően a nyaralásról, erre ne is buzdítsa a munkavállalóját sem, de azért érdeklődjön róla, hogy „jó, volt-e”).
 A könyv tehát rengeteg dolgot felvet, és elemez. Ez egyrészről nagyon jó volt, mert tényleg érdekes témák. Másrészről, tartom, hogy a könyv nem halandóknak íródott. Mármint nem átlagos emberkéknek, akik szeretnének megtudni a rejtett szervezetekről dolgokat. Olyan szinten hemzseg a szakzsargontól, hogy nehéz néha mondatokat és oldalakat értelmeznem. Pedig tartom, hogy egy általános műveltségi szintem megvan. Tehát rengeteg az idegen szó, és éppen ezért az egész néha átmegy egy érthetetlen masszába. Vannak fejezetek, amiből annyit jegyeztem meg, hogy információk blabla, blabla... blabla....sok idegen szó, sok hivatkozás, blabla. Holott bizton állíthatom, hogy ezt feltehetően úgy is meg lehetett volna fogalmazni, hogy egy átlagos olvasó, ha megfogja a könyvtárba ezt a könyvet, és nem szociológiát tanul, csak úgy érdekességképpen érdekli a munkahelyek informális kapcsolati rendszere, akkor meg is értse.

Belbecs: 3/5

 Tehát sajnálom, hogy sok olyasmi volt benne, amihez idegen szavak szótára kellett volna, és sajna nem nagyon kutakodtam utána a szavaknak, túl sok volt, túl töményen. És igen, ez lehet csak az én lustaságom, de kb. ugyanennyi ideig tartott volna egy lábjegyzet. Csak feltehetően, akik szerkesztették, és akik írták a könyvet, azoknak minden tiszta volt vele kapcsolatban! Ennek ellenére értékes könyv és örülök, hogy elolvastam. Egy csomó „aha” élményt szerzett nekem!

Külcsín: 4/5

Igazándiból nekem tetszik a borító. A mínusz egy pont levonás az a lábjegyzet hiánya miatt van. Nekem hiányzott, no!

Fülszöveg:

„A ​hírnevet számtalan jó cselekedettel lehet csak felépíteni, de egyetlen rossz mozdulattal le lehet rombolni” – mondta Benjamin Franklin a 18. században. Ez a rossz mozdulat a 21. században egy gombnyomás is lehet: már nemcsak a munkahelyi büfében vagy az irodaház emeleti teakonyhájában terjednek a vállalati hírek, hanem az „online folyosókon” is.
A könyv célja, hogy a munkahelyi szóbeszéd működését, a szervezetek rejtett kommunikációs folyamatait vizsgálva bemutassa az informális vállalati kommunikáció tipikus vonásait. Minél több beosztott elégedetlen a vállalat hivatalos információival, vagyis minél kevésbé megfelelő a formális kommunikáció, annál kiterjedtebb és intenzívebb lesz a cégen belüli informális eszmecsere. Minél kevesebb energiát fektet abba a vezetés, hogy maga uralja ezt a területet, annál nagyobb hitele lesz a beosztottak pozitív, negatív vagy éppen ellentmondásos véleményének, s így a vállalaton belül – a formális mellett – létrejöhet a rejtett szervezet.
Az informális kommunikáció megismerése, a formális kommunikációtól való eltéréseinek feltárása, a belső hálózatok feltérképezése és irányítása nem a hatalom vagy a manipuláció eszköze, hanem az egészséges és hatékony szervezeti működés lényeges aspektusa, tehát minden vezető számára fontos feladat.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Kiadó: Typotex
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632799346

2017. július 23., vasárnap

Ajándék dömping

A családdal, most hétvégén ünnepeltük meg a születésnapomat. Kaptam finom rágcsákat (sejtem, hogy finom, még nem kóstoltam meg), kaptam posztereket. Amikből kettő már felkerült teljesen - rendesen, kettőt, meg majd még igazítunk, hogy ne legyen ferde és ne lógjon bele az alatta lévő dolgokba :D
 Kaptam még zoknit - aminél ki kell még találnom, hogy hova húzható fel, elvégre azért elég egyedi. És kaptam nyakláncokat is, és post-iteket is :) Úgyhogy most mindenféle jósággal el vagyok látva :3





Túlontúl blogszületésnapi nyereményjáték - Sorsolás

Július 21-én a blog betöltötte a 6. születésnapját! Öröm és boldogság!
Tegnap, majdnem éjfélig lehetett pályázni a nyereményjátékra, ahol Gaura Ágnes: Túlontúl kötetét nyerhettétek meg. Négy forduló feladványait kellett csupán teljesíteni ezért. Egyrészt boldog vagyok, hogy azért vannak még emberek, akik játszanak, másrészt, azért kicsit lehangolt, hogy összesen 7-en vettétek a fáradságot, hogy jelentkezzetek. Egyikőtök meg sajnos elrontott a címkitalálós résznél egy címet, így sajnos kiesett. Így maradt hat játékos, helyes megfejtéssel. L
A verseket és írásokat (akik nem mondták, hogy nem oszthatom meg), hamarosan felrakom a blogra, természetesen név megjelöléssel. Annyit elárulhatok, hogy szerettem őket olvasni, és roppant aranyos volt az összes :D

És akkor a helyes megoldások:

2. forduló:
Martionon kezdtél (ez könnyű volt. :D), jelenleg pedig a 2 tagú Atlantisz, ha nem tévedek. Legalábbis ezt mesélted anno a molyon, ha az agyam nem csúszik. :)

3. forduló:
1. Neil Gaiman: Északi mitológia
2. Blake Crouch: A pokol kapujában
3. Daniel Goleman: A ​jóság hatalma
4. Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
5. Berg Judit: Maszat ​a vonaton
6. Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
7. Duo Brand: A ​tiltott szerelem szigete
8. Ámosz Oz: Hirtelen ​az erdő mélyén
9. Richard Matheson: Legenda vagyok
10. Máté Angi: Kapitány ​és Narancshal
11: Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
12: Lakatos István: Lencsilány
13: Jodi Picoult: Házirend

4. forduló:
1. Amanda Stevens: A ​birodalom (Sírkertek Királynője 2.)
2. Arthur Conan Doyle: A ​sátán kutyája
3. Carol McCleary: A ​gyilkosság alkímiája (Nellie Bly 1.)
4. Elizabeth Gilbert: Ízek, ​imák, szerelmek (Eat, Pray, Love 1.)


A nyertest anyukám sorsolta ki (az ő keze látható a homályos képen :D),  Körösztös Annamária gratulálok! Hamarosan felveszem veled a kapcsolatot emailben :)





2017. július 14., péntek

Blogszületésnapi nyereményjáték - 4. forduló

És akkor elérkezett az utolsó forduló!
Ez is egy kis kutakodás, remélem, még nem unjátok ;)
Megadok 4*4 szereplőt és/vagy helyet és/vagy fogalmat, és rá kell jönni melyik könyvről, van szó. Segítség: mindegyiket olvastam már. Segítség 2: szerintem egyszerű lesz ;D Sorozat esetén, elég a sorozatot megnevezni, mert feltehetően a többi részben is szerepe van ;)








1.
Amelia Gray · Thane Asher · Tilithia "Tilly" Pattershaw · harag
2.
Dr. James Mortimer · London · múzeum · sátán
3.
Jules Verne (Verne Gyula) · Notre-Dame · Oscar Wilde · Victor Frankenstein
4.
Bali · ima · Szicília · Vatikán


És akkor mostantól jöhetnek a megfejtések Egyben, a megadott emailcímre. Sok sikert mindenkinek ;)

2017. július 11., kedd

Blogszületésnapi nyereményjáték - 3. forduló


A harmadik forduló egy kis kutakodás. A képen 13 borítórészlet látható. A feladat, hogy legalább 10-et megtaláljatok. Ezeknek a címét kérem majd! Könnyítés még, hogy mindegyiket olvastam, tehát az Olvasmánylistámban megtalálhatóak :) Jó keresgélést ;)

2017. július 9., vasárnap

Blogszületésnapi nyereményjáték - 2. forduló

Egy egyszerű kérdés a második forduló. Lemértem, alig 3-4 percbe telik megtalálni a blogon a választ. Régen szerepjátékoztam, ahogy most is szerepjátszok. Írtam is posztot erről, többet is. A kérdésre a válasz az egyikben található.

Hol kezdtem, és jelenleg hol játszom?